Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2014. 10. 21. kedd - Orsolya

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Sopron hírei, soproni hírek > Soproni lőtéri gyilkosság - 20 év T. Attilának, V. Rolandnak, 11 év M.Tamásnak

Soproni lőtéri gyilkosság - 20 év T. Attilának, V. Rolandnak, 11 év M.Tamásnak

Vége az évtized talán legmegrázóbb gyilkossági perének. Az ítélet nem jogerős. A bíró úgy véli: a 20 év nem elegendő, de a törvény ennél többet nem enged. Ha a vádlottak jól viselkednek, 34-35 évesen szabadlábon lehetnek.

Laczó Balázs - Sudár Ágnes - kisalfold.hu - 2013.05.13. 10:30
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
12.41.

Vége az évtized talán legmegrázóbb gyilkossági perének. Az ítélet nem jogerős.


12.35

Lesz-e fellebbezés?
Az ügyész három napon belül dönt.

T. Attila: enyhítésért fellebbez. Az ügyvédje is.

V. Roland: enyhítésért fellebbez. Az ügyvédje részben felmentésért, részben enyhítésért.

M. Tamás: enyhítésért fellebbez. Az ügyvédje is.

Soproni lőtéri gyilkosság pere - a negyedik nap

12.30

Az indoklás folytatása:

A bíró már az egyik lopásnál is megjegyzi, hogy V. Rolandra jellemző volt, hogy hárítani akart, ha nem voltak egyértelműek a bizonyítékok.

A gyilkosság: "A másodrendű vádlott ügyvédje által felhozott problémát nem érzi problémának a bíróság. Hézagmentes a bizonyítás. Ennél többet nem lehet elvárni sem a rendőrségtől, sem a bíróságtól. Éjszaka volt a helyszínelés, akkor derült fény a gyilkosságra. De másnap a hézagokat betömték.

Az első- és másodrendű vádlott végig olyat állít - ügyvédjük jelenlétében is -, amellyel a helyzetüket súlyosbítják. Miért találnának ki olyat, ami nekik rossz?

S ha igaz lenne a befutunk-kifutunk módszer, amit V. Roland állít: hogy ne ismerték volna fel, amikor a tagsági könyvben ott a fényképe és a neve? Alig százan vannak a klubban, azonnal beazonosították volna. S hogy nem tudta volna a másodrendű vádlott, hogy a tagságiba ő adott még fotót magáról."

A másodrendű vádlott lövése is egyértelmű, a golyó V. Roland fegyveréből származik, nem ütközött semmibe, csak az áldozat testébe.
(A hüvelykicsapódásokra, illetve a lőirányra is kitér most a bíró. B. Ervin megölésénél perdöntő ez, Sz. Sándornál egyértelmű, mi történt.)

A falban maradt lőnyomok: mondhatják, hogy valaki előtte poénból keresztbe lövöldözött. De ez lövész egyesület, ilyet nem szokás csinálni. Másrészt frissen felújított falról van szó, ahol azonnal kiszúrható a fal rongálódása. Mindenki látja. De a gyilkosság előtt senki nem látta.
Ha elfogadjuk, hogy ezek a nyomok a bűncselekményből származnak, akkor látni lehet, hogy kvázi legyezőszerűen helyezkednek el. S arra futott az áldozat.

Felmerült, hogy M. Tamás mit tudhatott B. Ervinről? Megáll a felelőssége, mert úgy indultak el, hogy tudta, ha akárhányan lesznek... Tehát ha bejön valaki, őt is lelövik. Leadta a drótot, szólt, igaz későn, hogy megy valaki. Hallotta a lövéseket, nem ment el. És a bizonyítékok eltüntetésében is segített.

- Miért követték el? - felmerült persze a bíróságban is.

A fegyverért és a pénzért. De 18-19 évesek követték ezt el! Erre épeszű magyarázat nincs. De az előzmény közelebb visz a válaszhoz: a lopások, a betörések... nem a gyermekszobából érkeztek a lőtérre ezek a fiúk. V. Roland ismerősei, barátai hozzátartozóit lopta meg. S ehhez talált társakat is magának. Világos, hogy a vezető szerep a övé volt. A kaszinózás: igen, kellett a pénz erre.

"Elsikkadt" ebben az eljárásban két súlyos rablás is, amely a btk. szerint 15 évet érhetne.

A gyilkosságnál 20 év szabható ki. Miért csak ennyi? Felnőtt elkövetőként gondolkodás nélkül adható lenne tényleges életfogytiglan. Az ő esetükben, a koruk miatt maximum 20 év.

A 20 év nem elegendő szerintem sem, de ez van, ennél többet nem lehet. Ha jól viselkednek, a fegyház fokozat lemehet börtön fokozatra, s akár 34-35 évesen szabadlábon lehetnek.

M. Tamásnál mi a megfelelő, amit alkalmazni lehet? Ez volt a kérdés számomra. A 20 év kevés mozgásteret ad, így arányosítva kellett meghatározni. Ez a 11 év˝ - részletezi a bíró.

13 hónapja történt éppen, nem kis dolog, hogy a bíróság ítéletet tudott hozni. Nem kellett éveket várni. De ez volt a cél, a megelőzés céljából is.

Még a kárigényeket sorolja a bíró.


12.00

A bírói indoklás:

- Megrázó büntetőügy végén vagyunk - mondja dr. Németh Csaba. De a lopásokkal kezdi ő is, ahogy az ügyész, hisz időrendben kell haladni, hogy a gyilkosságig jussunk.

Síri csend van, a vádlottakon semmi nem látszik, éppúgy néznek maguk elé, ahogy a hátunk mögött hagyott négy napban szinte végig. A hozzátartozók is csendben vették tudomásul az ítéletet. A nagyterem egyébként tele van, a jogászhallgatóknak hála is.

A lopások vannak még mindig soron.

11.55

Az ítélet

T. Attila: 20 év
V. Roland: 20 év
M. Tamás:  11 év

11.45.

Tele a folyosó, jogászhallgatók is jöttek. Mindenki az ítéletre vár.

11.30

A harmadrendű M. Tamás ügyvédje jön: "Joggal kérdezhetik, miért vállaltam el ezt az ügyet? Tamás miatt, akit megismertem. És
kíváncsi voltam arra, mi történt az elmúlt húsz évben: a fiatalok ilyen súlyú bűncselekményt hogyan követhetnek el? Igen: megváltozott a társadalom, elengedtük egymás kezét."

Az ügyvéd most azt ecseteli, hogy korábban milyen akciókkal figyeltek a fiatalokra, de ezek már nincsenek. Most tér Tamásra: hogyan juthatott idáig? "Alkalmazkodó, befolyásolható személyiség, de ez nem válasz."

- Az első kihallgatást követően folyamatosan tartottam a kapcsolatot a védencemmel, s ha valóban úgy történtek volna dolgok, ahogy V. Roland - illetve az ügyvédje - mondja, akkor Tamás már nem lenne előzetes letartóztatásban. De ő konzekvensen azt állítja, amit az elsőrendű vádlott, még akkor is, ha ez terhelő rá nézve. Mindig ugyanúgy nyilatkozott,
nem változtatott a vallomásán, őszinte volt. B. Ervin esetében nem feltételezte, hogy ő is áldozat lesz. Ezért nem ismeri el a felelősségét - ebben az ügyben. Kérjük ezért ennél a második gyilkosságnál a vád alóli felmentését, vagy ha nem, akkor másodsorban a minősítés megváltoztatását: gondatlanságból elkövetett emberölésre. 
"A bölcs ítéleteben bízom."

Az utolsó szó jogán: T. Attila: "Csak annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon sajnálom és nagyon megbántam."

V. Roland: "Nagyon sajnálom, hogy a lopásból ez lett. Bocsánatot kérek a hozzátartozóktól. M. Tamástól pedig én is azt kérdezem: Miért nem szólt, miért nem figyelmeztette Sz. Sándort?"

M. Tamás: "Minden érintettől bocsánatot kérek, nagyon megbántam. A kérdésre nem kívánok válaszolni."

A bíró bejelenti, 11.45-kor ítéletet hoz.


11.00

A másodrendű vádlott védője tehát még nem végzett a beszédével, B. Ervin lelövésénél tart, a fegyverszakértői véleményeknél: "V. Roland szándékos módon nem sebesítette meg ezt az áldozatot."

A lőtér múltját elemzi most, arra utal, hogy 63 év alatt több tízezer lövést adtak le itt. "Tilos lövésirányt rögzítettek, amelyek azonban biztos, hogy csak V. Roland fegyveréből származnak? Keresztbe kellett ehhez lőni a lőtéren, ami tilos. De ha valaki az elmúlt évtizedekben ilyet tett, s ezt nem szabad megcsinálni, gondolják, hogy önként jelentkezik, hogy ezért büntetést kapjon? Vagyis lehet, hogy ezek a nyomok csak V. Roland
fegyveréből származnak? S nem korábbi eseté?"

Az ügyvéd továbbra is kitart amellett, hogy a nevezett fegyverből kilőtt lövedék négy emberen tudna áthatolni, de most egyben megállt.(Vagyis a gellert forszírozza.) Szerinte ez talán a legfontosabb kérdés, mert emiatt lesz felbujtóból társtettes a védence.

Miért lőtt az Attila? - teszi fel a kérdést. "Nem kaptunk választ erre most sem. De tény: a korábbi rablásoknál is rendre ő vette a kezébe a pisztolyt. Mi motiválta, mi áll az agresszív viselkedés mögött?"

Feltáratlan kérdések miatt nem lehet olyan ítéletet hozni, ami kerek, egész, zárt láncolatú egészet rajzol ki, egyértelmű választ ad a gyilkosságokra - mondja.

Az első verziójuk alapján (lopási kísérlet) V. Roland felmentését kéri az első gyilkosságnál. De ha mégis a "lőni kell" verziót fogadja el a bíróság, akkor sem volt előre kitervelt gyilkosság. A társtettességet nem fogadják el.

B. Ervinnél sem volt előre kitervelt a gyilkosság. "Az életéért kellett lőnie
védencemnek." Súlyos testi sértés megállapítását fogadják el.

Miért nem mondta el az édesapjának, hogy mi történt? Amikor kijönnek a lőtérről, tudja, hogy két ember meghalt. Hadd adjunk ennek a fiatalembernek 24 órás gondolkodási időt. A rendőrségen, ahová be kellett mennie, mindent elmond. Nem menekült el. Beszélt.

"Tévedés, hogy erre csak életfogytiglani büntetést lehet kiszabni. Tíztől húsz évet ír a Btk., a felső határ a 20 év. De teljes bizonyossággal csak az állapítható meg V. Rolandnál, hogy súlyos testi sértést okozott."

10.30

Pályafutásom eddigi legnehezebb védőbeszédére készülök - mondja V. Roland ügyvédje, ami a következő:

"Ez a három fiú nem ilyen sorsra készült. Tanulni akartak, dolgozni, másnak a család volt a fontos. De itt ülnek a gyászruhás hozzátartozók is, akiknek szintén nem kellene itt lenniük. A fiúk részesei, alakítói voltak ennek a sornak. Azért vagyunk itt, hogy kiderítsük, mi történt. Szerintem azonban ma még nem érett meg a dolog arra, hogy dönteni tudjunk. Vannak még félig értelmezett dolgok, feltárásra váró tények. A döntés természetesen a bíróság kezében van.

Tény: egy cselekményt két különböző módon írnak le a vádlottak.

S ami még kérdés: védencem joggal bízott abban, hogy arcról ismerték ugyan a lövész egyesületben, de a nevét nem tudták. Soha nem kértek tőlük személyigazolványt.

Aznap fegyvert kapnak, lőszereket, ott van Sz. Sándor is, de nem lövik le az első adandó alkalommal. Azt várják, hogy elmenjen, s lopni tudjanak.
(Az ügyvéd itt még ecseteli az okokat, szerinte miért nem volt szó ölési szándékról.)

- Ésszerű dolog emberöléshez olyan embert vinni, aki nem is akar menni, és egy korábbi sérülése miatt még futni sem tud, ha menekülni kell? - teszi fel a kérdést  M. Tamásra vonatkozóan. Nála is marad és ismét előveszi a tegnapi kérdését: Ha M. Tamás olyan jó ember, mint amilyennek az édesanyja lefestette, akkor nem figyelmezteti Sz. Sándort, hogy fusson el, mert kint két olyan ember van, aki meg akarja ölni? "Ez is azt mutatja, hogy lopni mentek be elsődleges szándékkal, nem ölni."

"M. Tamás ugyanakkor a rá bízott feladatot abszolút elmulasztja. Egy hölgyet lát, nem szól. Jön a második áldozat, észre sem veszi. Létezik olyan, hogy valaki tudja, bent gyilkosság készül, s nem erre koncentrál minden idegszálával?"

"Bent mi történt? Sz. Sándor talán felismeri arcról V. Rolandot. De nem kér személyit. Lőnek, de nem Sz. Sándorra. Elindulnak kifelé, mert úgy gondolják, sikerül a lopás.

