Kisalföld logö

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 19°C | 30°C Még több cikk.

Karneválzárás

Egy galambtalpalatnyi hely sem maradt szabadon a múlt hétvégén Velencében. A Szent Márk térről szabályosan kitúrták a turisták a madarakat: több százezren voltak kíváncsiak a karnevál zárórendezvényére.

Jesolói szálláshelyünkről félórás hajóút után érkeztünk Velencébe. Partraszállás után rögtön a Szent Márk teret vettük célba – a tenger után most a hömpölygő tömeggel együtt hullámoztunk fel-le a csatornákat átívelő hidakon.

A kikötőben karnevál idején több tucat árus kínálja portékáját: napernyőket 15 euróért, parókát 20-ért, apró szuveníreket 3–10 euróért és persze Velence szimbólumát, a maszkot, amelyből több ezer takarta el a turisták és a helyiek arcát. Volt, aki beérte egy visszafogottabb álarccal, mások korabeli kosztümbe bújtak. Láttunk bársonyban, selyemben parádézó parókás férfiakat, krinolinnal alátámasztott szoknyájú hölgyeket. Pompás, strucctollal díszített színes fejdíszeket, horgolt csipkekesztyűket. Volt, aki egy egész gyümölcskosarat viselt a fején, más művirágokkal díszítette toalettjét, amelyből csak a kézfeje látszott ki. A bohém maskarák viselőivel le is fényképezkedhettünk. Egy-egy feltűnőbb jelmezes láttán megnyílt a tömeg: a turisták kattintgatták gépeiket, az alkalmi modell türelmesen pózolt a kamerák előtt. Míg a középkorban tojással dobálta meg a nép a számára legkevésbé tetsző öltözéket viselőt, a modern turista legfeljebb elnéző mosollyal észrevételezte a jó ízlés határait súroló szereléseket.


A lüktető tömeggel tempósan haladva most végre teljes pompájában csodálhattuk meg a dózsepalotát, amelyet hosszú hónapokon keresztül renováltak. A Sóhajok hídjával összekötött épületek azonban még mindig a felhőket ábrázoló burkolat fogságában voltak, s lepel takarta a Szent Márk tér néhány palotáját is. Aki madártávlatból is meg szerette volna csodálni a lagúnák városát, a Campaniléből, vagyis a harangtoronyból tehette meg – a pazar látványért 8 eurót kellett fizetni.

Velencei kiruccanásunk során kipróbáltuk a tömegközlekedést és a vízi taxit is. Még szerencse, hogy előbbin csak néhány megállót közlekedtünk, a vaporettón ugyanis nagyobb volt a tumultus, mint egy hétköznap reggel közlekedő szegedi iskolabuszon. Itt ízelítőt kaphattunk az olasz temperamentumból: két kismama babakocsival próbált meg felszállni. A bámészkodó turisták miatt azonban csak nehézkesen ment a dolog. A vaporetto ajtónyitója már nem is akarta őket felengedni, ám a fiatalasszonyok addig vitatkoztak, míg kárálásukra mindenki összébb nem húzta magát kicsit. Hangos füttyszóval, tapssal ismerték el leleményességüket a helyiek. Kényelmesebben közlekedtünk a velencei vízi taxin. A gondolázás azonban a magas vízállás miatt tűnt veszélyesnek az aszfalthoz szokott magyarok számára: volt ugyanis olyan híd, ami alatt csak úgy fértünk el, ha mindannyian a gondola egyazon oldalába ültünk. Irányítója oldalára billentette a hajót, amelyben négyen összesen 80 euróért ringatózhattunk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerelme a zene, a zongora

Rigó Ronaldnak hétéves korában bizseregni kezdtek az ujjai és beleszeretett a zongorába. Tovább olvasom