A halálra nincsenek szavak. Se jók, se rosszak. Megnevezhetetlen, mert valószínűtlen, amikor váratlanul az ismert valóságon túlról egyszer csak felénk nyújtja kezét és magával ránt a határtalan semmi ölébe. S félelmetes, mert tudjuk, egyszer mindenki sorsának része lesz ez az életen túl sötétként terjeszkedő titkos dimenzió. Zárójelbe tesz mindent, ami van. S nem marad utána csak fájdalom, bánat, csend és hiány. Legfőképp hiány. Mert amihez hozzáér, az minden múlt idő.