Belebotlanak a sértettbe, de még így is folytatódhatna a terv. Pár lépésre vannak a kijárattól. Kint elhagyatott rész. Ketten vannak, ha kétfelé futnak, az egyik biztosan elfut. De megkockáztatom: mindkettő megtehette volna. Mi lett volna a következmény? A rendőrség kereshetett volna két átlagos kinézetű fiatalt. De nem: lövések dörrennek. Ez
volt az eredeti terv? Nem. Én sem tudok magyarázatot adni, meggyőződésem, hogy nem ez volt a terv. T. Attila a vallomásában is azt mondja: ˝Fogalmam sincs, miért lőttem."

"A második áldozat: ha nem jönnek elő a búvóhelyről a vádlottak, meggyőződésem, hogy nincs több áldozat. B. Ervin valószínűleg távozott volna. De T. Attila előjön a búvóhelyről és ismét lő. Semmi körülmény nem indokolta, hogy ezt tegye. B. Ervin menekül, de itt álljunk meg. T. Attila fegyverével valami baj van, újra tölt. V. Roland lő, s ezzel a vádhatóság szerint a felbujtóból társtettes lesz. Azért lő, mert az látja, hogy két embert a szeme láttára hidegvérrel agyonlőnek. Reális félelemérzetet kelthetett ez egy fiatalemberben? Igen. Állítja, hogy lövéseivel nem akart senkit eltalálni..."

Még folytatja V. Roland ügyvédje.


10.00

Először a kártérítési polgári igény hangzik el, az ügyvéd B. Ervin családját képviseli. A család havonta mintegy 150 ezer forinttal kevesebb pénzből kell, hogy gazdálkodjon az apa halála óta. Még hosszú évekig. Ezért egyetemlegesen feleljenek a vádlottak - indítványozza az ügyvéd. Ez a vagyoni kár.

A nem vagyoni kár a lelki sérülés, amelyet a sértett lányai elszenvedtek.
(Az ügyvéddel történt korábbi egyeztetésünk alapján úgy számoltunk, hogy összesen körülbelül 60 millió forint az igény.)

T. Attila ügyvédje jön.

"Nincsenek illúzióink, a vádlott abban bízik, hogy lesz még lehetősége az életben bizonyítani. Nem azért nem kért bocsánatot a hozzátartozóktól, mert nem érezte szükségét, hanem azért, mert egy ilyen bűncselekménynél ez kevés. Nem autót loptak el... Erre kevés
a bocsánatkérés. De megbánta tettét. Ez enyhítő körülmény. S a feltáró, beismerő vallomása is az. Nem volt agresszor, nem volt felbujtó, ahogy a másodrendű vádlott állítja. Ugyanakkor két ember tudja csak pontosan, mi történt: az első- és a másodrendű vádlott."

Az ügyvéd folytatja: "Visszautasítom a másodrendű vádlott állítását, hogy védencem megfenyegette. De ha így is lett volna, elfuthatott volna a másodrendű vádlott. Nem tette."

A jogász szerint egyértelmű, ki volt a domináns ebben a csapatban: "Nem T. Attila."

"Lehet, hogy T. Attila és M. Tamás előbb-utóbb valamilyen bűncselekményt elkövetett volna, de meggyőződésem, hogy fegyverig nem jutnak. V. Roland érkezésével kezdődött meg a bűnözői pályafutásuk."

Az ügyvéd itt mondja el, hogy T. Attila külön kérte, hogy ne mondjon terhelőt V. Rolandra. Ő mégis ennyit el kívánt mondani.


9.45

Az ügyészi perbeszéd folytatódik:

A bűncselekmények minősítése nem változott: előre kiterveltem, nyereségvágyból és több emberen követték el a vádlottak.

Nem volt aprólékosan kidolgozva a terv, de egyértelmű volt, hogy mi lesz. A szereposztást is megbeszélték. Sz. Sándor nem állt háttal nekik,
ezért lőtt egyedül T. Attila. V. Rolandra jellemző, hogy irányít és hárít: nem lőtt Sz. Sándorra, de parancsolt. A nyereségvágy egyértelmű. Több emberen elkövetett: igen, két ember halt meg. A felbujtó V. Roland volt, de attól kezdve, hogy eltalálta B. Ervint, társtettessé vált.

M. Tamás pedig bűnsegéd ebben az ügyben.

A pszichiátriai vélemény is fontos az ügyész szerint, hisz összecseng a váddal.

Leginkább a gyilkosságnál vetődik fel a kérdés: "Miért? Ők miért? Az átlagember erre nem tud választ adni. Három fiú, akik normális családban élnek, túl vannak az érettségin, miért tették ezt, kinek az érdekéből?"

Az ügyész itt V. Roland szerepét hangsúlyozza ismét.

Az ügyészi indítvány az összes bűncselekmény miatt:
T. Attilára, V. Rolandra és M. Tamásra egyaránt fegyházban letöltendő büntetést kér az ügyész.

A vádlottak által elkövetett, minősített emberölés életfogytiglani büntetéssel járna.

"Tényleges életfogytiglani büntetést kellene kérnem, de az életkoruk miatt ezt a törvény szerint nem tehetem. (Még nem voltak 20 évesek a bűncselekmény elkövetésekor.) Az első- és másodrendű vádlottnál értelemszerűen a törvény szerinti, maximálisan kiszabható 20 évet indítványozom."

A sértettek személyéről is tudni kell, hogy két olyan embert öltek meg, akik tisztességes emberek voltak, fiatalok voltak, apák voltak, de soha nem mentek már haza...

V. Roland hivatkozik arra, hogy micsoda teher volt számára elveszíteni az egyik szülőjét. De ők elvették másokét... Ők kapnak, amennyit kapnak. De a sértettek életét nem lehet visszaadni. Ez visszafordíthatatlan helyzet..."

Ő végzett, jönnek az ügyvédek.

9.00

Tudja folytatni az ügyész:

"...Amikor a lövést leadta T. Attila, észlelte, hogy probléma van a fegyverével. Ezzel volt elfoglalva, amikor hallotta, hogy V. Roland tüzel a futó sértettre. Az egyik lövéstől összerogyott B. Ervin. Ekkor indult el T. Attila a sértett mögé. Ekkor a sértett már félig térdelő helyzetben a földön feküdt, ekkor hátba lőtte őt T. Attila.

Összepakoltak, visszamentek V. Roland lakásába. T. Attila elmondása szerint osztoztak a pénzen, majd elmentek a kaszinóba alibiért, végül ismét vissza a lakásba. T. Attila állítja, nem beszéltek aznap este a lőtéren történtekről. Másnap próbálták eltüntetni a bizonyítékokat.

V. Roland vallomása nem egyezik ezzel, ő azt állítja, szó sem volt arról, hogy bárkit le kell lőni, csak fegyvereket akart lopni társával a befutós-kifutós módszerrel. Azt mondja, T. Attila cselekedete váratlan volt, félt Attilától, az életét féltette tőle. Azt V. Roland sem vitatja, hogy a pénzt, a lőszereket megszerezték, a gyilkosságban teljesen más az ő verziója. Azt sem ismerte el, hogy Sz. Sándor értékeit ő vette ki az áldozat zsebéből. B. Ervin megölésénél is ellenkezőt mond, vagyis nem célzott lövéseket adott le, hanem párhuzamosan lőtt.

Mi az, ami nem történhetett így meg?

Egyértelműen az, hogy V. Rolandnak személyes ismeretsége volt Sz. Sándorral. Teljesen kizárható, hogy ha korábban álarcban ment be egy boltba rabolni, most takarás nélkül abban bízott, hogy úgysem ismerheti meg. Ráadásul gyalogosan érkeztek, nem volt náluk menekülési eszköz. Gyalog mentek, nem úgy, ahogy a boltoknál - ott autó várta őket.

Berohanok-kirohanok...?! Fényes nappal?? A sértett zsebében mobil volt, a kapuig nem jutottak volna, ott lett volna a rendőrség - mondja az ügyész.

Az összebeszélés pedig T. Attila és M. Tamás között: a két vádlott teljesen terhelő vallomást tett - saját magára. M. Tamás például elmondta, hogy emberélet kioltásáról is szó volt. T. Attila szó szerint mondta el újból és újból az esetet. Nem változtatott a vallomásán. Teljesen közömbös a két vádlott számára, hogy V. Roland mit gondolt. Az ő esetük elbírálását ugyanis ez egyáltalán nem befolyásolja. Egyedül T. Attila első vallomása a kérdéses, ahol teljesen máshogy állította be az esetet. Mint kiderült, egy korábbi egyezség áll a háttérben, amelynek az volt a lényege: akit elkap a rendőrség, az mindent magára vállal.

V. Rolandot behívták a rendőrségre, T. Attila pedig az egyezség szerint mindent V. Rolandra kent, mert ez volt a "szabály". Aztán amikor kiderült, hogy ez most már nem áll, bevallott mindent. S ehhez tartotta magát.

V. Roland megfélemlítése: Sz. Sándor lelövése után a "megfélemlített" V. Roland elkezdi pakolni a lőszereket, nem fut el, nem kér segítséget, pedig van nála mobil. Ami váratlan volt, az B. Ervin megjelenése.

V. Roland párhuzamos lövése: egyértelműen megállapítható, hogy nem egy helyre mentek. Keresztbe lőtt a lőtéren... Az egyik lövedék el is találta a menekülő sértettet. Gellert kapott? Nem kaphatott. V. Roland, aki elvileg félt a társától, még most sem szaladt el. Társával ment haza. Aztán az édesapjához, akinek nem mondta el, hogy "én csak az erdőben akartam lövöldözni, azért akartam fegyvert, erre ez az őrült megölt két embert". Másnap is visszabuszozik ugyanabba a lakásba, a társaihoz.

Semmilyen magatartása nem utal arra, hogy igazat mond. Egyértelműen cáfolható az eredeti szándék (a kifutós-befutós módszer - a szerk.), nem mond igazat.

Az, hogy ez megtörténhetett, a bizalommal magyarázható. Sz. Sándor ismerte V. Rolandot, a lőtéren minden erről szól. A korábbi lopásaiban a sértettek is megbíztak V. Rolandban, s ő visszaélt ezzel.

Még folytatja.

8.45

Az ügyész most ér időrendben a lőtérhez:

"Három, fiatal, egészséges vádlott áll a bíróság előtt. Arról kell dönteni, ki mit tett. Milyen büntetést érdemelnek ezért a vádlottak.

V. Roland a legsúlyosabb bűncselekményt megelőzően már rendszeresen kaszinózott. Pénz kellett neki, haragudott barátnője édesapjára. A lényeg, hogy fegyver, lőszer kellett neki. Társait be akarta a vonni a
tervébe. Ami tényként megállapítható, hogy a lövészklub tagja volt, rendelkezett helyismerettel. Ismerték egymást Sz. Sándorral, ez jelentős momentum. Terve megvalósításához szervezte be társait.

T. Attila úgy nyilatkozott, hogy 2012 április elején hallott először arról, hogy Roland fegyvert akar a lőtérről szerezni, s ehhez ők is kellenek. Két héttel később már azt is mondta neki V. Roland, hogy ezt valószínűleg
úgy lehet csak megoldani, hogy a lőtérvezetőt le kell lőni.

Az első ötletet elvetették volna a vádlott társak, M. Tamás nem is ment velük. Mindez - ahogy korábban is - az iskolában szerveződött. Most az osztályfőnöki órán. Megbeszélték a tervet. Iskola után a vádlottak találkoztak V. Roland lakásán. Az is nyilvánvaló volt, hogy azért kell több embernek menni, mert ketten nem biztos, hogy elbírnak a lőtéren lévő emberekkel. Az volt a terv, hogy felveszik a fegyvereket, s aki ott van, azokat lelövik.

M. Tamás közölte, hogy nem tud emberre lőni, de el kellett mennie. Az ő feladata az őrködés volt.

A megbeszélésnek megfelelően zajlott minden, ellőttek több tár fegyvert a lőlapokra. T. Attila elmondta, hogy ezután már nem lőttek, hanem betározták a fegyvereket, csőre töltötték, s elindultak Sz. Sándor felé...

T. Attila közelről fejbe lőtte a sértettet. Aztán még négy lövést leadott az áldozatra. Hátravitték a testet, ekkor V. Roland még kivette a sértett pénztárcáját, telefonját, kulcsát. Pakoltak, ekkor lépett be a második áldozat. Észrevették, leguggoltak, de V. Roland kiadta a parancsot T. Attilának: Menj! T. Attila tudta, ez mit jelent. Arcon lőtte a sértettet. B. Ervin még menekülni tudott...

Az ügyész láthatóan rosszul van, szünetet is el kellett rendelni. Kiviszik a vádlottakat, az ügyésznő próbál pihenni. A teremben kétség kívül kevés a levegő. Ablakokat nyitnak.

