Kisalföld logö

2017. 11. 21. kedd - Olivér 3°C | 9°C Még több cikk.

Krisztus kopogtat és csendesen várakozik

Három evangélista, Máté, János és Lukács foglalkozik a Megváltó születésével, míg Márk egy szót sem szól a Betlehemben történtekről. Az ünnep alkalmából négy lelkészt kértünk, hogy a négy ˝örömhír˝ alapján ˝fordítsa le˝ karácsony üzenetét.


Kereszthalálával tette rendbe Isten és az ember kapcsolatát

Tubán József csornai evangélikus lelkész a Márk evangéliumába foglalt örömhírről beszélt: ˝Márk evangéliuma mai ismereteink szerint a négy evangélium közül a legrégebbi, amely miközben sokat foglalkozik Jézus szenvedésével, kereszthalálával, személyének messiási titkával, születéséről egy árva szót sem szól. Csupán Keresztelő János hirdeti meg eljöttét: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Majd így folytatódik az elbeszélés: Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből… Márk különös karácsonya talán kiábrándítóan száraznak és érdektelennek tűnhet számunkra, akik a felszínes csillogáshoz, a belvárosi díszkivilágításhoz és a meghitt külsőségekhez vagyunk szoktatva. Pedig Márk erénye pontosan az, hogy a lényegre hívja fel a figyelmünket. A karácsony ugyanis a legtisztább Krisztus-ünnep, bármi telepedett is rá az elmúlt évszázadok során. Márk evangéliumának van egy világos koncepciója: Jézust sok-sok rejtett utalás segítségével határozottan úgy mutatja be, mint azt a Megváltót, aki szenvedni érkezett, és aki a kereszthalálával tette rendbe Isten és az ember kapcsolatát. Más evangéliumok által kedvesen meleg és ismerős történetekbe burkolt születése, tanítása, személyének titkai mind-mind a kereszt felé mutatnak, mert az az életet adó hit alappillére, középpontja és tartalma. Számunkra akkor érkezik el az igazi karácsonyi ünnep, ha szívünk mélyén is megszületik a Megváltó és ajkunkról Péter apostollal együtt szakad fel a Márk jellegzetes egyszerűségével megőrzött vallomás: Te vagy a Krisztus."

Tubán József
Tubán József
Jézus, rád van szükségem!

Békési Sándor győri baptista lelkész János evangéliuma alapján elmélkedett Jézus születéséről: ˝János a világosság és a sötétség, az elutasítás és a befogadás ellentétpárral mutatja be számunkra a születéstörténetet. A bölcsek és a pásztorok hódolata, szemben a gyermekgyilkos Heródes indulatával, jól érzékelteti azt az érzelmi vihart, amit Jézus Krisztus betlehemi születése kiváltott. Személye és szolgálata kortársai számára is választóvonalat jelentettek. Názáretben le akarták lökni a hegyről a szakadékba, Tibériás tavánál királlyá akarták koronázni.

Lehetett imádni, lehetett gyűlölni, lehetett hozsannázni és lehetett nagypénteken Feszítsd meg!-et kiáltani. Jézus személye ma is megosztja az embereket. Egyesek csupán a Jézuskáig jutnak el, mások csak a kereszten látják őt, ugyanakkor egyre többen hiszik és tapasztalják, hogy Jézus feltámadt és ma is él. Ő ma is a Világ Világossága, aki fényt szeretne gyújtani mindnyájunk szívében. Olyat, ami az ünnepi fények eloltását követően is egyre fényesebben világít, utat mutatva hozzá, aki maga az Út, az Igazság és az Élet. A Betlehemben be nem fogadott Emberfia ma is közöttünk jár és találkozik a mi utcáinkon is számtalan elutasított, kirekesztett, otthontalan, boldogtalan élettel. Jézus lelki válságban küzdő népünknek a legtöbbet kínálja fel: megtapasztalható jelenlétét. Ha valaki úgy érzi, hogy többre van szüksége egy múló ünnepnél, megnyithatja előtte a szívét. Nem kellenek mesterkélt szavak.

