Kisalföld logö

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda 0°C | 7°C Még több cikk.

'Felépülök, biztos vagyok benne.'

Két hete ápolják a budakeszi rehabilitációs központban Virág Zsoltot, a verseny közben megsérült és lebénult győri tornászt. Állapota valamelyest javult.

Édesanyja, Pál Stefánia és Arnold Csaba, a városi szövetség elnökének társaságában látogattuk meg a budakeszi rehabilitációs intézetben lábadozó Virág Zsoltot. A fiatal tornász március 25-én szenvedett súlyos balesetet, talajgyakorlata közben esett rá csigolyáira, melynek következtében részlegesen lebénult. Lábai azóta sem engedelmeskednek.

Zsoltot a műtétek, kórházi kezelések után, két héttel ezelőtt szállították Budakeszire. Útban a rehabilitációs központ felé, természetesen Zsolt és a sérülése a téma. Arnold Csaba gyakran kísérte, kíséri el a győri Bercsényi DSE tornászait versenyekre, edzőtáborokba.

– Mint általában a kamaszok, eleven volt ő is. Évekkel ezelőtt nem kis riadalmat keltve Romániában „tűnt el" egy verseny után. Mint később kiderült, fogta magát és kiment a városba vásárolni. Onnantól kezdve vele és még két hasonlóan mozgékony társával kellett kezdeni a névsorolvasást.

– Sohasem hagyta el magát, emlékszem, egy súlyos gyomorrontás után úgy belázasodott, hogy az ügyeletet kellett hívni. Másnap már ott állt a szerek mellett, mert versenyezni akart – mesélte ezt már Zsolt édesanyja. – Lelkileg is nagyon erős. Nem szabadna kimutatnom, de néha nem tudom megállni, hogy ne sírjam el magam előtte. Ilyenkor mindig rám szól, hagyjam abba. Hiszem, hogy felépül. Mi másban, a csodában bízom.

A budakeszi rehabilitációs intézményt nem véletlenül emlegetik országos szinten a legjobbak között. Látogatásunkkor Zsoltot sem találjuk már az ágyában. Nagy meglepetésre egy elektromos kerekes székben fiatal ápolókkal beszélgetett az épület előcsarnokában. Épp aznap kapta, s már önállóan közlekedett vele. Büszkén mutatta, nem számít az emelkedő, s ha még a mozdulat nem is túl határozott, bátran kormányozza dombnak fel a szerkezetet. A bemutató közben gyógytornásza meséli, hogy ő is tornász volt, épp – az ajándékba kapott, Zsolttal egy fényképen szereplő – Magyar Zoltán olimpiai bajnok klubtársaként.

Zsoltot aztán arról kérdezzük, hogyan telnek a napjai. A mindössze 17 éves fiatalember hihetetlenül kitartó és bizakodó. Tisztában van vele, milyen súlyos sérülés érte, szeretne, de lehet, soha nem épül fel teljesen.

– Erősítéssel, gyógytornával telnek a délelőttjeim. Speciális kerékpárral először a lábizmaimat mozgatják meg, majd a kézmozdulatokat elősegítő gyakorlatokat kell végeznem. Délután már csak pihenek, kerekes székben általában a többiekkel beszélgetek. Sokan meglátogatnak. Most főképp a fővárosból jönnek tornászok, de nemrég a közelben versenyző győri csapattársaim leptek meg.

– Úgy tűnik, nagyon sokat javult az állapotod. Minden gond nélkül emeled fel a karod, s érinted meg az orrod, füled...
– Az itteni orvosok, ápolók szerint is gyorsan gyógyulok. Az ujjaimat, ha külön még nem is, együtt már be tudom hajlítani. Nemrég az egyik csapattársam, Czakó Lajos édesapjától egy hordozható számítógépet kaptam, amit – billentyűit egy, a kezemre rögzített ceruzával kezelve – már használok.

– Mennyi ideig kell még ebben az intézetben maradnod?
– Valószínűleg három-négy hónapot, de lehet fél évet. Azt mondják, az állapotomtól függ, mikor mehetek haza.

– Honnan veszed ezt a hihetetlen lelkierőt?
– Nem tudom, ilyen vagyok. Sohasem adtam fel semmit. Most sem fogok összeomlani. Ezt lehet, a sportnak is köszönhetem, az edzésekhez is nagyon sok kitartás, erő kellett.

– Sokat gondolsz a végzetes pillanatra, esetleg álmodtál róla?
– Túl gyakran nem gondolok rá, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor futott át az agyamon. Álmodni sem álmodtam róla. Sőt, bármennyire is furcsa, azóta semmiről sem álmodtam. Akkor sem, azóta sem sírtam. Igaz, nyüglődök, de ez inkább a fizikai fájdalom, a mozdulatlanság miatt van. Arra főképp nem gondolok, mi lett volna, ha mégsem következik be a baleset.

– A jövődre azért gondolsz?
– Persze. Arra sokat.

– S olyankor mit látsz?
– Azt, hogy felépülök. Biztos vagyok benne. Sokan azt mondják, száz százalék, hogy meggyógyulok. Úgy is lesz. Van egy természetgyógyász, aki már Győrben is járt nálam. Szerinte egy év múlva lábra állok. Anyu is nagyon bizakodó, azt mondja, ott lehet még az őssejtbeültetés is.

– Azt tudod, hogy nagyon sokan összefogtak, hogy többek közt erre pénzt gyűjtsenek?
– Igen, tudok róla. Meglepődtem, hogy olyanok is segítenek, akik nem is ismernek. Nagyon köszönöm mindenkinek.

Szeitz Tibor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új néven új evezős sikerek?

Tízmilliós szponzori szerződést kötött egymással a Győri Vízi- sport SE és a Graboplast, így az olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat soraiban tudó egyesület a Graboplast VSE néven szerepel tovább. A Graboplast Zrt. részéről Jancsó Péter elnök-vezérigazgató, a Győri Vízisport SE részéről Künszler Béla elnök szignálta a dokumentumot. Tovább olvasom