Mindjárt folytatódik a perbeszéd.


8.15

"Még fiatalkorú volt V. Roland, amikor felvételt nyert a soproni lövészklubba. Elhatározta, hogy fegyvereket szerez, betört, de a fegyverekhez nem fért hozzá."

Míg sorolja a többiek bűncselekményeit (betöréseit, lopásait) is az ügyész, körülnézünk a teremben: itt van minden vádlott hozzátartozója: T. Attilát az egész család elkísérte most is, V. Roland édesapja ismét a hátsó sarokba ült le, ahogy tegnap, s jelen van a csütörtökön tanúvallomást is tett M. Tamás édesanyja. Ők a terem bal oldalára ültek le, a sértetti hozzátartozók a másikra. Ez az ülésrend az elején kialakult, s a négy nap alatt így is maradt.

Még mindig a betöréseket sorolja az ügyész...

Péntek

8.00

A perbeszédekkel kezdődik a mai nap. Ítélet is várható.

Jó egy évvel ezelőtt döbbenetes esemény történt Sopronban - kezdi az ügyész. Időrendben halad, ezért nem a legsúlyosabb váddal, a gyilkossággal kezdi, hanem a fiúk megismerkedésével: "Nehéz meghatározni, hogy a haverságon túl barátság-e ez. Mi ugyanis abban a helyzetben vagyunk, hogy ennek a kapcsolatnak csak a negatívumait
látjuk." A lopásokat kezdi sorolni az ügyész...

------

Csütörtök, 15.15.

Hosszú irategyeztetés után gyakorlatilag vége a mai napnak és a bizonyítási eljárásnak.

V. Roland ügyvédje még egyet kérdez M. Tamástól: Ha valóban olyan személyiség, mint amilyennek az édesanyja leírta, akkor miért nem figyelmeztette a lőtérvezetőt, akihez a gyilkosság előtt ő ment be terepszemlére, hogy le akarják lőni, fusson el!

M. Tamás nem kívánt válaszolni V. Roland ügyvédje kérdésére - ehhez egyébként a tárgyalás során végig tartotta magát ő is és T. Attila is.

Holnap a perbeszédek jönnek, s utána várhatóan ítéletet hirdet dr. Németh Csaba.


14.40

M. Tamás édesanyja érkezik a terembe. M. Miklósnét eddig még nem hallgatták ki.
- Fia a harmadrendű a vádlott?
- Igen.
- Ön dönti el, kíván-e el vallomást tenni.
- Kívánok.

A fiáról szeretne beszélni, azért jött el, őt nem a bíró idézte. M. Tamás ügyvédje kérdez, ezzel segít:

"Tamás nagyon jó gyerek volt - kezdi az anya -, ő a legidősebb és a legtisztelettudóbb gyerekem. Mindig számíthattam rá a többiek nevelésénél is. Már én szóltam neki, mert néha túlzásba vitte. Át akarta venni az apja szerepét otthon. 2009 februárjában kezdődött a
családi problémánk, a férjem csak minimálbérre volt bejelentve, aztán egy baleset után kirúgták a munkahelyéről. Kamionsofőr volt. A hitel nehezített a dolgunkat, fel kellett adtunk, elárverezték a házunkat, beköltöztünk a nagyszülőkhöz. Tamás 2011-ben, s talán már előtte is besegített. Alkalmanként dolgozott, a pénzt hazaadta."

A kollégiumból önszántából távozott - hangsúlyozza az anya. Azt is elmondja, hogy innentől néha a Roland lakásában aludt a fia. "Nem volt bulizós gyerek a hétvégén sem, inkább a tópartra ment horgászni."
Tamás V. Roland édesapjánál dolgozott, onnan adott haza pénzt - így tudta az anya. De soha nem beszélt V. Roland édesapjával. Feltétel nélkül elhitte ezt.

Mint kiderült, azóta, hogy M. Tamás börtönbe került, született egy kistestvére, aki most öt hónapos. Összesen öt gyerek van az M. családban.

"Tamás mellett állunk, s éppúgy kitartunk mellette, mint azelőtt" - zárja az anya, aki még a teremben marad.


14.20

H. László a jelenlegi lőtérvezető, Sz. Sándor utóda. Tőle kérdezik, hogy a két fegyvert, amellyel a gyilkosságok történtek, visszakéri-e a lövész egyesület. (A pisztolyok az egyesület tulajdonában voltak/vannak.)

"Korábban határoztunk arról, hogy kegyeleti okból ezeket nem kérjük vissza" - mondja a tanú.

A bíró azonban figyelmezteti, hogy a lövészklub felel a fegyverekért, ezért muszáj visszavenniük, aztán ha gondolják, a rendőrséget megkérhetik - ami az eredeti szándékuk -, hogy semlegesítse azokat.

Az ügyész arról érdeklődik az új lőtérvezetőtől, hogyan lehet klubtag valaki. Illetve: ki, hogyan lőhet. A válaszból ismét kiderül, hogy lőszerért nem kell a klubtagoknak fizetni, illetve a klubtagokat személyesen ismerik, ezért adják a kezükbe a fegyvert.

(A vádlottak, legfőképp V. Roland azt mondta, hogy bíztak abban, elég, ha hamis nevet írnak be. S bár V. Roland tag a klubban, nem bukik le, mert nem ismeri fel a lőtérvezető.)

- Ha bement volna Sz. Sándorhoz két idegen ember, hagyta volna őket lőni? - kérdezi a tanútól a bíró.
- El nem tudom képzelni.
- S ha valaki tag, s visz magával egy idegen embert, akkor ki felel az idegenért?
- Aki viszi. De ehhez tudni kell, hogy bizalomra épül a klubéletünk. Naponta egy-egy méterre lövünk egymástól, ez speciális helyzet.
- Mindenkit ismernek?
- A taglétszám 80-100 fő. Akiknek már van tagsági könyve, azt arcról ismerjük.
- Van a vádlottak között olyan, akit ismer?
- Igen. V. Roland. Több mint egy éve volt a tagunk, úgy éreztük, hozzánk tartozik. Elnyerte a bizalmunkat...

V. Rolandot kizárták a gyilkosság után az egyesületből, ott már nem lehet tag.


14.00

Nehéz perceket élt meg az egyik tanú, akit azzal szembesítettek a vád ügyvédjei, illetve maga a bíró is, hogy a lopás után - amelyet V. Roland és M. Tamás el is ismer - egyre nagyobb kárigényt jelentett be.

Csak példaként: a rendőrségi helyszíneléskor 3 eltűnt italt jegyzőkönyveztek, majd később 10-et jelentettek be, a biztosítónál pedig már 15 ellopott italt neveztek meg.

A két fiú egyébként elismeri a lopást, de lényegesen kisebb tételt vállalt magára mind az italok, mind az ékszerek és az elektronikus játékok, eszközök tekintetében is. A szembesítés sikertelen volt, a tanú állítja, annyi minden tűnt el, mint amennyit végül bejelentettek.

T. Lajosné tanú a leginkább megmosolyogtató esetért van itt: a fiúk hozzájuk is betörtek, most már ki tudja, miért, ugyanis mindösszesen egy pakli kártyát és egy csomag papírzsepit vittek el. A tanú azt mondja, a zsebkendőről nem is tud, de ha a fiúk mondják, biztosan...

Korábban talán T. Attila vallotta azt, hogy azért vittek el legalább egy kártyát és egy zsebkendőt, hogy ne távozzanak üres kézzel.


13.30

Lopási ügyek tanúi jönnek, ezeket a bűncselekményeket a vád szerint szintén a fiúk követték el.

Ami ennél most érdekesebb: ezen a napon jelent meg a tárgyalóteremben V. Roland édesapja is. Délelőtt az utolsó padban ült egyedül, a szünet után viszont egyelőre nem jött vissza a tárgyalóterembe.

Továbbra is elmondható, hogy T. Attila édesanyja a tárgyalás minden percében itt ül, a vádlott testvére is jelen van. S ahogy jeleztük, tanúként hamarosan megérkezik M. Tamás édesanyja is.

"Én nem tudok rosszat mondani erre a srácra" - mondja meglepően az egyik tanú V. Rolandra, akihez a fiú vélhetően betört, de gyermekkora óta ismeri, a fia barátja volt.

13.00

Perceken belül folytatódik a tárgyalás, tanúmeghallgatások lesznek még a mai napon. Úgy tudjuk, a beidézettek között van a harmadrendű vádlott, M. Tamás édesanyja is.

12.10

Vidákovics alezredes meghallgatása után videofelvételt mutatott be a bíróság a tavaly június 13-án készült helyszíni vizsgálat jegyzőkönyvéről.
Ennek során a rendőrök rekonstruálni próbálták a lövéseket a lőtéren. Összevetették a bizonyítási kísérlet során a falban lévő lövésnyomokat azokkal, amiket a gyanúsítotti vallomások alapján a rendőrök lőttek ki két hónappal a drámai cselekmények után. Június 13-án, délután háromkor 20 fok volt - ez elhangzik a felvételen.

A felvétel lejátszása után a fegyverszakértő kérdést kapott: zsinóros módszerrel rekonstruálható-e a lőpálya. A válasz: ˝a pálya nem, de a lőirány viszont tökéletesen. Sőt, még akkor is, ha gurulatot kap a lövedék és megtaláljuk a gurulati pontot, azt rögzítve a becsapódási pontig feltérképezhető a lövedék iránya.˝

Soproni lőtéri gyilkosság pere - fotók a harmadik napról

A lepattanó töltényhüvelyek alapján nem rekonstruálható, hogy pontosan honnan adhatták le a lövéseket. Mozgás közben is leadhatta V. Roland.

˝Ha egy irányba lő egy átlagos testfelépítésű, magát jó lövőnek tartó ember, mint V. Roland, hogyan viselkedik a pisztoly, mennyire rúg vissza?˝ - kérdezte a bíró.

Ez azért lényeges, mert míg a vád szerint nem egy helyen csapódtak be, hanem szóródtak a lövédékek legyezőszerűen, V. Roland azt mondja, hogy egy irányba lőtt.

˝Az, hogy az összes lövés párhuzamos lenne a palánkkal, mint V. Roland állítja, nem tűnik életszerűnek˝ - mondja a szakértő. ˝Egyértelmű, hogy a betonoszlopok körüli lövések V. Roland fegyveréből származnak˝ - felelik kérdésre.

Bíró kérdezte - V. Roland kérdését továbbgondolva - különös dolog-e, hogy egy ilyen kaliberű és lőerejű fegyver tölténye megáll az emberi testben? A válasz "nem" volt.

Szünetet rendeltek el.


11. 10.

Vidákovics Gábor rendőr alezredes az elsőrendű vádlott T. Attilát többször kihallgatta, de mint kiderült, a jegyzőkönyvek szerint ezek alig nyolc, illetve két percig tartottak csupán. Ez nyilván lehetetlen, elütés történt csak, vagy a számítógépes rendszer hibája volt, a kihallgatások órákig tartottak.

- Melyik vádlott vallomása segítette leginkább a nyomozás előremenetelét? - kérdezi M. Tamás ügyvédje.

- Amikor én Attilát kihallgattam, már elismerte a bűncselekmény elkövetését. Ez biztos. Hogy hármójuk közül ki segítette jobban, nem tudom így megítélni.

T. Attila ügyvédje pedig azt kérdezi, hogy Vidákovics emlékszik-e arra a helyszíni kihallgatásokkor, hogy V. Roland említette: - T. Attila őt megfenyegette, ezért cselekedett úgy, ahogy.
- Nem emlékszem ilyenre. (A kihallgatásról készült felvételen sem hallani ilyet - a szerk.)

V. Roland ügyvédje még mindig a B. Ervint ért lövésről kérdez. De nem a beidézett szakértő az illetékes azokra felelni.

10.50

A fegyverszakértőkön a sor, de előtte megjegyezzük: a szünetben T. Attila ügyvédje csokit akart adni védencének, de a büntetés-végrehajtási tisztek ezt sem engedhetik.

V. Roland ügyvédje kérdezi tehát a fegyverszakértőket: - Kaphatott-e gellert a lövés, sérült-e a lövedék - nyilvánvalóan az, amelyik B. Ervint a tomporánál eltalálta és a vád szerint V. Roland lőtte ki.  - Jó volt a fegyver irányzéka?
- Lőtéri fegyver, tehát jó az irányzéka - mondja a szakértő.
- Lőttek ballisztika zselébe a vizsgálatkor? (Ez az emberi testhez azonos.)
- Nem. De a fegyver jó állapotú. 25-30 méterről is alkalmas lenne emberi élet kioltására.
- Az ebből a fegyverből kilőtt lövedék elvileg négy emberen is át tud hatolni, ha nyolc méterről adják le a lövést. Itt egy emberben megállt. Ennek ismeretében kizárható, hogy ez a golyó, amiről most szó van, valamilyen ellenállásba ütközött, tehát gellert kapott?
- A lövedéket vizsgálva kizártam.

