Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Rejtett játékok a Petőfiben

A vágyakozás sokszor boldogabbá tesz, mint maga a beteljesülés – ezt üzeni Lillian Hellman Rejtett játékok című darabja, amit a Soproni Tavaszi Napok keretében a Vígszínház vendégjátékában láthatott a soproni közönség.
Vígszínház
A soproni Petőfi Színház falai között ismét bizonyítást nyert, hogy az élményhez, a színház varázsához nem a modern technika, nem a show és a drága díszletek szükségeltetnek, hanem egy jó darab s kitűnő színészek. A szombati és vasárnapi előadásokon a Vígszínház hat művésze valódi színházat „művelt" A rejtett játékok című színműben.


Emberi lelkek kötelékei


A darab kortalan, tulajdonképpen egy szerelmi hatszög. A középpontban három testvér áll: a két nővér, Carrie és Anna, akik férjhez sem mentek, csakhogy odaadóan segíthessék és babusgathassák imádott öccsüket, aki kicsit léha, kicsit link, élhetetlen, de imádnivaló. A két öreglány azzal az érzéssel vigasztalódik az unalmas évtizedek alatt, hogy önfeláldozásuk záloga öccsük boldogulása. S ez elég is nekik. Csakhogy a fiatalember, Julian megnősül. Feleségül veszi a rendkívül gazdag Albertine Prine kiforratlan, tapasztalatlan, de őrülten szerelmes lányát, Lilit. Aztán bekövetkezik az, amire nem számítottak: a mindig csóró, mindenben, főleg a vagyonszerzésben örökösen csődöt mondó Julian hirtelen meggazdagodik.

Valóra válnak az álmok, az európai utazás, a szép ruhák, a ház részleteinek kifizetése... S ekkor elvesztenek mindent. Öccsük nem szorul többé a segítségükre – hiábavaló volt az önfeláldozás. Amiért mindig is küzdöttek, tudniillik, hogy Julian gazdag és boldog legyen, nem hoz számukra sem örömöt, sem elégtételt. Helyette üres kétségbeesés, a feleslegesség érzése, a csalódás rágja a lelküket. Carrie és a szerelemtől vak, butuska Lili végül gondoskodnak róla, hogy a vágyak mégse váljanak valóra. A pénz nem boldogít – mondhatnánk a darab végén konklúziónak, de a történet nem erről szól. Nem csak erről. Inkább az emberi lélek kötelékeiről, a szeretetéhségünkről, ami kielégítést követel – néha bármi áron.

Tükör a nézők elé

A Vígszínház hat művésze tökéletesen vetítette elénk az érzések kavalkádját. Szegedi Erika (Carrie) önző, már-már nem is testvéri szeretetét tanítani lehetne, Halász Judit (Anna) csendes bölcsességét ugyanúgy. Béres Ilona (Albertine Prine) olyan szenvtelenül önző tudott lenni, amilyen angol dámában is ritka, s kitűnő párost alkottak a szerető-sofőrt játszó Selmeczi Rolanddal. Hajdu Istvánnak (Julian) volt talán a legnehezebb feladata, a harsány, ám a sok bonyolult női lélek és érzelmeik között elvesző fiatalember szerepével, de jól megoldotta. Mint ahogy a Török-Illyés Orsolya által megformált csupa ideg Lili is tökéletes volt. Mészáros Tamás rendező jól választott – darabot, művészeket egyaránt –, s a színpadon létrejöhetett a csoda. A színház tükröt tartott, a néző látott. Hogy ettől ki sírt, ki nevetett, az már egy másik történet.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hasznosításra vár a kastély

A sopronhorpácsi kastély a korábbi évtizedekben kutatóintézeti dolgozóknak és családjaiknak adott… Tovább olvasom