Kisalföld logö

2017. 11. 22. szerda - Cecília 4°C | 11°C Még több cikk.

Lelkes fiatalok együtt Európáért

Könnyesre sikeredett a búcsúzás a minap Enesén. Négy testvérközség fiataljai töltöttek együtt egy gazdag hetet, amelynek legfőbb hozadéka az egybehangzó vélemények alapján az volt, hogy mindenki az örömteli folytatás reményét és lehetőségét viheti haza a képzelt tarisznyában.
Csíkszentmihály, Bős és St. Stefan már egy évtizede testvérközségei Enesének. Eddig főként az idősebbek éltették a kapcsolatot, idén első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal, a fiatalok léptek a tettek mezejére. Ennek eredményeként augusztus 2-tól 9-ig nemzetközi találkozón vettek részt a négy (ebből három határon túli) faluból érkezett csapatok tagjai. Hogy ki mit hozott és mit visz haza Eneséről, arról a következőképpen nyilatkoztak.

„ A jelenkorból is raktunk a tarisznyánkba"

– Bős kilencszáz éves történetét hoztuk, ami szinte teljességgel azonos Nagy-Magyarországéval. A jelenkorból is raktunk a tarisznyánkba sok mindent a tűzoltó-egyesülettől a valamit produkáló sakkozóig – mondta érdeklődésünkre Eke József. – Amit viszünk, abból az a sok-sok szeretet a legfontosabb, amit ez alatt a fantasztikus egy hét alatt kaptunk.
Ifjabb Vass Béla sajátos helyzetből érkezett. Édesanyja cseh, édesapja magyar, a fiú szlovák iskolában tanul, de otthon „apanyelven" beszél a család.

– Egyszerre ennyi barátot ritkán szerezhet az ember, mint itt és most Enesén. Mindannyian valamiképpen sajátos körülmények közül jöttünk, és az hamar kiderült: a közös nyelv az őszinteség és a szeretet. Talán emiatt mondhatjuk bátran: ez a hét nem egy alkalom volt a találkozásra, hanem egy hagyomány kezdete. Örömmel várjuk és vállaljuk jövőre a folytatást.

„ Rövid próbálkozás után jól megértettük egymást"

A St. Stefan-i csapat nevében Alexandra Hoisel mondta el véleményét. Az osztrák lány szerint sok szép emléket, az újdonsült barátok szeretetét vihetik haza Eneséről.

– Ha az ember valakit nagyon meg akar ismerni, akkor mindegy, hogy milyen nyelven beszél, sikerülni fog. Így voltunk mi például a bősiek közül egy fiúval, a csíkszentmihályi csapatból egy lánnyal, akik ugyan nem tudtak németül, de rövid próbálkozás után nagyon jól megértettük, sőt, megszerettük egymást. Örülünk neki, hogy itt lehettünk és jövőre mindenképpen szeretnénk Bősön is képviselni a falunkat.
Fodor Zoltán, a székely csapat vezetője úgy vélekedett, hogy a bemutatkozó képek, az otthoni kincsekről készült könyv és ismertető mellett a lelkesedést hozták magukkal.

Jövőre Bős, aztán Csíkszentmihály

– Ez találkozott a főszervező, Gülch Eszter lelkesedésével, aki mindenkivel külön-külön napi huszonnégy órát szeretett volna foglalkozni. A sok-sok enesei élmény soha nem fog kitörlődni a szívünkből. Megbeszéltük, hogy jövőre Bős, aztán Csíkszentmihály vállalja a rendezést. Ehhez nem kell más, mint mindenütt egy-egy Eszterhez hasonló ember, aki az egészért szinte az életét adja.

A csíkszentmihályiak prímása, Kovács István szerint nem tudták, de nem is akarták letagadni székely gyökereiket. Ahogy mondta: otthon is sokat van együtt ez a kis csapat, gyakran beszélgetnek, csinálják a színjátszó kört és olykor – urambocsá! – még sörözgetnek is.

– Egy pillanatra sem éreztük magunkat Enesén idegennek, otthonos volt számunkra a fogadtatás, ahogy magukhoz öleltek bennünket a többiek. Azt mondtam, és ez mindenkire igaz, a székely és a magyar között csak annyi a különbség, hogy az egyik ahajtabb lakik, mint a másik. A többi ugyanaz!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négypályás sportközpontot adtak át

Tizenötödik alkalommal rendeztek falunapot Kónyban a hétvégén. Szombaton avatták fel a nemrégiben… Tovább olvasom