A bíró az orvosszakértőt is kérdezi: a golyó megállhatott-e a testben úgy, hogy előtte semmilyen akadályba nem ütközött?
- B. Ervin sérüléséről azt tudjuk mondani, hogy a bemenet lyukszerű, tehát nem feltételezi,  hogy a golyó ellenállásba ütközött. Ráadásul a test legnagyobb izomzatáról beszélünk, és B. Ervin kifejezetten izmos testalkatú volt, testében a golyó iránya megváltozhatott. Ezek ismeretében szakvéleményünk szerint nincs olyan adat, amely alapján
a lövedék gellert kapott volna.

A fegyverszakértőnek is ugyanez a véleménye.

V. Roland ügyvédje ezt továbbra is vitatja.

Vidákovics Gábor rendőr alezredes jön, aki a helyszínelést végezte.

10.00

A boncjegyzőkönyv kérdésköre után az ügyész többek között a lövések okozta sérülésekről faggatta az orvosszakértőket. Ez igen sok apró részletkérdést érint, amit nem szükséges idézni.

Dr. Tóth Zsuzsanna arról beszélt, hogy a farpofát, az arcot ért lövések igen nagy fájdalommal járhattak volna B. Ervinnél, ugyanakkor a menekülő helyzetben olyan stresszt élt át, ami ezt nagy mértékben tompíthatta.

- Sz. Sándort csak négy lövés érhette, nem öt - felelte a szakértő az ügyész kérdésére.

V. Roland ügyvédje a védence által leadott lövésekről kérdezett: lehettek-e volna azok önmagukban is halálosak B. Ervinre nézve. A válasz "nem" volt. Nyolc napon túl gyógyuló, talán maradandó fogyatékosságot okozó sérülés lett volna az, amit Roland fegyvere okozott, még csak életveszélyesnek sem tekinthetők.

Mint azt jól tudjuk, B. Ervin halálát T. Attila utolsó hátlövése okozta a vád - és saját beismerése - szerint.

09.00

Harmadik nap: reggelre idézte a Győri Törvényszék dr. Tóth Zsuzsanna és dr. Pataki Zoltán orvosszakértőket, valamint dr. Várady Judit pszichiáter szakértőt.

A pszichiáter fenntartja korábbi véleményét. E szerint az akkor húsz éves V. Rolandról, T. Attiláról és M. Tamásról megállapították: nem elmebetegek, nem gyengeelméjűek, nincs tudatzavaruk és nem szenvednek szellemi leépülésben. Patológiás részegség vagy gyógyszer
által előidézett hatás sem befolyásolta őket.

A végrehajtónak tartott T. Attilát labilis, sodorható, lobbanékony személyiségként írják le. A vád szerinti kitervelőt, V. Rolandot pedig magabiztosnak, gondolkodásában hűvösnek. Felszínes érzelmek, énes beállítódás, kizsákmányolásra és ingerlékenységre való hajlam jellemzi.

A figyelő szereppel vádolt M. Tamás szorongó, gátlásos. Határozatlanság jellemzi, gyenge önbizalmát a többiek támogatása határozza mag.

A személyiségzavar egyiküknél sem éri el az elmebetegség súlyosságát,
cselekményük következményeit felismerhették. Ám ez a személyiség megkönnyíthette cselekményük végrehajtását.

V. Roland védője T. Attila kiskorában rögzített rosszullétéről, "elsötétüléséről" kérdezte a pszichiátert, forszírozva: utalhatott-e skizofréniára a tünet. A válasz "nem" volt.

"Nem voltam ott", de "a rosszullétnek nagyon sok oka lehet.". "A skizofrénia nem tipikus gyerekkori betegség" - mondta a szakértő.

Ezután szünetet rendeltek el, amíg zárt körben ismertetik a boncjegyzőkönyvet.

Csütörtök

8.32

Szakértők meghallgatásával folytatódik a per csütörtökön.

Soproni lőtéri gyilkosság - fotók a tárgyalásról. Fotó: Mészáros Mátyás


----

16.00

M. Tamás, akit társai az őrködéssel bíztak meg, szintén ott áll a gyilkosság helyszínén:  a felvétel 2012. május 23-án készült:

Vallomását azzal kezdi, hogy fegyverért és pénzért jöttek a lőtérre, és Roland közölte vele, hogy ha többen lesznek, akkor valószínűleg lőnie is kell. A felvételen mennek a nyomozókkal a lőtér felé, közben madárcsicsergés hallatszik a videón. Itt még (már) minden békés, nyugodt. De aznap nem volt az:

- Bementem megnézni, hányan vannak. A lőtérvezető volt csak, beszélgettünk, elmondta, milyen fejlesztések voltak. Jelentkezési lapot kértem tőle. Elköszöntem, kezet fogtam vele és eljöttem. Attiláék itt vártak, kint kellett lennem, s telefonon jeleznem, ha jön valaki. Többször hallottam lövéseket kisebb szünetekkel. Egy pillanatra nem figyeltem, akkor bement valaki. Újból lövéseket hallottam, aztán kijöttek Rolandék. Mondták, menjek...

Még láthatók a helyszínelésen készült fotók, de csak azok, amelyeken az áldozatok nem szerepelnek. A véres ruhaneműk azonban a felvételeken is megrázóak, a vádlottak ezeket nem is nézik, lehajtják a fejüket. Síri csend van.

A helyszínelési videó többi része ugyanakkor már nem nyilvános. Mi is távozunk a tárgyalóteremből.

A tárgyalás menete egyelőre pontosan úgy folyik, ahogy a bíró kedden előre jelezte.

Csütörtökön a szakértők jönnek. Ha minden így halad, pénteken valóban ítélet lehet.

15.30

A tanúvallomásokkal végeztek, M. Tamás helyszíni vallomása lesz még nyilvános a mai napon. Utána lesz 40 perc olyan felvétel, amelyet kegyeleti okokból nem mutatnak be nyilvánosan. Ezek a gyilkosság helyszínén készültek. Jön tehát mindjárt M. Tamás vallomása, de előbb 10 perc szünet.

15.00

K. József az a tanú, akitől V. Roland (eurót) lopott. Ketten azt vitatják egymás között, hogy mennyit. Ami ennél is fontosabb, hogy tegnap értesült (talán épp a tudósításból) K. József arról, hogy V. Roland korábban őt is megnevezte, mint aki nagyon megbánja, hogy a lányát eltiltotta tőle.

A "nagyon megbánja" egy vallomás szerint azt jelentette, hogy V. Roland meg akarta ölni az apát egy orvossal egyetemben (állítólag őt tartja felelősnek édesanyja haláláért).

K. Vivien, V. Roland barátnője jön: "Átlagos fiúként ismertem meg. Az is volt egy ideig, de a vége felé már nem tudott elszámolni az idejével. Ha meg előkerült, képtelen indokokat talált ki, miszerint elaludt, a kocsiban hagyta a telefonját..."

- Tudta, hogy Roland haragszik valakire nagyon? - kérdezi az ügyész.
- Nem.
- Az édesanyjával kapcsolatban sem?
- Nem nagyon beszélt róla. Csak annyit tudok, hogy kisebb műtétre ment be az anyukája, de meghalt sajnos.
- Roland kaszinózásairól mit tudott? - kérdezi a bíró is a lányt.
- Csak annyit tudtam, hogy jár.

14.25

V. Dávid szintén osztálytársa volt a vádlottaknak. Ő veszekedésre nem emlékszik, ami Attila, Roland, Tamás között alakult ki a gyilkosság napján, az osztályfőnöki óra után.

(Ezt M. Tamás vallotta tegnap, utalva arra, hogy nem volt választása, nem maradhatott ki a "balhéból" a vita után.)

- Ki volt a vezér hármójuk között? - kérdezi az ügyész.
- A Roland. Általánosságban mondom ezt.
- Tudták, hogy kaszinóznak?
- Igen, tudtuk. Néha iskola előtt, volt, hogy után.

Attilát agresszívnak tartották mások, pletyka szinten hallottam - mondta még kérdésre válaszolva.

14.00

T. Dávidot hallgatták meg a tanúk közül eddig a legtovább - de leginkább a lopás miatt, amelyet a házukban követett el a vád szerint V. Roland és M. Tamás.

A tanú szerepe még azért is érdekes, mert tegnap V. Roland azt állította, hogy neki (mármint T. Dávidnak) beszélt a lőteres "kifutós-befutós" tervéről, de ezt Dávid tagadja, V. Roland szerint azért, mert ki akar maradni az ügyből.

A tárgyalóteremben szembesítették is őket, V. Roland nekiszegezte a kérdést:
- Miért állítja azt a tanú, hogy nem hangzott el ilyen. Ő volt ugyanis az, aki amikor meglátott hármunkat a lakásban, megkérdezte, miért jöttünk össze. Ekkor mondtam el neki, mire készülünk. T. Dávid a szembesítéskor azt mondta, ilyenre nem emlékszik, sem a kérdésre, sem a válaszra.

D. László osztálytársuk is a beidézettek között van: "Aznap, vagy az előző nap, az egyik órán videóztunk. Ők hátul ültek a hátsó sorokban, beszélgettek valamiről. Szóltunk, hogy hagyják már abba."
- Barátok voltak? - kérdezi tőle az ügyész.
- Haverok voltunk inkább.
- És ők hárman?
- Ők jóban voltak, igen.
- Ki volt a vezér közöttük?
- Elvoltak ők hárman.
A bíró közbeveti a tanú rendőrségi vallomásból, hogy ott még azt mondta, Roland volt a vezér, a másik két fiú csendesebb, befolyásolhatóbb volt.
- Többé kevésbé igaz is.
- Mi nem igaz akkor? - kérdez rá a bíró.
- Roland szeretett a középpontban lenni. Inkább ez igaz, mint a befolyásolás.

13.30

Folytatódnak a tanúkihallgatások.

T. Violetta, Sz. Sándor élettársa jön. Ránézett a fiúkra, nagyon feszült ő is. Mintha ő is szólt volna valamit a vádlottaknak, akik néhány centire ülnek mögötte. Nem mernek felnézni rá.

"Délután háromnegyed négykor találkoztunk Sándorral utoljára. Felfutott a lépcsőn, s ugyanúgy távozott, futva. Ez az utolsó pillanat... Van egy most már 9 éve közös kislányunk, ketten maradtunk. Sándor élt-halt a lőtérért, most már szó szerint kell ezt érteni... Az apukájától örökölte meg, fontos volt neki nagyon."

T. Dávid az újabb tanú a gyilkosság előtt találkozott a fiúkkal: "V. Rolandtól osztálypénzre kértem kölcsön. A lakásában találkoztunk, ahol Attila és Tamás kártyázott. Én is beálltam közéjük, megjött Roland, odaadta a bankkártyát, vegyek fel nyugodtan pénzt róla. Elmentem még vécére és indultam. A kiszűrődő hangokból annyit véltem kihámozni,
hogy a lőtérről beszélnek. De olyat nem hallottam, hogy gyilkosságot emlegettek volna."
- A lőtérre menetelről ki beszélt? - kérdezi az ügyész a tanútól.
- Nem tudom, susmorogtak.
- Ha nem is hallott gyilkosságról, fegyverről azért hallott?
- Csak annyit, hogy mennek a lőtérre.
- Mindegyiküket ismerte? - veszi át a szót T. Attila ügyvédje.
- Igen.
- Ki volt a főnök, a hangadó közöttük?
- Inkább csak a Rolandot ismertem, a másik kettő fiút nem annyira. De szerintem a Roland.
- Hány percig volt a lakásban? - kérdezi végül a bíró.
- Maximum egy óráig.
- A Roland érkezése után?
- Maximum tíz percig. Odaadta nekem a kártyát, elmentem vécére és indultam.
- Furcsa az a korábbi - vallomásából idézett - mondata, hogy "nem gondoltam volna, hogy megcsinálják". Ez olyan, mintha tudott volna valamit.
- Nem így értettem, rosszul fogalmaztam. Nem gondoltam, hogy ilyenre képesek.
- Amikor hárman kártyáztak, milyen volt a hangulat?
- Nyugodt. Valamit ittak.
- A Rolandot milyennek látta, amikor megjött? Ideges, nyugodt volt?
- Nem emlékszem rá.

T. Dávidot V. Roland korábbi lopási ügyéről is kérdezik, szintén mint tanút.

Jönnek még tanúk.

12.30

G. Judit tanú: "Sándorral (a lőtérvezetővel - a szerk.) régóta ismertük egymást, fantasztikus ember volt. Barátok is lettünk. Ha kellett, éjszaka is lehetett rá számítani. Aznap délután fél hatkor keresett még, az irodában voltam, akkor épp nem értem rá. Hatkor hívtam vissza, akkor mondta, a lőtéren van, két srác jött, majd később beszélünk... Nem beszéltünk többet."

