Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Forgács Péter újra 'éhes'

Forgács Péter, a győri színház népszerű drámai- és musicalszínésze a napokban Jászai-díjat kapott.

A harmonikaszó elhalkult a színpadon és a koldus fáradt hangon énekelte a dal utolsó sorait: „Jó estét, nyár, jó estét, szerelem..." A konferanszié az előadás menetének megfelelően egy pénzdarabot ejtett a gyűrött cilinderbe. Ezen az estén nem csak ez volt a színész jutalma. Az est műsorvezetője, Korcsmáros György bejelentése nyomán a nézők, a színész kollégák percekig ünnepelték a koldust alakító színészt. Forgács Péter Jászai-díjat kapott!

– Nagyon meghatódtam ezekben a pillanatokban, és a legjobban annak örültem, ahogy a közönség reagált a bejelentésre. Az ünneplésből kiéreztem az emberek szeretetét, a taps azt üzente, hogy megérdemelten kaptam a Jászai-díjat. Eddig hét alkalommal terjesztettek fel az alakításaim nyomán a díjra és most nagyon boldog vagyok, hogy győri színészként vehettem át ezt az eddigi pályám csúcsát jelentő elismerést. Régi szokás ilyenkor a szakmában fanyalogni a díjak odaítélésén. Sokan gratuláltak és igazi elismerésnek érzem, hogy nem hallottam irigy, rosszindulatú megjegyzéseket.  Hat esztendeje játszom a Győri Nemzeti Színházban. Nagyszerű prózai és musicalszerepeket alakíthattam az itteni színpadon. Korábban fővárosi színészként a győri szerepeim  sokszorosát játszhattam el, de úgy érzem, az itteni munkáim teljesítették ki a művészetem. Ami külön öröm számomra, hogy a színészeten túl az Adáshiba és A vöröslámpás ház rendezőjeként is bemutatkozhattam a szakma és a közönség előtt a győri teátrumban. Életem legszebb napjait élem. Szívem szerint csak rendezéssel foglalkoznék mostantól. Remek érzéseket és lazaságot ad ez a fajta munka. A következő évadban újra rendezhetek, köszönhetően Korcsmáros György barátomnak és ez boldogsággal tölt el.

– Édesapja a hetvenes évek derekán a Kisfaludy Színház tagjaként szórakoztatta a nagyérdeműt Győrben. Foglalkoztatja-e a gondolat, hogy mit szólna a díjához, ha megérhette volna ezt a sikert?

– Fiatal, pályakezdő színész voltam, amikor elveszítettem őt. A vizsgaelőadásomról hazafelé autózva egyetlen szóval sem méltatta a munkámat. Nem tartott túlságosan tehetségesnek és a kezdeti alakításaimat mindig kritizálta. Sajnos 1981-ben meghalt és azóta minden szerepemet neki ajánlom a színpadon és a Jászai-díjat is képletesen a sírjára helyeztem. Nagyon fáj, hogy ezt nem érhette meg.

– Sikereinek jó részét a Thalia Színház, az Arizona Színház és az operettszínház művészeként érte el. Bántja-e önt, ha a vidéki színjátszást afféle provinciális, másodrendű művészetként emlegetik?

– Nagyon rosszul esik, ha ilyen megjegyzéseket hallok. Jobbára Kaposvárt emelik ki ellenpéldaként. Most is Kossuth-díjakkal halmozták el az ottani színház művészeit. Hogy miért van így, én ezt nem szeretném elemezni. Egyet azonban tudok, hogy a hazai musicaljátszásnak három központja van. Az operettszínház, a Madách Színház és a harmadik – egyetlen vidékiként – a Győri Nemzeti Színház. Sajnos minden a fővárosban dől el. Csinálhatunk itt mi bármit, a fővárosi kollégák meg sem nézik az itteni produkciókat, pedig hallanak róla. Ez szomorúsággal tölt el.

– A Színészlexikon oldalakon keresztül sorolja a prózai és musicalszerepeit. Ön hova sorolja magát? Prózai vagy musicalszínész valójában, vagy nemes egyszerűséggel csak színész?

– Csak egyszerűen színésznek tartom magam. A Jászai-díj elérésekor azt vallom, hogy ilyenkor a színész sokoldalúságát kellene díjazni. Én prózai színésznek hiszem magam, aki talán jól is énekel és zenél is. Hiszek a színész összetettségében. Talán tizenöten vagyunk a szakmában, akik azonos színvonalú teljesítményt tudunk nyújtani bármelyik műfajban. Talán ezt a sokféleséget, árnyaltságot kellene díjazni.
Az Antigoné hírnökének szerepe hozta meg számomra azt a szakmai sikert pályafutásom hatodik évében, amellyel én is elégedett voltam a magam állította színvonalon, a Beatles-vállalkozásunk volt a második jelentős mérföldkő 1988-ban, ami az ismertséget is meghozta. Meghatározó volt a Sakk című musical, A nyomorultak és a Miss Saigon.
Eleinte iszonyúan görcsös pali voltam. A rutin és a magabiztosság megszerzése, ha társul a tehetséggel, abból mindig valami jónak kell születni.

