Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Százéves lenne a győri kézilabda atyja

A közelmúltban lett volna 100 éves Legéndi Gábor, akit a győri kézilabdázás egyik atyjának lehet tekinteni. Az évforduló alkalmából volt játékosa, Somogyi Éva emlékezett rá.
Tavaly december 28-án volt Legéndi Gábor születésének századik évfordulója. Legéndi a győri kézilabdázás megteremtésében komoly szerepet vállalt. A kerek évfordulón egykori játékosa, Somogyi Éva emlékezett a sportemberre.

„Le bácsi, ahogyan mindenki becézte, igazi sportember volt, Budán, a Nyúl utcában nőtt fel, s tucatnyi sportágban kipróbálta magát, így többek között teniszezett, korcsolyázott, síelt, evezett. Győrbe ezerkilencszáznegyvenötben került a Hellas Harisnya rt.-hez, mely osztrák–holland tulajdonban volt, a Heller és az Askonas névből alakult ki a név. Ahogyan sok más gyárban, úgy itt is nagy igény mutatkozott a háború után arra, hogy sportoljanak a munkások. A kesztyűgyárban zömében nők dolgoztak, így adott volt, hogy negyvenhatban nagypályás kézilabdacsapat alakult Hellas SE néven. Az edző Varga Károly volt, aki szintén a gyár alkalmazottja volt, de ő később a fővárosba került, így a csapat gazdátlanná vált, megszűnt" – elevenítette fel a kezdeteket Somogyi Éva.

A kötöttkesztyűgyárban 1952-ben alakult újra kézilabdacsapat, ekkor Legéndi Gábor volt az edző és gyakorlatilag a mindenes. A csapat V. Lobogó, Textilmunkás Testedző Egyesület néven is szerepelt, majd 1958-ban egyesült a Fonoda csapatával, s ekkor Győri Fonó-Kesztyű néven játszottak (1959–1961), mígnem a Fonoda és a Győri Textilgyár összevonása után megalakult a Győri Textiles SE (1962–1985).

„A kezdetek első nagy sikere ezerkilencszázötvennyolcban volt, jól emlékszem, hogy november kilencedikén osztályozót játszottunk a régi ETO-pályán az NB I-be jutásért. Kránitz István volt akkor az edzőnk, s győztünk. Nagy volt a boldogság, a csapat átlagéletkora azonban nagyon fiatal volt, s a rutintalanságunknak köszönhetően a következő évben nem sikerült kiharcolni a bentmaradást. De nem is annyira az eredményen volt a hangsúly, a játék szeretete, a meccsek hangulata mindenért kárpótolt bennünket" – folytatta az egykori nagyszerű kapus, aki aztán a Lengyel Pál irányította csapat tagjaként ismét NB II-es bajnok lett 1962-ben, az élvonalban a következő esztendőben már Tompa Zoltán volt az edző, s vele érte el a legjobb helyezését a Textiles: ötödik lett.

„Sajnos Le bácsi ebben az évben munkahelyi elfoglaltsága miatt lemondott minden feladatáról, s egy évig még nézőként sem jött ki a meccsekre. Nagy szaktudására szükség volt a gyárban, hiszen angolul, németül és franciául is kiválóan beszélt, s sokat járt Japánba is. Nemcsak a sportban, de a civil életben is olyan ember volt, akire fel lehetett nézni, rengeteget tanultunk tőle. Sok közös programot szervezett a csapatnak, s mivel saját család nem adatott meg számára, gyakorlatilag mi voltunk az ő »lányai«. A nyolcvanadik és a nyolcvanötödik születésnapján is megleptük, előbb az egykori Rábatext-csónakházban jöttünk össze, majd öt évvel később a lakásán bukkantunk fel legnagyobb örömére és boldogságára" – mondta Somogyi Éva.

Sokan talán nem tudják, de Legéndi Gábor – aki 1997. július 21-én hunyt el, s Budapesten helyezték örök nyugalomra – fedezte fel Schuch Évát, aki a hatvanötben Dortmundban Török Bódog irányításával vb-első magyar válogatott bő keretének is tagja volt, s bár a vb-n nem játszott, utólag ő is kapott egy érmet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

UNI SEAT Győr: az FTC ellen már játszana Simon Zsófia

Simon Zsófia, az UNI SEAT Győr játékosa néhány héttel ezelőtt egy edzésen szenvedett sérülést: a… Tovább olvasom