B. Ervinné, az özvegy jön. T. Attila óvatosan néz fel rá, de leszegett fejjel, a többiek sem merik felemelni a tekintetüket. Az özvegy is ideges, látszik rajta.

˝Tudom, nem könnyű˝- mondja a bíró. ˝Hamar túl leszünk rajta.˝

"Férjem hazajött a munkából, megfürdött, vacsorázott. Később elment a lányunkért, de hazafelé még megálltak a lőtérnél. A lányom kérte, hogy ne menjen be, de mondta neki, hamar végez. Ehhez képest nem jött, a lányom ezért hívott engem telefonon, s elmentem érte a saját kocsimmal. Biztos a Sanyi bácsival beszélget - mondta a lányom, kérlelve, hogy menjünk haza. Sötét volt, nem láttunk semmit. Olyan rossz volt az a csend...

Hazamentünk, de a férjem  nem jött. Ekkor hívtam az Ákosékat, hogy segítsenek. Nem bírtuk ki, kimentünk utánuk a lőtérre, de csak az ajtóig jutottunk. Azt mondták, még keresik őket... Elmentünk, aztán hívtak a rendőrök..."

Mi lett a lányokkal? - kérdezi a sértett ügyvédje.
Az édesapjuk elvesztésénél semmi sem fájdalmasabb - mondja az anya. Mindent együtt csináltak, tavasszal a lányok már tudják, mit kell csinálni. De most egyedül csinálják. A házunkban minden a férjem keze nyomát dicséri... Az anyagiak, persze: dolgozott volna még 63 éves koráig, nincs jövedelem most. A lányokat pszichológushoz kell vinni, különböző rendszerességgel. Tanulmányi eredményeik romlottak. Az a lányom, aki ott volt a helyszínen... ő a mai napig küzd ezzel. Valószínűleg életük végéig elkíséri őket ez a tragédia. Tanulnak, szorgalmasak, de látom, hogy néha elkalandoznak. Egyikük most 15, a másik 17 éves. Most lenne a legnagyobb szükség az apjukra."

Feszült percek voltak ezek, kifelé menet B. Ervinné mintha odaszólt volna a vádlottaknak, de nem néztek egymásra. A fiúk leszegett tekintettel ültek.

Ebédszünet, folytatás 13 órakor.

12.00

K. Zoltán a második kör első tanúja. A lőtéren, az egyesületben ő is vezető pozíciót tölt be: "Kedd este történt. Háromnegyed tíz magasságában telefonáltak, hogy B. Ervint keresi a felesége. A kocsija kint van a lőtéren, de Ervin sehol. Kérték, segítsek én is. Kimentünk a társammal a lőtérre. Bentről világosság szűrődött ki. Sándor (a lőtérvezető) autója is kint volt, a kutya pedig bent ült az ülésen. Furcsa volt. Bementünk a lőtérre, szóltam, Sanyi, Ervin! Választ nem kaptunk. Furcsa volt, hogy viszont lőszert láttunk kint hagyva. Először nem láttunk semmit, körülnéztünk, s megtaláltuk a Sándort... A lőtt sérüléseket azonnal láttuk. Hívtuk a rendőrséget. Aztán megtaláltuk az Ervint is..."
- Azt mondja el legyen szíves, hogy annak, aki felvételt szeretne nyerni az egyesületbe, mit kell tennie?
- Aki felvételt szeretne, azzal Sz. Sándor beszélgetett el eddig. Aki bejön, az általában nem tudja, mit tehet, mit nem. Sz. Sándor az első lövészetnél még velük van. S ha ez tetszik, s kitölti a jelentkezési lapot, befizeti a tagdíjat, jöhet.
- Milyen azonosítási, ellenőrzési lehetőségük van?
- Kell személyi a jelentkezéshez. De utána, mivel zárt körű klubról van szó,  nem szoktuk kérni azt.
- Mennyit kell fizetni a lövészetért?
- Aki fizet tagsági díjat, annak nem kell fizetni.
- S aki nem?
- Annak kell.
- A lőfegyverek, lőszerek tárolása biztonságos?
- Páncélszekrényben vannak.
- Amikor este kimentek, simán be tudtak menni. Ezt szokták zárni?
- Igen.

B. Ákos jön, akivel az előző tanú megtalálta a holttesteket."B. Ervin felesége hívott, hogy nincs otthon az Ervin. K. Zoltánnal együtt mentünk ki. Kiabáltunk, kerestük a sértetteket. Először Sándor holttestét találtuk meg, nyilvánvaló volt, hogy bűncselekmény történt. Szóltam Zoltánnak, próbáljuk meg gyorsan megtalálni az Ervint, hátha ő még él. De csak a holttestet találtuk meg. A rendőrséget az első holttest megtalálása után értesítette Zoltán."

Az előző tanúnál a bíró, most az ügyész is azt kérdezi, hogy a tagoknak kell-e külön fizetni a lövészetért (a lőszerért). Ezt nyilván azért kérdezik, mert korábban T. Attila azt vallotta, hogy neki V. Roland azt mondta, már csak azért is meg kell csinálni a bűncselekményt, mert nincs nála pénz, hogy a lőszereket kifizesse. V. Roland tag volt a klubban, akkor tehát nem is kellett volna fizetnie.

B. Ervin özvegye is hamarosan jön.


11.30

"A naplót ezért vittük el, hogy ne legyen rajta ujjlenyomat" - mondja V. Roland a felvételen. Sietősen távoztak, mutatja is az útvonalat. S itt jegyzi meg: "Hozzá szeretném még tenni, hogy ha emberölési szándékkal jöttünk volna, akkor Sz. urat már akkor le tudtuk volna lőni, amikor a fegyvereket a kezünkbe adta."

Az őrködéssel megbízott, de feladatát nyilvánvalóan nem jól végző M. Tamáshoz kifelé menet nem szóltak, nem veszekedtek. "Illetve Attila annyit mondott, hogy erről kuss mindenkinek!" - mondja a videófelvételen.

V. Roland szerint mindenki ugyanannyi pénzt kapott, s azt T. Attila osztotta el: huszonegy-két ezer forintot. Ő pedig hazament Hidegségre az édesapjához. Másnap elégették a naplót, a fegyvereket a házban hagyták.

A felvételnek vége, az elhangzottak miatt ismét lesz szembesítés a vádlottak között.

Az alapvető ellentmondás, hogy miért és mikor lőtt V. Roland. Most változtat azon a vallomásán, amit a felvételen még mondott. Vagyis valóban a második sértett felé lőtt, s valóban el is találhatta őt. "Attila mondta, hogy lőjek. Azért lőttem."

Most ismét a beidézett tanúk következnek, köztük a második áldozat, B. Ervin özvegye.


11.00

V. Roland nézi a saját felvételét, ezt már T. Attila is.

A videóvallomásban V. Roland azt mondja, mint tegnap is: lopni indultak, a terv az volt, hogy kifutnak majd a fegyverekkel.

M. Tamást itt Gömbinek hívja, nyilván ez a beceneve, csak a bíróságon nem így emlegeti. Egymást egyébként - a tárgyalóteremben -  a keresztnevükön szólítják a vádlottak.

A felvételen beérnek a lőtérre ők is...

V. Roland verziója szerint T. Attila váratlanul lőtt, akkor, amikor ő már kifelé sietett volna a fegyverrel. "Nem ez volt megbeszélve" - állította a gyilkosság után néhány héttel is. (Most is ezt a verziót tartja fenn.)
V. Roland a felvételen is magabiztosabbnak tűnik, mint társa, T. Attila. Sokszor kérdés nélkül teszi azt, amit tennie kell, vagyis méterről méterre mutatja, mi történt. "A kezem is remegett, nem tudtam mit csináljak" - állítja a felvételen, vagyis ezért guggolt le ő is az egyik lőállás mögé.

"Hallottam ekkor, hogy az Attila köszön valakinek. Helló! Aztán ismét lövés dörrent el. Kinéztem a betonfal mögül, hogy mi ez. Azt láttam,
hogy az úr (a második áldozat - a szerk.) elkezd futni. Attila megy utána. Ekkor én lőttem, de már csak akkor, amikor az Attila és a férfi már hátrébb volt. Alibiből lőttem, mert korábban, a lőtérvezetőnél az Attila kérdőn nézett rám, hogy én miért nem cselekszem... Féltem, hogy ha visszajön, s én nem lövök, akkor lelő engem is."

(A tegnapi vallomásában V. Roland már azt mondta, T. Attila ráüvöltött, hogy lőj már te f...! Vagyis nem kérdő pillantás, hanem határozott utasítás irányította.)

Még folytatódik a felvétel...

10.14.

Technikai szünet, 10 perc. Aztán újabb videóvetítés lesz V. Roland vallomásával.

10.10

V. Roland helyszíni kihallgatása következik.

10.00

"Jön valaki, mondta a Roland. Szóltam: én is hallom" - látszik a felvételen. T. Attila az egyik lőállásnál megpróbált elbújni, de aztán felállt. A második áldozat is háttal áll neki, a fegyver ismét közel van a fejhez...

A hozzátartozóknak ismét nagyon nehéz pillanatokat kell átélniük, hallani a csendes sírásukat. Egy rendőr játssza a felvételen a férjet, az apát, a fiút, akit ők elveszítettek.

A gyilkosság végénél tartanak, T. Attila azt mutatja egy rendőr segítségével, hogy V. Roland szerinte hogyan állt, honnan tüzelt a második áldozatra. A férfi összeesett, keze a tarkóján volt, utolsó erejével még így védekezett. Akkor ért oda T. Attila és újból
lőtt...

Az áldozat édesanyja nagyon nehezen bírja ezt nézni, még úgy is, hogy egy rendőrt lát a felvételen. Nyomasztó a csend a teremben.

A pénzosztás is szóba került: "Nem volt igazságos a pénzosztás, Tamás kapott 6 ezer forintot, Roland és én 26-26 ezret" - mondja a gyilkosság utáni órákra vonatkozó kérdésre válaszolva T. Attila.

T. Attila vallomásának vetítése eddig tartott.

9.30

Videófelvételt vetítenek a tárgyaláson

T. Attila helyszíni meghallgatásával kezdik. Itt még hosszabb haja van az elsőrendű vádlottnak, a videófelvételen látszik, meg van szeppenve. A helyszíni kihallgatás időpontja 2012. május 24.

A vádlottak közül V. Roland és M. Tamás nézi a kivetítőn a felvételt, T. Attila nem, ő maga elé mered lehajtott fejjel.

Látszanak a lőállások, majd az a szoba, ahol a fegyvereket megkapták a lőtérvezetőtől. Elmennek a lőállásokig, T. Attila azt ecseteli a felvételen, hogy ellőtték a töltények nagy részét. "

˝Roland mondta, muszáj lesz megcsinálni amit terveztünk, mert pénz sincs nálunk a lőszereket kifizetni" - látjuk a videón.

Most két nyomozóval játszatják el az első gyilkosságot, úgy, ahogy T. Attila instruálja őket. A valóságban T. Attila és V. Roland kezében is csőre töltött fegyver volt, a kihallgatáson egy játékpisztolyt adtak T. Attilának.

Mutatja a lövés pillanatát: így is félelmetes, a vádlott hátulról lőtt, a fejtől alig 30 centire van a fegyver. "Roland azt mondta, még nem halt meg. Még lőjek. Lőttem négyet."

Most mutatja, hova vitték Sz. Sándor lőtérvezető holtestét.

(A jelen: úgy tűnik, T. Attila könnyezik most, legalábbis papír zsebkendőt vett elő, fújja az orrát. A felvételt továbbra sem nézi.)

A videóra rögzített helyszíni szemlén most érnek a második gyilkossághoz...

9.00

N. Csaba tanúval kezdik, akit a 2010 novemberi fegyveres rablás miatt idéztek be, ezt szintén a fiatal vádlottak követték el a vád szerint.

"Hozzánk rontottak be, az alkalmazottam volt a boltban, én öt kilométerre tartózkodtam a helyszínről, azonnal oda siettem. Kamerafelvétel is készült, mert volt a boltban, látszott, hogy hárman rontottak be. Egyiküknél fegyver volt. Sísapkát, álarcot viseltek."

S. Szabolcs a következő, ő volt a boltban az eladó: "Az egyikük a fejemhez tartotta a pisztolyt, mondtam, vigyék a pénzt. Kettő addig az ajtóban állt."

