Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 2°C | 6°C Még több cikk.

Nagycenki vigasságok

A helyi óvoda már második éve ünnepelte meg a sárkányölő szent napját különféle programokkal, népi kismesterségek bemutatójával. A legkisebbek mellett a felnőttek szórakoztatásáról sem feledkeztek meg a szervezők.
A Szent György napi eső aranyat ér – tartja a mondás. Igaz, hogy a borongós, szeles idő a tornacsarnokba szorította be a vigasság közönségét, de az eső a jó hangulatot szerencsére nem verte el. Április 24. a tavasz igazi kezdete, régen e napon hajtották ki az állatokat először a legelőkre és ekkor volt a pásztorok, béresek szegődésének az ideje. A Szent György-napi Vigasságok programja az idén is minden korosztályt megszólított és lett az ovisokon kívül az egész település „tavaszünnepévé".

A helyi óvoda és iskola néptáncosai, vendég tánccsoportok és népdalkörök előadása várta a vendégeket. A gyerekek a csuhézással, batikolással ismerkedhettek, a felnőttek kedvet kaphattak a bemutatott népi kismesterségek valamelyikéhez. Volt gyékényes, szövő, kosárfonó és csipkeverő, kiállította alkotásait többek között faszobrász, üvegfestő, szíjgyártó. Akadt, akit munka közben is megfigyelhettek a látogatók. Volt, aki nézelődött, volt, aki próbára tette kézügyességét, de mindenki azt érezhette, hogy együtt szórakozni jó.

A szőtteseivel bemutatkozó Frank Attiláné kihasználta a lehetőséget, a soproni Boros János bácsitól próbálta meg ellesni a kosárfonás technikáját. – Fontam már kosarat, de a fülét még nem tudom magam elkészíteni, azt még tanulnom kell – mondja.

Frankné először vett szövőszéket, aztán tanult meg szőni. – Mindig érdekelt a szövés és minden olyan tevékenység, ami természetes anyagokkal kapcsolatos. Több tanfolyamra is jártam, de leginkább magamtól tanultam. A lányaimba is beoltottam a természetes anyagok szeretetét, a lakásaikat az én munkáimmal díszítik.
Pinezits Ferencné, Gizi néni számára elmaradhatatlan tevékenység a kézimunkázás.

A cenki elemi diákjait régen apácák nevelték. Az irgalmas rendhez tartozó nővérek tanítottak a lányoknak hímzést, horgolást.
A háború előtti években mindenki tudott kézimunkázni, az édesanyám is nagyon szépen hímzett, egészen a haláláig, 91 éves koráig dolgozott – meséli Gizi néni. – Én sem tudok tétlenül ülni, ha van egy fél órám, horgolok, nekem ez jelenti a kikapcsolódást. A legtöbb fiatalnak fogalma sincs a hímzés, horgolás mikéntjéről, ma hiányzik ez a tudás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A beteg panaszkodik, a kórház perel

„A soproni kórházban nem törődnek azokkal, akik nem adnak hálapénzt” –… Tovább olvasom