Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Volt egyszer egy legendás Fáklya

A soproni fiúkollégium lakóinak ötven-hatvan évvel ezelőtt szinte a tanulásnál többet jelentett a Fáklya csapata. Az egykori játékosok nosztalgiával emlékeznek a régi időkre.
A hűség városának ötven-hatvan évvel ezelőtti öregdiákjai közül ha valaki napjainkban meghallja vagy olvassa a Soproni Fáklya nevét, nyomban nosztalgiázni kezd.

Kozák Lajos – ahogy a diákok nevezték: az „Öreg Kozák" – alakította meg a Soproni Fáklyát 1954-ben. A sportkör először a gimnázium égisze alatt működött, majd 1957-től a soproni fiúkollégium sportköre lett.
Nehéz lenne felsorolni azokat a játékosokat, akik a Fáklyában alapozták meg későbbi pályafutásukat, Dunántúl-szerte a csapatokban fellelhetők voltak az innen igazolt labdarúgók. Az egykori fáklyások közül a legtöbbre Horváth Ferenc vitte, aki az ETO-ban NB I-es játékossá vált, Eperjes Károlyt pedig elsősorban Kossuth-díjas színművészként ismerjük.



A körülmények – amelyek szintén megkülönböztették a többi csapattól – ugyancsak felejthetetlenek. A fekete salakos pálya az Alsó-Lövérekben a Hunyadi utcai általános iskola udvarán volt, a tisztálkodásra az iskola pincehelyiségében, lavórokban volt lehetőség. Brennbergbányáról hozták a salakot, a diákok hét közben úgynevezett „Fáklya-munka" keretében dolgoztak a pályán, terítették a salakot és egyengették a gödröket, hogy a hétvégi mérkőzésre minden rendben legyen.

Emellett havi egy forint volt a sportköri tagdíj, amit minden kollégista befizetett, s ez volt az egyik anyagi forrása az egyesületnek. De ez több volt mint forrás, a diákok összetartozását is jelentette.

A mérkőzéseknek elengedhetetlen kelléke volt a pálya szélén sétáló Kozák tanár úr, kezében a kis bőröndjével, amiben ott voltak az igazolások, de abban volt a jód, a kötszer, amivel gyakran kellett a fekete salakot a lábszárakból kitakarítani.

Az egykori Fáklya-játékosok szívesen emlékeznek a régi időkre.
Bokori Árpád (74 éves) kapitánya volt annak a csapatnak, amelyik megnyerte az 1958/59. évi megyei ifjúsági bajnokságot:

– A környékről kerültem a Fáklyába. Megtiszteltetés volt számomra, hogy kapitánya lehettem ennek a remek társaságnak, amelyről Kozák tanár úr is elismeréssel szólt.



„A megyei bajnokságért 16 játékos küzdött, közülük hatan – Bokori, Som, Sipos, Farkas, Károlyi, Németh E. – befejezték tanulmányaikat, és jövőre már nem állnak az együttes rendelkezésére, ennek ellenére a Soproni Fáklya háza táján nem esnek kétségbe" – írta a Kisalföld 1959 nyarán.

Balsai Sándor (71) kapusként szerepelt a Fáklyában, éppen az aranyérmes csapatot követően, 1958-tól 1962-ig:

– Igaz, hogy a végzősökkel általában megcsappant a létszám, de mindig érkezett számos olyan fiatal tehetség, aki hamar beépült a csapatba. Nagyon sok kedves emlék fűz ehhez az időszakhoz.

Pirger Zoltán (68) később a Fertőszentmiklósban is sokat szerepelt:
– Szerintem komoly tekintélyt jelentett a kollégisták között az, ha valaki Fáklya-játékos volt. A futballistáknak Kozák tanár úr közreműködésével plusz egy pohár kakaó járt a hétközi edzések és a vasárnapi mérkőzések után is.

Kocsis Ernő (62) az érettségi után (1971) a Szombathelyi Haladásban folytatta pályafutását, aztán következett a katonaság Kaposvárott, majd a Soproni Textiles és a Sárvári Kinizsi:

– Egy kis faluból városba kerülő gyereknek rendkívüli lehetőséget jelentett, hogy szervezett keretek közt focizhattunk. A fekete salakos pályát, a kollégium hangulatát soha nem lehet elfelejteni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Futsal - Álom marad a dobogó

Folyamatos sérüléshullám sújtja az NB II-es futsalbajnokságban szereplő Győrújbarátot. Tovább olvasom