Gy. Imréné: ő már a lőtéri gyilkosság miatt van itt. "A temetőből jöttem, a hídnál oldalt néztem, s ott láttam a Rolandot. Valaki még volt vele. Még csak nem is köszöntek, pedig a Rolanddal én nagyon jó viszonyban vagyok... voltam. Csak rám nézett és ment tovább."
- Honnan ismeri V. Rolandot? - kérdezi az ügyész.
- Az unokám barátja volt.
- Mit tudott arról, tartott akkor még a barátság?
- Nem. Megszűnt, miután volt egy lopása. Bár Roland mindent tagadott. És az már a harmadik lopás volt.
- Elmesélte valakinek a találkozást?
- A lányoméknak mondtam, hogy láttam.
- Jól megnézte, ki volt vele?
- A Rolandot figyeltem, hogy köszön-e. Az bántott, hogy nem köszönt.
- S hogy került a rendőrségen képbe tanúként?
- Másnap szóltak, behívtak. Nem gondoltam, milyen ügyben. Annyit mondtak csak, hogy nem fogok jó emlékekkel gondolni rá. Roland mondta egyébként a rendőrségen, hogy találkozott velem. Azt hittem, hogy esetleg az unokámat bántotta. A meghallgatásom után, a
barátnőmmel beszélgetve derült ki, milyen borzalom miatt hívtak be.

H. Péter: ő is egy korábbi rablás tanújaként van jelen: "Ez egy élelmiszerbolt, a húgomat váltottam le aznap este. Két fiatal símaszkos lépett be, az alakjuk miatt gondoltam, hogy fiatalok. Az egyik fegyvert fogott rám. Én először meglepődtem, azt hittem gyerekek játszanak. De a fegyver miatt komolyan vettem. Ránéztem a fegyverre, utána kaptam, erre ők megijedtek. Kiszaladtak az utcára, én utánunk, kiabáltam, más is kijött az utcára, de nem tudtuk elfogni őket. Hívtam a rendőröket."

Itt jegyezzük meg: ezek a rablási esetek tegnap a vádlottak szájából is elhangzottak, s nagyjából úgy mondták, ahogy most a tanúk is. Tehát drámai fordulat nincs. A gyilkossággal kapcsolatos tanúk - köztük az egyik özvegy - vallomásai lesznek az igazán érdekesek. Őket is mára idézte be a bíró.

Most vetítik le a helyszíneléskor készült videófelvételt, amit lehet, idézünk belőle hamarosan.


Soproni lőtéri gyilkosság - folytatódik a per

Szerda

8.30

Tanúmeghallgatásokkal folytatódik ma a soproni lőtéri gyilkosság pere. A tárgyaló előtt már gyülekeznek a beidézett tanúk, itt vannak ismét T. Attila szülei is, akik a tegnapi napot is végigülték, illetve a sértettek hozzátartozói.

Ebben a percben behozták a vádlottakat T. Attilát, V. Rolandot és M. Tamást. Ugyanolyan biztonsági előírások mellett zajlik a mai per, mint kedden. Kezdődik.

-----

Kedd:

17.30

A lopásokon túl ismét a gyilkossággal kapcsolatos kijelentéseken a hangsúly:

- Volt-e arról szó, hogy ölni kell a fegyverekért?
- Akár öt-hat ember lelövéséről is szó esett?
- Befutás-kifutás volt a terv?

Eredménytelen volt ez a szembesítés is, most V. Roland és M. Tamás között.

A per szerdán a tanúk meghallgatásával folytatódik. A bíró könnyebb napot ígér.

17.20

- Volt szó olyan módszerről, hogy "befutok-kifutok"? - kérdezi az ügyvédje.
- Nem, ilyenről én nem tudok.
- Ketten T. Attilával követtek el bűncselekményt? Jutott eszükbe, hogy
csináljanak csak ketten valamit?
- Nem.
- Bocsánatot kér a hozzátartozóktól?
- Igen, nagyon megbántam.
 
A bíró jön, aki M. Tamás korábbi vallomásából idéz:
- Mondta azt önnek Roland, hogy "ne parázzak, olyan, mintha egy malacot lőnék le"?
- Igen.
- És azt, hogy a barátnője édesapját, az orvost és az Attilát lőné még le - ezt mikor mondta?
- Aznap.
- V. Roland szerint önök összebeszéltek ellene.
- Nem beszéltünk össze.
- Hogyan nem látta a második sértett érkezését?
- Épp akkor néztem félre.
- Látták, hogy a gépkocsiban ült még valaki?
- Nem.

A nap végén még újabb szembesítések jönnek.

17.00

- A szülei mit tudtak, honnan van pénze M. Tamásnak, amit hazaküld? - A jogos kérdést saját ügyvédje tette fel a sokadik lopás kapcsán, a válasz az volt: azt mondta, hogy V. Roland édesapjának asztalosműhelyében dolgozik, s onnan van a pénz.

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy M. Tamás mit tudott a lőtéri gyilkosságról, miközben kint őrködött. Íme az ő verziója:
 
- A bűncselekmény elkövetése előtt mondta Roland, hogy menjünk be a lőtérre fegyverért, lőszerért és pénzért. S ha ott lesz a lőtérvezető, őt le kell lőni. Hogy miért kellett neki a fegyver? Két embert említett, akit még le akar lőni, az egyik a barátnője édesapja volt, a másik egy orvos. Nekem azt is mondta, hogy ha az Attilát lelőjük, akkor több pénz marad nekünk. Az első ötletére - a lőtéri dologra - azt mondtuk még az Attilával, hogy hülyeség. Aztán az egyik óraközi szünetben félrehívtak: Roland és Attila is. De mondtam, hogy én nem vagyok képes embert ölni. Erre Roland mondta, hogy téged is le kell lőni a p...ba. Aztán a vita úgy zárult, hogy innen már nincs visszaút, velük kell mennem.

Próbáltam kibújni még az utolsó pillanatban, de nem sikerült. A Roland hozott Sopronba autóval, jött az Attila is. Háromnegyed hatkor indultunk el a lőtérre gyalog. Meg kellett néznem, hányan vannak bent. Beszélgettem a lőtérvezetővel, úgy tettem, mint aki be akar lépni a klubba. Mondta, hogy  lehetséges, féléves tagdíjról beszélgettünk. Kijöttem aztán, mondtam, egyedül van. Roland odaadta a telefonját, s mondta, hívjam fel, folyamatosan legyek vonalban, és szóljak, ha látok valamit. Annyit tudtam, hogy pénzért és fegyverért mennek be, de amikor indultak, még hallottam, hogy a Roland mondta Attilának, hogy a lőtérvezetőt is lelövik. A lövéseket hallottam, de nem figyeltem eléggé, csak azt láttam már, amikor valaki - a  második áldozat - belép és becsukja az ajtót. Szóltam a telefonba, hogy most ment be valaki. Roland nem szólt bele. A telefonban csak annyit hallottam később, hogy valaki köszön. Majd hét-nyolc lövés. Az első lövés után fél perccel jöttek a következők.
 
Gondoltam, hogy elkövették... hogy lelőtték a bent tartózkodókat. Sejtettem. Két percre rá jöttek ki. Elmentek mellettem, Roland szólt, gyere már! Otthon a fegyvereket pakolták, mondtam nekik, felejtsenek el innentől. Roland azt mondta, probléma volt a második emberrel. Kaszinóba mentünk az alibiért, s abban maradtunk, hogy Roland hazamegy, mi pedig a soproni lakásába, reggel találkozunk. Nem beszéltünk este, nem aludtunk nagyon.

Igen: korábban valóban megbeszéltük, hogy ha lebukunk, akkor akit elfognak, az egyedül elviszi a balhét.

 - Azt nyugodt szívvel a szemébe tudja mondani V. Rolandnak, hogy hallotta, amint kimondja: a lőtérvezetőt le kell lőni? - zárta az ügyész.
 - Igen.

Még nincs vége, jön a többi kérdés M. Tamáshoz.

16.00

Vége a szünetnek, M. Tamás, a harmadrendű vádlott vallomása következik.

Az elején tisztázza, hogy az egyik lopásnál az eltulajdonított tárgyak egy részét, illetve a második gyilkosságnál betöltött (bűnsegédi) szerepét nem ismeri el.

Őt is a lopásokkal szembesíti előbb az ügyész. Az ügyvédje fontosnak tartja elmondatni a vádlottal, hogy M. Tamás családja súlyos anyagi
gondokkal küzdött. A családfő ugyanis kamionsofőrként balesetet szenvedett, elvesztette az állását, a családi házat el kellett árverezni később. M. Tamás pénzzel segítette az otthoniakat (négy testvérét is), volt, hogy a bűncselekményekből származó pénzzel is.

Előbb tehát a lopásokat, rablásokat sorolják.

15. 40.

A szembesítés több ügyre is vonatkozik, de most nem ezek az igazán érdekesek, hanem a gyilkossággal kapcsolatos ellentmondások:

Kié volt az ötlet? Megbeszélték-e előre, hogy megölik a lőtérvezetőt? Megölnek-e mást is? Mondta-e bárki bárkinek a helyszínen, hogy lőjön? Ki osztotta el a zsákmányolt pénzt?

Tucatnyi ellentmondás feszül még az első- és másodrendű vádlott vallomása között, de a szembesítésnél mindketten maradtak a saját vallomásuknál. A szembesítés így eredménytelen volt.

V. Roland végig állta T. Attila tekintetét, T. Attila csak akkor nézett társára, amikor a kérdésekre a választ V. Roland kimondta.

Tíz perc szünet, aztán jön M. Tamás, a harmadrendű vádlott.

15.20

- Felmerült előtte az a lehetőség, hogy ölni fognak? - kérdezi V. Roland ügyvédje.
- Nem, egyszer sem - válaszolja.
- Ha akartak volna, tudtak volna lőni a lőtérvezetőre?
- Igen, amikor a töltényeket kaptuk. De nem tettük.
- Volt alkalom, amikor el tudtak volna menni?
- Igen.
- Fogalmazhatok úgy, hogy ennek az embernek nem kellett volna meghalnia?
- Igen.
- A második áldozatnál szándékosan nem lőtt rá?
- Szándékosan nem lőttem rá.

A rendőrségi vallomásában egyszer sem említette, hogy tart T. Attilától - emlékezteti V. Rolandot T. Attila ügyvédje. Miért, ha ennyire félt tőle?
- Még friss volt a dolog, én is össze voltam zavarodva. És az ügyvédem is később jött, addigra a vallomásom 60 százaléka már megvolt.

- Ön azt gondolja, hogy az első- és harmadrendű vádlott összebeszélt önnel szemben? - veszi át a szót a bíró.
- Igen.
- De ha így van, miért terhelik magukat súlyosabb bűncselekménnyel, hirtelen felindultság helyett előre kitervelt emberöléssel? Ebben mi a logika?
- Nem tudom. Szerintem nem is tudják, hogy ez súlyosabb.

A bíró azt mondja, ahhoz képest, hogy V. Roland a vallomása szerint halálra rémült, racionális döntések sorozatát hozta meg a gyilkosságok között és után.

Van még ellentmondás, mondja a bíró. A lövések irányából például úgy tűnik, nem egy irányba történtek, ahogy mondja a vádlott.

Mindjárt szembesítik T. Attilát és V. Rolandot.

14.57

Az ügyész V. Rolanddal még folytatja:

- Nem volt alakalom a "befutás-kifutásra" egyszer sem?
V. Roland állítja: nem. Ezért kértek még lőszert, ezért lőttek - időhúzásból. Amikor kifelé mentek a fegyverszoba felé, lett volna alkalom elfutni, mondja V. Roland.

- De akkor miért nem futottak el? - kérdezi az ügyész.
- Én elindultam, de Attila elkezdett lőni. - Láttam, hogy a lőtérvezető összeesett, az Attila pedig ráfogta a fegyvert. Négyet lőtt addigra.

V. Roland elmesélése alapján T. Attila volt a főnök ebben a szituációban is. Mindent az ő akarata befolyásolt. A lőtérvezetőnél V. Roland sem nézte meg, hogy meghalt-e. "Szerintem nem élt, nem adott életjelet"- mondta V. Roland.

- Attila mit mondott, miért csinálta? - kérdezi az ügyész.
- Nem mondott semmit, csak azt mondta hallgassak. Féltem Attilától, rettegtem, ezért csináltam meg mindent - mondja.

Az ügyész felveti, hogy volt nála (V. Rolandnál) csőre töltött fegyver, védekezőképes pozícióban volt tehát, ha az életét féltette.
- De nem akartam én senkinek sem ártani.

A második sértett halálának részleteinél is percről percre kell felidéznie a történteket.
- Attila rám parancsolt, lőttem öt darabot.
- Kire?
- A szabadba.
- Mit látott?
- A második áldozatot, futni.
- És maga rálőtt?
- Nem, csak lőttem.
- És hogy találta el?
- Véletlenül.
- Ezt hogy érti?
- Nem rá céloztam.
- Milyen távolságban volt?
- Nyolc-tíz méterre.
- A maga lövésétől mi történt?
- Semmi, futott tovább.
- Aztán?
- Összeesett. Attila odament, és lőtt még egyet rá.

A pénzt otthon osztották el. "Az Attila osztotta", mondja Roland. Tamás kapott kevesebbet. M. Tamás később jött, V. Roland azt mondja, a harmadrendű vádlottnak T. Attila mondta el, hogy "lelőtt mindenkit".
(T. Attila délelőtt mást állított, pontosan azt, hogy ő nem mondott semmit.) Azért nem szólt egyébként az őrködésre megbízott M. Tamás a helyszínen, mert nem működött a telefonos headset. (Most legalább már ezt is tudjuk.)

