Kisalföld logö

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 30°C Még több cikk.

Államfőket vadásztatott Afrikában

Falta a könyveket, s a nagy vadászok nyomdokain elindulva jutott el Afrikába, de addig és közben is többször újra fel kellett építenie önmagát.

Bozóki László egy kafferbivaly trófeával.

Vetített képes előadáson járta újra végig közönségével Afrikát Bozóki László, a jelenleg Balatonföldváron élő vadász Győrben, a Galgóczi Erzsébet-könyvtárban. Az erdész-vadásziskolát végzett fiatalember szülei javaslatára kitanulta a burkolószakmát, ez is nagy segítségére volt, mikor 1972-ben elhagyta az országot, hogy megvalósítsa álmait.
– Fekete István, Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán könyvein nőttem fel, nem tudtam letenni azokat. Szavaikból  ivódott belém a természet szeretete, a vadászat iránti vonzalom. Itthon nem tudtam megvalósítani álmaimat, ezért disszidáltam ki Németországba. Áldom a szerencsét, hogy burkolónak tanultam, hiszen már az első napon száz márkát kerestem, mert egy húsz négyzetméteres helyiséget kicsempéztem. A szakmával keresett pénzből mentem ki Afrikába – foglalta össze a kezdeteket Bozóki László, aki mindig visszatért, hogy tanult mesterségével keressen pénzt.

Három év múlva Kenyában volt, ahol a megérkezése utáni napon egy hivatásos vadász felajánlott neki egy segédvadászi állást. Nem tartott sokáig, mert Kenya öt hónap után bezárta a vadásztatást.
– Ettől függetlenül nincs vadjuk, a nemzeti parkokban, ha nem szabályozzák az állományt, feléli az élőhelyét, elpusztul. Én úgy nevezem ezeket a parkokat, hogy a vadak nyomortanyái. Az oroszlán nem oldja meg a túlszaporodást, mivel egy ragadozóra nyolcszáz növényevő jut. Az aszályok, járványok a természetes szabályozók, sok helyen a katonasággal, bérvadászokkal lövetik ki a többletet.
Kenya után hat hónapot dolgozott Németországban Bozóki László, majd amikor összejött a pénz, levelet írt a közismerten nagy Afrika-vadász Nagy Endrének.

– Tanzániában titkára és fővadásza lettem Endre bácsinak, akitől sokat tanultam, emberséget, szakmát, és sokat is kaptam. Diplomáciai testület tagjait, államfőket vadásztattam. Többek között az akkori államfő Nyenyere elnök családját, Franz-Josef Strauß miniszterelnököt, meg az egész német kormányt.

Két év után a kormány visszavette a területet Nagy Endrétől, így Bozóki Lászlónak újra kellett kezdeni. Miután tanult szakmájával megteremtette a lehetőségét, beszállt egy farm működtetésébe. Vadásztattak társával, s marhákat neveltek. Kezdetben minden jól ment.

– Sajnos több mint hat évig nem esett az eső. A szárazság miatt az állatok elpusztultak. Hiába termeltek vizet a szélkerekek, a legelőkön végül csak pár szál széna maradt. Az állatok nem mentek el, mint rendesen csapadékos területre, mert ott volt az artézi víz. Ők ugyanis úgy vannak beállítva, ott maradnak, amíg víz van. Az volt, de ennivalójuk nem. Végül én visszamentem Németországba, a társam fejbe lőtte magát, mert nem tudta fizetni a bankhiteleket.
A farmon a bennszülött lakosságot foglalkoztatták Bozóki Lászlóék. Fizetségük nagy részét természetben kapták.

– A szárított húsnak sokszor nagyobb értéke volt, mint a pénznek, s fizetségként is elfogadták. Emellett a feketéink cukrot, gyufát, sót kaptak, csak harminc százalékban pénzt. Ezt a kormány is előírta, mert az emberek a pénzt képesek voltak elinni.

Bozóki László jelenleg Magyarországon vadászik, de vágyik vissza Afrikába. Feleségével indulni készek, hogy feltöltődjenek újra napfénnyel, érezzék a távolságokat. Ott, ahol a fiatal vadász saját bőrén ismerte meg a természet törvényeit, amelyeket tiszteletben kell tartani.

Tóth Gyula

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi lesz, ha túlmelegszik a Föld?

Mi lesz, ha túlmelegszik a Föld? Erőszakosabbak leszünk, és a globális felmelegedés menekültek… Tovább olvasom