Csupán egyszerű, őszinte, szívből jövő imádság. Jézus, rád van szükségem!˝

Békési Sándor
Békési Sándor

Szeressétek egymást!

Tóth András győri görög katolikus parókus Lukács evangéliumát olvasva osztotta meg velünk karácsonyi gondolatait: „Körül vagyunk bástyázva különféle rendeletekkel, törvényekkel. Családunk, munkahelyünk nap mint nap újabb és újabb törvényt, szabályt, rendeletet kell hogy értelmezzen és betartson. Vajon a világ törvényeinek, rendeleteinek áradatában eszünkbe jut-e Isten minden törvényt megalapozó parancsa: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!?

József és Mária útja a júdeai Betlehembe különösen nehéz út volt, mégis megtették, hogy megérkezzenek a születés helyére. Ezt a nehéz utat lelkünkben mi sem spórolhatjuk meg, ha meg akarunk érkezni a célhoz, a szenteste titkához, az emberként megszületett Istenhez, a végtelen szeretethez, amely boldoggá tehet minket és szeretteinket! Pilinszkyvel együtt vallhatjuk: Isten megtestesülése közöttünk (…) szeretetének legmélyebb megnyilvánulása. A teremtést nekünk a megtestesült Isten jelenti ezentúl, s ezért kell már életünkben nem a világba, hanem az Úrba beöltöznünk. A karácsony az elfogadás, a befogadás napja, emberi kapcsolatainkban és az Istennel való kapcsolatunkban is. Az én ajtómon is bekopogtat Krisztus, nem tör rám, hanem csendesen várakozik, hogy kinyitom-e neki szívem ajtaját. Ha kinyitom, boldogság és öröm költözik a házamba. A karácsony és a fény, valahol a mélyben nagyon összefüggenek egymással. Ebben a fényben énekelnek az angyalok és velük együtt mi is a liturgiában: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!"


Tóth András
Tóth András

Kegyelemből kapta a világ

Lentulai Attila, a pápai református egyházmegye esperese Máté evangéliumáról beszélt: ˝A születés történetét olvasva az első versekben évezredek vannak összesűrítve. Amit Isten elkezdett Ábrahámmal, folytatott Dáviddal, beteljesítette és megadta Jézus Krisztusban, aki Istentől való. Nem ember produkálta, nem a tudomány, nem is a szükségszerűség, hanem kegyelemből adatott. Kegyelemből kapta a világ. Úgy érezzük, ezt a titkot az emberi értelem nem tudja megmagyarázni, nem tudja megfejteni, ezért kineveti. Ezt a titkot csak az fogadja el, akinek köze van Istenhez, akiben magában is van egy kis darab« Isten Szentlelkéből. Akiben nincsen, annak az evangélium érthetetlen, a születés története pedig legfeljebb rege. Maga József sem érti. El akarja csendben bocsátani Máriát. Emberként nem tudja elképzelni Isten közbelépését. Az ember szerint csak a természet rendjén mehet minden. De Isten nagyobb a természetnél, nagyobb a mi felfogóképességünknél. Hittel lehet csak elfogadni! Tudjuk, Krisztus születése nemcsak örömet, hanem felháborodást is keltett. Heródes, aki palotában, hadsereggel a háta mögött élt, félt a Betlehemben, istállóban született gyermektől, aki mögött semmi kézzelfogható hatalom nem volt. Félni attól a Krisztustól, aki Isten szeretetét, a békességet, félni attól, aki a fejlődő, kibontakozó életet hozta? Aki a teljes életet, az üdvösséget, az örök életet hozta? A mai Heródesek is félnek, ezért akarják kiiktatni a vallást, az egyházat, Jézust az életből. Krisztust elviszik szülei, nem megalkuvás ez? Nem! A bölcsek bölcsessége más. Majd eljön az ő órája! Eljön majd az ideje, amikor önként veszi vállára a keresztet és elindul a Golgota felé azért, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.˝

