Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 5°C | 14°C Még több cikk.

Hazatérés hatvan év után

Könnyek, megfakult, de soha el nem feledhető emlékek, egykor gyerek- ként száműzött öregek tértek haza szülőföldjükre.
Könnyek, megfakult, de soha el nem feledhető emlékek, egykor gyerek- ként száműzött öregek. Vannak, akik az 1946-os kitelepítésük óta most először jártak a szülőföldjükön. A két településen a hétvégén őket követte meg az utókor.

Fertőrákos a kitelepítés során lakosainak kilencven százalékát, háromezer-ötszáz embert veszített el. Az akkor száműzöttek már több mint húsz éve rendszeresen segítik, támogatják a települést. A németországi Steinheimből nyolcvanöten érkeztek a szombati megemlékezésre. Évtizedek óta rendszeresen megtartják a „rákosi búcsút", egyik évben itthon, a másikban Steinheimben, ahova egykor kerültek.

– Amikor megáll a busz és kiszállnak a ma már idős emberek, csak sírnak. Sokan vannak közöttük, akik gyerekek voltak, amikor vagonokba tették őket és el kellett hagyniuk a hazájukat – meséli Havasiné Szalai Mónika, a fertőrákosi német kultúregyesület vezetője.
A kitelepítés hatvanadik évfordulóján műsorral kedveskedtek a hazatért vendégeknek Fertőrákoson. A múltat az öregség sem feledtette velük, beszélgettek, emlékeztek.

– Tizenhét éves voltam, amikor el kellett mennünk. Édesapám a kőfejtőben dolgozott, sokáig ott laktunk, közel a fejtőhöz, később költöztünk át, beljebb a faluba. 1946-ban már házas voltam, a férjemmel együtt indultunk az ismeretlenbe. Hessenben lakom, úgy érzem, ma már nem tudnék itt élni, ellenben minden évben hazalátogatok – meséli Maria Szemeritsch, aki a barátnőivel érkezett. A Bischop testvérpár, Maria és Annie is jól érzik itt magukat, mindketten örömmel jönnek Fertőrákosra. Egyikük huszonnégy, másikuk tizennyolc évesen hagyta el hazáját.

Emlékszobor nevekkel

Fertőbozon vasárnap került sor a megemlékezésre. Az évfordulóra elkészült emlékszobron, amelyet a hidegségi Grubits János készített, a vagonlista szerint szerepel mind a négyszázhatvannégy kitelepített német neve.

– Ezektől az emberektől nyilvánosan még senki nem kért bocsánatot, ezt én most megteszem – mondta Henn Márton, Fertőboz polgármestere. – A mostani alkalom talán begyógyítja a kollektív büntetés okozta sebeket – tette hozzá.

Az emlékszobor előtti, hatvanast formázó mécseseket egyenként gyújtották meg a hazalátogatók. Szüleik, nagyszüleik nevét, vagy épp a sajátjukat láthatták viszont a fába vésve.

Nem lehet elfelejteni

A hetvenhét éves Elisabeth Piller Fertőbozról került Németországba. Felnőttként azért költözött át Ausztriába, hogy közelebb lehessen a szülőföldjéhez. Ma Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) él és gyakran hazalátogat. Ahogy mondja, az itt eltöltött éveket nem lehet elfelejteni.

Földet és szörpöt vittek

A fertőbozi németek között többen voltak olyanok, akik a kitelepítés óta most először jártak egykori falujukban. Az évforduló alkalomából egy fát is elültettek az emlékszobor közelében. A vendégek nem távoztak üres kézzel, mindannyian vihettek magukkal egy kevéske fertőbozi földet és egy, a falu virágjából, azaz bodzából készült szörppel teli üvegcsét. És talán békét, a szívükben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkezdték az aszfaltozást

Sopronban az Ágfalvi úton megkezdődtek az aszfaltozási munkák. Ezt követően a Baross út… Tovább olvasom