- Miért nem mondta el senkinek, hogy mi történt? - kérdezi az ügyvéd V. Rolandtól.
- Tartottam a rendőrségtől és tartottam Attilától.
- Két halott ember volt már maguk mögött, de elvitte T. Attilát a lakására és senkinek sem szólt...?
- Igen.
- És mit mondott M. Tamás?
- Hogy Attila megőrült.
- Édesapjának elmondta - több kilométerre T. Attilától?
- Nem. Féltem. De most már máshogy csinálnám.

Másnap a rendőrségre hívták egy másik ügyben, "de én egyből elmondtam, mi történt" - jelenti ki V. Roland.

Az ügyvédje kérdezhet most...

14.30

A gyilkosságról szóló vallomást V. Roland 2007-től kezdi: Akkor döntöttem el, hogy édesapám vállalkozásánál fogok dolgozni.

2008-ban az új iskolában félénk, nyugodt gyerekként ismertek meg. De aztán az osztálylétszám lecsökkent, hatan maradtunk, s én Attilához és Tamáshoz csapódtam. Tudták, hogy van autóm, lakásom.

Őket kirúgták a kollégiumból, ekkor kértek meg, hadd aludjanak nálam. Akkor tudták meg, hogy van riasztófegyverem. Túlságosan kihasználtak, jöttek a kölcsönkérések, nálam aludtak, ide-oda vitették magukat. Azt mondták, visszafizetik a kölcsönöket a betörésekből, de ehhez én is kellek. Nem akartam azt sem, hogy kiközösítsenek. Így jutottam el a rablásokig.

A fegyvereket gyerekkorom óta szerettem, ezért is törtem be a lőtérre korábban. Aztán 2012-ben megtudtam, hogy Sopronban a lőtér ismét üzemel, s ott van éles fegyver. Nem vagyok profi betörő, nem tudom feltörni a páncélszekrényt. Ezért jött az ötlet, hogy oda be kell jutni, "befutunk-kifutunk" módszerrel megszerezhető a fegyver.

Az első alkalommal megpróbáltuk megcsinálni, de jöttek még hárman, így öten voltunk, nem működött a "befutunk-kifutunk" módszer.

Április 17-ére azért esett a választás, mert akkor mindhármunknak jó volt az időpont. A lőtérnél megálltunk, Tamás bement körülnézni. Szólt, egyedül van a vezető. Bementünk, kaptunk fegyvert, lőlapot, lőszert. Lőttünk, hallgatóztunk, lőttünk, hallgatóztunk. A lőszert időhúzás miatt használtuk el. De nem volt üres a lőtér, ezért kértünk még. Ismét
lőttünk, hallgatóztunk. Amikor csend lett, elindultunk. Egyszer csak felbukkant a lőtérvezető, szólt, hogy vigyük a lőszerszobába a fegyvereket, mindjárt jön. Akkor a terv szerint kifelé indultam a fegyverrel, de négy lövést hallottam. Pánikba estem, te jó ég,
mit csináltál? - kérdeztem Attilát.

Féltem, nem ellenkeztem, azt csináltam, amit Attila mondott. Megfogtam a lőtérvezető lábát. Attila nadrágjába tette a fegyvert, ahogy a filmekben szokás. Visszamentünk az irodába, pakoltuk a fegyvert, a lőszereket. Kifelé mentem, próbáltam a Tamásnak jelezni, hogy az Attila megőrült, hívja a rendőrséget. De nem tudtam. Ekkor hallottam, hogy Attila köszön valakinek. Tudtam, hogy tetten értek, de megkönnyebbültem, vége. De nem így volt, Attila ismét lőtt. S rám is kiáltott, lőj, már te f...! Féltem, nem célzott lövések voltak, sajnálom, hogy eltaláltam.

Kimentünk, a Tamásnak mondtuk, hogy jöjjön. Attila mondta, erről senkinek semmit, mert baj lesz. A lakásomra mentünk. Attila elmondta Tamásnak mi történt. Kaszinózni alibiből mentünk, kitettem őket aztán a Sparnál. Nem mertem senkinek sem elmondani, mi történt. A többiekkel megbeszéltük, hogy elégetjük a lövésznaplót. Reggel a rendőrségre hívtak, ezt mondtam is a többieknek. Attila szólt, el ne járjon a szám. De én mindenre vonatkozó beismerő vallomást tettem.

A börtönben máig nem találom a helyemet, ellentétben Attilával, aki hamar beilleszkedett. Hiányzik a szabadság, én társasági lény vagyok, s mindig azon gondolkodom, miért lőtt az Attila, miért kellett két embert kivégeznie. És miért neki, illetve Tamásnak hisz az ügyészség ellenben? Ők összebeszéltek ellenem. A DVD-felvételt, a vallomásomat miért nem veszik figyelembe a bizonyítékok közé, ezek engem igazolnának.

Nagyon sajnálom, hogy egy lopásból ez történt. Nagyon sajnálom, hogy véletlenül eltaláltam valakit. Elnézést kérek, bocsánatot kérek a hozzátartozóktól. Ha vissza lehetne fordítani az időt, megtenném. Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt. Vissza szeretnék térni a társadalomba, s remélem, az igazság kiderül.

(Amikor a gyilkosságot részletezte V. Roland, s mindent T. Attilára húzott rá, az elsőrendű vádlott mögötte elsírta magát.)

- Miért kellett a fegyver? - feszegeti ismét az ügyész, most V. Rolandtól. És a lőszer?
- Erdőben lövöldöztem volna - válaszolja.
- De hát maga lőhetett volna a lőtéren, minek az erdő?
- Mert nem mentem a lőtérre, s ott egyébként is szabályok vannak.
- T. Attilának minek kellett a fegyver?
- Nem tudom - mondja V. Roland.

V. Roland állítja, nem akart ölni, ő csak lopni akart: elszelelni a fegyverekkel. Abban bízott, hogy nem ismeri fel a lőtérvezető, így nem buknak le.

- És mit jelentett a "befutunk-kifutunk" módszer? - kérdezi az ügyész.
- Mint a tévékben, hogy álarc nélkül befutunk, elhozzuk a fegyvert, s futunk vele kifelé - jön a válasz.

Még nincs vége...


Fotók a tárgyalásról

13.45

V. Roland úgy mondja fel a rablásokat, mintha tételeket húzna. A bíró mondja az ügyet, ő bólint, lapoz a füzetében és mondja a "tételt". Higgadt továbbra is, összeszedett, amikor a saját mondandóját befejezi, mindig azt mondja, "köszönöm".

Aztán az ügyész, illetve az ügyvédek kérdéseire válaszol.

Különbség közte és T. Attila között, hogy társa sok esetben már nem emlékezett az esetre, vagy az indítékra nem tudott választ adni, V. Roland azonban eddig minden válaszában biztos volt.

Most jön a gyilkosság.


13.30

V. Roland higgadt, nyugodt. Egyébként rajta és T. Attilán is kéz- és lábbilincs van, hozzátartozóiknak ezt nyilván megrázó látni.

A fiú jegyzetfüzettel jött, abból idézi fel pontosan a lopások részleteit. Láthatóan készült a perre.

T. Attiláról azt állítja, hogy megismerkedésükkor már kicsit agresszívnak tartotta, "volt, hogy belekötött emberekbe, de az is előfordult, hogy a tanárt lökdöste, ha rossz jegyet kapott."

Nem szedtek össze igazolatlanokat a lopások miatt, mert az ügyek (a lopások) este voltak - tisztázta V. Roland. De átlaga ugyanakkor a gimnáziumi kitűnőről az új iskolájában 3,8-asra, 4-esre romlott.

Az Attila volt a hangadó - válaszolja határozottan az egyik ügyvéd kérdésére. Volt barátnője apjától euróban lopott, hogy miért, arra azt a választ adta: így vette vissza azt az összeget, amelyet a lányra költött.

S ez volt az egyetlen módja? - kérdezi az ügyész.
- Igen, mert megcsalt. Kétszer is! - válaszolta V. Roland.

A kaszinózások is szóba kerültek.
- Ezért lopott-rabolt? - kérdezi az ügyvédje.
- Nem, a kaszinózásokat 2012-ben kezdtük el, ezek a bűncselekmények pedig 2010-ben voltak - mondja a gyilkossági ügy másodrendű vádlottja.

12.30

Folytatódik a per V. Roland vallomásával. A nagy kérdés számára nyilvánvalóan az: miért kellettek a fegyverek?

V. Rolandnál is a lopásokkal kezdik. Most már T. Attila is a teremben lehet, hiszen ő túl van a tanúvallomáson. Leszegett fejjel hallgatja ˝haverja" vallomását.

Nagyon hamar szóba kerül V. Roland édesanyja, aki 2007-ben halt meg. V. Roland azt mondja, addig kitűnő tanuló volt az evangélikus gimnáziumban, semmi gond nem volt. Aztán belevitték a rosszba. Elment az iskolából, édesapja vállalkozásában dolgozott, azt mondja, hasznos tagja akart lenni a társadalomnak.

Ügyvédje kérdésére, hogy feldolgozta-e már a tragédiát, azt válaszolja: "Igen, egy-két évre rá sikerült feldolgoznom, amiben a testvérem is segített."

- Miért akart fegyvereket 2010-ben? - kérdezi az ügyész V. Roland korábbi lopási ügyére utalva.
- Gyerekkorom óta szerettem a fegyvereket, így tudtam hozzájutni.
- Más módja nem volt? Két hónapra rá 18 éves lett volna, szerezhetett volna tartási engedélyt.
- Igen, de az bonyolult lett volna.

Sorra jön a többi ügy - még a gyilkosságokat megelőzően.


Lőtéri kettős gyilkosság: kedden kezdődött a per. Fotó: Mészáros Mátyás

12.00

A lövések irányát elemzik, majd az ügyész megkérdezi:

- M. Tamás, a harmadrendű vádlott honnan tudta meg, hogy mi történt az áldozatokkal?
- Én nem mondtam. És azt sem hallottam, hogy Roland mondta volna neki. Rájött.
- Ön nem volt még húsz éves, amikor ez történt. Hogyan jutott el odáig, hogy két embert megölt? - kérdezi a bíró.
- Nem tudom. Minden nap erre gondolok, de  értelmes indokot nem találtam még a tettemre.

Végül még kiderül, hogy M. Tamással volt jóban. Roland csak haver volt.

Szünet, fél egykor V. Roland meghallgatásával folytatódik a per.

11.00

Az ügyész percről percre idézteti fel az esetet T. Attilával. Kegyeleti okból minden mondatot nem idézhetünk. Az áldozatok hozzátartozói csendben sírnak, de igyekeznek tartani magukat ahhoz, amit a bíró a tárgyalás elején kért, vagyis, hogy a meghallgatásokat senki ne zavarja meg.

- Megbántam nagyon, sajnálom... és bűnösnek érzem magam, és vállalom a büntetést a tettemért - mondja T. Attila. A miértre tovább sincs válasz.

- Miért volt az, hogy első vallomásban V. Rolandnak tulajdonította az ön szerepét? - kérdezi a bíró.
- Mert féltem a következményektől.
- "Az vonzott, hogy nem lesz sablonos az életem, valami újdonságot fogok csinálni". Ezt mondta a rendőrségen, s ezt komolyan is gondolta? - kérdezi ismét a bíró.
- Utólag már nem.
- Szó volt arról, hogy ha többen lesznek bent, akkor is csinálják meg?
- Igen. Akkor is csináljuk meg.
- Szó volt arról, hogy hány embernél húznak határt?
- Igen, de nem emlékszem arra, mennyinél - válaszolta T. Attila.

Még nincs vége a meghallgatásának.


10.30

Durvultak az esetek, már a rablások vannak soron. T. Attila kezében itt már megvillant a fegyver. Különösebb érzelem nem látszik az arcán.

Az ügyész felteszi a kérdést: 2011 első félévében mi történt magukkal? (Merthogy abbamaradtak egy időre a bűncselekmények.)
˝Nem tudom, éltem a diákok életét. Tanultam, buliztam, a kollégiumban voltam˝ - válaszolta T. Attila.

A gyilkossághoz értek:

T. Attila verziója: A bűncselekményt  Roland találta ki. Április elején vetette fel, akkor a Tamással azt mondtuk, ez hülyeség, nem csináljuk meg. Mondta, csináljuk, csináljuk. Elmentünk egyszer ketten lőni a Rolanddal, akkor nem csináltuk meg, mert sokan voltak. Az utána lévő kedden a Roland mondta, menjünk el délután. Végül is elmentünk, de
a Tamás nem akart jönni. Találkoztunk végül Sopronban, egy darabig csak a Tamással voltunk. Roland öt óra körül visszajött. Elmentünk a lőtérhez. Sétáltunk, ott akarta a Roland megbeszélni, hogy hogyan csináljunk. Tamás mondta, ő biztosan nem jön be. Roland akkor azt mondta, ha pénzt akar, akkor valamit csinálni is kell, legalább álljon kint.