Lentulai Attila
Lentulai Attila

Olvasóink írták

  • 3. petra0914 2010. január 24. 18:54
    „Érdekesnek találom, hogy mégis vettétek a fáradtságot és írtatok a cikkhez hozzászólást. Miért kell így kinyilatkoztatni a véleményeteket? Most jobban érzitek magatokat? Mert én biztos, hogy nem, ha a helyetekben lennék. Sőt! Inkább gyötörne a bűntudat, hogy Valakit a hozzászólásommal megbántok, s lehet, hogy nem is egyvalakit, hanem másokat is, akiknek ez az írás a boldogságot jelenti. Én hozzájuk tartozok, és ezt büszkén vállalom is.
    Ha hiszitek, ha nem, nekem sokat jelent ez a cikk. Könnyeztem, miközben olvastam. És büszkén kijelentem, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor Jézus miatt sírtam. Karácsony estéjén ott ültem a hátsó padban, kezemben zsebkendőt szorongattam és folytak a könnyeim. De nem érdekelt... Nem vettem a fáradtságot, hogy letöröljem a cseppeket. Jól esett. Végre kiönthettem a szívemet, még ha azt nem is szavakkal tettem. Úgy érezte, hogy Jézus ott ül mellettem, és vigasztal, átölel engem. Most nézhettek bolondnak is, ha akartok, de nekem sokkal többet jelent az Ő személye, mint egyszerű ember, vagy egy történelmi figura. Ő a lelkitámaszom, az aki teljes szívéből szeret engem.
    Mindig beszélhetek hozzá, mert tudom, hogy Ő meghalgat engem, s ha úgy gondolja, hogy egérdemlem, segít rajtam. És én megköszöntem Neki mindent, még akkor is, ha valami nem úgy sikerült, ahogy azt terveztem, mert tudtam, hogy ezzel akar tanítani engem. Hogy tanuljak a hibáimból és igyekezzek egyedül is boldogulni. És lehet, hogy most nevetni fogtok, de titeket is ugyanolyan nagy becsben tart, mint bárki mást ezen a bolygón, csak képtelenek vagytok elfogadni az igazságot. Én ezért nem vetlek meg Titeket, de gondolkozzatok el azon, hogy mit mondtok.
    Lehet, hogy valakit most nagyon megbántottatok, egyszerűen azért, mert nyíltan kimondtátok, azt amit gondoltok. Nekem most is folynak a könnyeim, miközben írom ezt a hozzászólást. Látjátok? Szépen is el lehet mondani a véleményünket, még ha mások azt nem is fogadják el.
    És végezetül: Tudjátok, mit éreztem akkor, amikor kiléptem a templomból? Lelkibékét, szeretetet, de a legesleginkább: Szeretetet.
    Szeretetet Jézus és Isten iránt, a szüleim, a nagyszüleim és az öcsém iránt, na meg a "Tisztelendő bácsi" iránt, aki mint mindig, most is olyan hangulatosra varázsolta az istentiszteletet, mint ezidáig minden évben.
    De egy percig midenkit szerettem, aki abban a templomban tartózkodott, na és azt, aki azon kívül.
    Számomra ezt jelenti a Karácsony: A Szeretetet. Jézus, a Megváltó születését, az emberiességet és a tiszta, rosszat nem kívánó Szeretetről.”
  • 2. 13.István 2009. december 25. 10:03
    „O.P.N.I. !!! A vicc az ott volt jelenleg közöttünk , SAJNOS !!!”
  • 1. Mankapunka 2009. december 25. 01:20
    „Egész egy nagy vicccccccccccccccccccccccccccccccccccccccccc!!!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az utolsó indián Bécsben

Ülő Bikáról, az ˝utolsó indiánról˝ nyílt kiállítás a Bécsi Néprajzi Múzeumban. Életét – a… Tovább olvasom