– Győrben sokak szerepálmait játszhatta el. Volt Javer-t A nyomorultakban, a professzor a Miss Saigonban...

– Valóban a legmeghatározóbbak ezek a szerepek voltak a pályámon. Mindig úgy jutottak eszembe, hogy talán valamikor jó lenne eljátszani ezeket. Korábban elmentek mellettem ezek a szerepek. Számomra nagy mázli, hogy olyan darabokat tűzött műsorára a Győri Nemzeti Színház, amelyek nagy sikerek voltak a fővárosban és nekem megfelelő szerepeket is hordoztak. A Miss Saigont két évadon keresztül játszani nekem a legnagyobb boldogság volt.

– Amikor egy színész mögött remek alakítások sorakoznak és Jászai-díjat kap, úgy gondolom, ez jó alkalom arra, hogy megálljon és számadást tegyen. Jó fizikai és szellemi állapotban van, és sikeres, telve élettapasztalattal és színpadi tapasztalattal.  Hol tartok a magam választotta úton? Milyen a pályaívem? Mi jöhet még? Foglalkoztatják ilyen gondolatok?

– A Jászai-díjtól függetlenül is feltettem magamnak hasonló kérdéseket már évekkel ezelőtt. Ennek az volt az oka, hogy ezt a díjat nem kaptam meg korábban. Nekem ez akkor nagyon fájt. Lassan ötvenéves leszek, a hátam mögött többtucatnyi jelentős szereppel. Elgondolkodtam azon, hogy mit kellene még ennek eléréséhez tennem a színpadon. Most, hogy megkaptam a díjat, újra „éhes" vagyok. Azt hiszem, ez életem egyik fordulópontja. Nagyon jól érzem magam Győrben, és itt szeretnék újra bizonyítani. A vágyaim most a rendezés és a prózai szerepek felé hajtanak.

– Az interneten tizenötezren olvasták a honlapját, ünnepli a közönség, megvárják a művészbejárónál... Mit jelent önnek a sztárság?

– Szerintem sztárság nem létezik idehaza. Talán ennek a szele a műfajban Malek Andreát és Szulák Andreát érintette meg. Elképesztő, hogy mi volt körülöttük... Csodálatos érzés, hogy engem is szeret a győri közönség, de ez nem sztárság. De az sem, ahogy autózom a Szentendrei úton, és a pirosnál int a mellettem álló autó sofőrje, hogy húzzam le az ablakot és felteszi a kérdést: „Magának nem Olaszországban kellene lennie?" Ugyanis a Barátok köztben ez volt a szerepem. Nem szeretném, ha a magánéletemről cikkeznének a bulvárlapok, bár ezt kéretlenül is megteszik. Amikor kiégett a lakásom, tizenöt újság keresett meg, hogy nyilatkozzam a bajomról. Ha ezt megtagadtam, azt mondták, úgyis megtudják a tűzoltóságtól az információkat. Van nekem zaklatóm is.  Na, ebből a sztárságból nem kérek!

– Budapest, Győr, Miskolc és Záhonytól Szombathelyig az ország szinte valamennyi színpadán játszik az év folyamán. Hogy viseli ezt a soklakiságot? Gondolt már arra, hogy mi lenne, ha nem színészként és nem így keresné a kenyerét?

– Szakács. Imádok főzni a barátaimnak és az asztali örömöket sem vetem meg. Egyszer egy tévéműsorban azt mondtam, hogy engem friss rántott csirkével, petrezselymes újkrumplival és uborkasalátával meg lehet venni. Ezért egy alkalommal valahol vagy huszonöt kilónyi rántott csirkével és egy lavórnyi újkrumplival vártak. Az egyszerű pórias ételeket szeretem. Imádok főzni, ez és a zene is teljesen kikapcsol. Sajnos a színészzenekar Bubik István halála után nem igazán működik, de a Beatles-emlékzenekar rövidesen újra hallat majd magáról. A gitárom mindig  itt van velem Győrben.

- A pályafutása alatt megfogalmazta magának színészi hitvallását?

– Igen, de ez nem mindenki számára szimpatikus. Egyesek szerint a szókimondásom párosul ilyenkor az állítólagos nagyképűségemmel. Nem erről van szó, csak egyszerűen nem bírom az „álszínészetet". Nem tudom, hogy kitől származik a mondás, de nagyon találónak tartom a mesterségünkre: „Ha elhiszed magadról a színpadon este tízig, hogy te vagy a király, akkor hülye vagy. De ha nem, akkor nem vagy színész." Szerintem az a jó színész, aki össze tudja tenni az életét és a szerepet. Nem hiszek az úgynevezett „munkás" színészekben, akik minden szerepet, minden mozdulatot kidolgoznak és a partnerrel nem törődnek, nem képesek improvizálni. A lehetséges kereteken belül én szeretek kísérletezni a színpadon. Számomra fontos a lazaság a szerepeimben, melyeket sohasem játszok el kétszer ugyanúgy.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beszélő régi tárgyak

A Kisalföld népszerű sorozata volt a kilencvenes években a „Beszélő tárgyak", amelyben 35… Tovább olvasom