Tamást küldte be körülnézni, ő mondta, hogy egyedül van a lőtérvezető. Rolanddal elszívtunk egy cigit, aztán bementünk. A lőtérvezetőnek mondta a Roland, hogy gyakorlatozni szeretnénk. Ha lehet, nagyobb kaliberű fegyverekkel. Átadta nekünk a fegyvereket, a töltényeket. Mondta, hogy hova célozzunk, hogy biztonságos legyen.

Elkezdtünk lőni, felraktuk a lőlapokat. Roland még kért töltényeket. Kapott is. Az újakkal is lőttünk párat. Mivel nem volt ott a lőtérvezető, Roland szólt, hogy töltsük meg a fegyvereket. Én nem akartam lőni, de pár perces vita után az lett, hogy mégis én csinálom. A lőtérvezető kijött valamelyik irodából, mondta, tegyük le a fegyvereket. Pár lépés után én... felemeltem a fegyvert és lelőttem a lőtérvezetőt. Utána Roland mondta, hogy lőjek még. Még lőttem... a lőtérvezetőbe. Roland mondta, hogy vigyük hátra. Roland kivette a vezető telefonját és a pénztárcáját. Előrementünk, az irodába a pénzért, a töltényekért. Roland összeszedte amit kellett, a fegyverekért mentem, amikor hallottam, hogy jön valaki. Odaguggoltam a Roland mellé, akkor odacsúsztatta a kezembe a fegyvert, amivel gyakorlatoztam. Volt még benne töltény... Kérdezte a második sértett, hogy mit csinálunk? Mondtam, gyakorolunk. Akkor már közel volt hozzám. Lelőttem a második sértettet. Nem halt meg, elfutott. Akkor a Roland lőtt rá. Raktam töltényt a tárba, amikor Roland már nem lőtt, odamentem a második sértetthez és hátba lőttem. Összeraktuk a cuccokat és elmentünk. Tamás utánunk jött a lakásba, Roland ott elosztotta a pénzt, utána elmentünk a kaszinóba, alibit szerezni. Tamással taxiba ültünk, vettünk kólát és valami szeszes italt. Visszamentünk ketten a Tamással a soproni lakásba, inni akartunk, de nem tudtunk. Aludni sem. Eltelt az éjszaka valahogy. Másnap pedig bevittek minket.

T. Attila most az ügyésznek válaszol. Nem volt érzelemmentes a vallomása, de nem bicsaklott meg sehol a hangja, miközben elmondta, két embert megölt.

Miért kellett ezt megcsinálni? - teszi fel a kérdést az ügyész. ˝Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom˝ - ezt ismétli T. Attila.

9.30.

T. Attila meghallgatása következik, V. Rolandot és M. Tamást ezért kikísérik a teremből, vissza a győri börtönbe.

T. Attilát kérdezi a bíró: Megértette a vádakat?
Megértettem - válaszolja. Vallomást kíván tenni. Felelősségét elismeri, mondja. Sorba mennek a bűncselekményeken: a horgásztónál történt lopásokkal kezdik. Hosszú a sor.

T. Attila nem nagyon artikulál, de összeszedetten beszél. Társait a keresztnevén szólítja.

A "miért csinálta?" ügyészi kérdésre azt válaszolja, nem tudom, nekem nem kellett azért pénz, mint Rolandnak. Ő a kaszinószenvedélye miatt csinálta, nekem nem volt ilyen okom. A szüleimtől kaptam pénzt.

V. Roland ügyvédje kérdezett volna tőle, de közölte: Az ügyvéd úr kérdéseire nem kívánok válaszolni. (Ehhez joga van.)

A lopásokat részletezik, még messze a gyilkosság napja.

9.00

Az ügyész felolvassa a vádiratot.

Az ügyész a vádlottakról elmondja, nemcsak osztálytársak voltak, hanem barátok is. Korábbi ügyeiket sorolja eztán, ebből kiderül, hogy 2010 óta követtek el lopásokat.

Kisebb-nagyobb balhéik voltak. Egyelőre mindenki nyugodtan ül a teremben, a gyilkosság napjához még nem ért el az ügyész. A lopásból aztán egy idő után rablás lett - riasztópisztollyal, álarccal raboltak, a
fegyvert V. Roland szerezte és az autójában tartotta.

A vádirat alapján formálódik előttünk az egyre keményebb eszközökhöz nyúló, egyre gátlástalanabbá váló társaság képe.

A gyilkossághoz ért a vád: V. Roland 2010-től volt a lövészklub tagja. Terve az volt, hogy innen lehet fegyvert és pénzt szerezni. Ezt elmondta T. Attilának, akivel tavaly áprilisban kimentek a lőtérre, de sokan voltak akkor kint, nem tudták ketten megcsinálni.

Öt nappal később újra előállt a tervvel, de ebbe már beavatta M. Tamást is. Nem kertelt: ha lesz ott valaki, gyilkolni is kell.

Aznap délután háromnegyed hatkor indultak el. Megegyeztek, M. Tamás előremegy megnézni, hányan vannak. Így is történt: T. Attila és V. Roland kint várt. Egy embert talált, a lőtérvezetőt. Szólt két társának, hogy mehetnek, most csak egy ember van.

T. Attila és V. Roland megbeszélték, hogy három tárból kettőt a lőlapra lőnek. A harmadikat megtartják...

A lőállásból kijöttek, azt mondták a lőtérvezetőnek: Végeztünk. Ekkor T. Attila fejbe lőtte közelről. A lőtérvezető összeesett, de még élt. Ekkor V. Roland közölte T. Attilával: még lőni kell. Ő pedig lőtt.
Összepakolták a helyszínen talált értékeket.

Ekkor érkezett meg a második áldozat. A legrosszabbkor. T. Attila felvette a korábban letett fegyvert. Amikor egy méter távolságban volt az áldozatától, ismét lőtt. A sértett még el tudott futni, de ezután ketten tüzeltek rá. V. Roland a hűtő mögül ötször tüzelt, egyszer talált.

A teremben az áldozat özvegye eddig bírta, csendben zokog, amikor férje haláltusáját hallgatja.

A gyilkosság után a vádlottak - alibit gyártani is - kaszinózni mentek. Mint ismert, másnap reggel még iskolába mentek, ott történt meg az előállításuk.

A három vádlott lehajtott fejjel hallgatja a vádiratot. Az ügyész T. Attilát és V. Rolandot és M. Tamást előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberöléssel vádolja, M. Tamás esetében bűnsegédként.

Ezen kívül fegyveresen, csoportosan elkövetett rablással, annak kísérletével; lőszerrel, lőfegyverrel visszaéléssel és még további, ennél kisebb súlyú bűncselekményekkel (a lopásokkal).

8.40.

Megérkeztek a vádlottak, a három fiatal változott az elmúlt hónapokban. T. Attilának rövid haja van, V. Roland kicsit meghízott. M. Tamás nem sportos öltözékben van, mint a letartóztatáskor. Az egyik kezükről a bilincset levehették - arról, amellyel írhatnak.

A bíró most sorolja a tárgyalás menetét, megismétli: tervei szerint pénteken ítéletet hoz. Háromórás videó felvétel is lesz, ebből negyven percet csak zárt körben vetítenek le kegyeleti okból.

Nem fogunk kapkodni - ígéri a bíró. Mindenki elmondhatja nyugodtan a vallomását.

8.30.

Perceken belül kezdődik a soproni kettős gyilkosság pere. A Győri Törvényszék nagytermében már gyülekeznek a sajtó munkatársai, jönnek az ügyvédek is. Mindenki a bíróra, s természetesen a vádlottakra: T. Attilára, V. Rolandra és M. Tamásra vár.


Korábban:

A fiatalok legfeljebb húsz évet kaphatnak.

Mint közismert, három középiskolás diákot vádolnak azzal, hogy tavaly közösen részt vettek két férfi hidegvérű meggyilkolásában a soproni lőtéren. A vád szerint pénzt és fegyvert akartak, s megegyeztek: ha kell, élet árán is megszerzik.

Az ügyészség úgy látja: M. Tamás őrködött, s terepszemlét tartott, majd közölte két társával, hogy a vezető egyedül van.

Keresztes János, a törvényszék teremőre nyitja ki ma a Sólyom Andor Termet. Többek közt a hangosítást is előkészítették a perre. Fotó: M. M.
Keresztes János, a törvényszék teremőre nyitja ki ma a Sólyom Andor Termet. Többek közt a hangosítást is előkészítették a perre. Fotó: M. M.

V. Roland és T. Attila bement, 50–50 lőszert vettek el, s vártak. Hirtelen T. Attila a lőtérvezető mellé lépett, s két lövést adott le rá. Majd amikor az áldozat összeesett, még két lövéssel kivégezte és V. Rolanddal közösen elrejtették a holttestet. Ezután érkezett a másik férfi, aki kislányát az autójában hagyta. M. Tamás hiába próbálta mobiltelefonon értesíteni társait, műszaki hiba miatt azok nem hallották a jelzést. T. Attila fél méterről arcon lőtte a belépőt, másodszor már nem tudta megtenni, fegyvere felakadt, de V. Roland a menekülő férfire kezdett lőni. Öt lövésből egyszer eltalálta, a menekülő összeesett. T. Attila ekkor lépett fölé és a földön fekvőt halálos lövéssel kivégezte – áll a vádiratban.

Tettlegességét elsősorban V. Roland tagadja, szerinte nem akart embert ölni és T. Attila fenyegetésére célzott – lefelé. Ellene vallott azonban két társa, akik szerint ő volt a kitervelő. Ma őket hallgatja meg a törvényszék, s a tanácsot ugyanaz a bíró vezeti, aki a „vadkanos" kettős gyilkosság ügyében hozott ítéletet – egy napon belül.

Mivel a vádlottak nem töltötték be huszadik életévüket tavaly áprilisban, nem ítélhetők életfogytiglanra. Büntetésük legfeljebb húsz év lehet.

 

Előzmények:

Négy napra ütemezi a Győri Törvényszék a soproni lőtéri gyilkosság tárgyalását, s pénteken ítéletet kíván hirdetni első fokon a bírói tanács.

Sok fájdalom gyülemlik fel egy gyilkossági bűnperben, hát még ha három fiatalt vádolnak azzal, hogy közösen, előre kitervelten, nyereségvágyból vettek részt két férfi meggyilkolásában. A bírósági szóvivő elmondta: nem tartották szükségesnek a kiemelt biztonsági intézkedést, telt házzal számolnak az ügy keddi tárgyalásnapján.

Dr. Németh Csaba tanácsa az első tárgyalási napon, kedden a három vádlottat hallgatja meg: V. Rolandot, T. Attilát és M. Tamást. A vád szerint Roland a kitervelő, Attila a végrehajtó, Tamás pedig a figyelő volt, a vádlottak állítása azonban egymásnak feszül. Roland védőjével azt mondja: Attila volt az ötletgazda, s az ő fenyegetésére lőtt. Lefelé célzott, s gellert kapott a lövedék.

Attila az általa leadott lövéseket lényegében elismeri, de ő is és M. Tamás is Rolandot tartja szellemi vezérnek. S míg V. Roland – ügyvédje után – arcát is vállalva nyilatkozott a Borsnak, a másik két vádlott védője következetesen nemet mond ezekre a megkeresésekre. Láthatóan egyezségre jutottak abban, hogy a nagy nyilvánosság előtt nem veszik fel a kesztyűt.

A vádlottak meghallgatásának másnapjára több tucat tanút idézett be a bíróság, harmadnapon a szakértőket – így az elme-, a fegyver- a nyom-
szakértőt – hallgatják meg. A tervek szerint pénteken elhangozhatnak a perbeszédek és ítélet születhet.

– Beidéztek engem is a tárgyalásra, s bár nem akartam ott lenni, el kell mennem – mondta el a Kisalföldnek Baumgartnerné Kalló Gabriella. – Nehéz napok elé néz a családunk. Soha nem találkoztam a férjem gyilkosaival, most ott ülnek majd velem egy teremben... Nekem borzasztó érzés lesz, azt remélem, nekik sem lesz könnyű. Láttam egyiküket a tévében, olvastam is a vele készült interjúkat, így tudom, azzal próbál védekezni, hogy korábban elvesztette az édesanyját. Ám ez nem enyhíti a bűnét.

Hasonló gondolatok járnak Szántó Sándor párjának, Letz Violának is a fejében. – Azt hiszem, nagy önuralomra lesz szükségem majd a tárgyalóteremben. Nehéz lesz fegyelmezetten végighallgatni a vallomásokat, megállni szó nélkül, csendben... De én a szemükbe akarok nézni, hogy lássák benne a fájdalmat és a kérdést: „mit tettetek, miért tettétek?"

Megosztás: Facebook Twitter E-mail

hirdetés

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...