Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Feketemunka a határ túloldalán

Ha a szomszédos országban beindulnak a szezonális munkák, magyar honfitársaink előszeretettel igyekeznek az uniós barátok segítségére. A Kisalföld munkatársa is lehúzott egy napot a sógorok kukoricaföldjén.

Indulás háromnegyed hatkor

Szombat reggel háromnegyed hatkor indultunk útnak, hogy a hétórás munkakezdésre időben megérkezzünk. Akik többször veszik Nyugat felé az irányt, tudják, hogy a határ előtt érdemes megállni egy büfénél vagy üzletnél. A várakozás ideje alatt még lecsúszik egy üveg sör. A határátkelőnél valóban van annyi idő, hogy megigyuk a reggeli folyékony kenyerünket. A kocsisor folyamatosan halad, szép számmal vagyunk. Elhagyva a határ menti kis települést, ki-ki a saját úti célja felé megy tovább. Autónkkal betartjuk az osztrák területen érvényes sebességhatárokat, félve kicsit a helyi rendőröktől, mert egy közlekedési szabálysértés a napi keresetünkbe kerülhet, ha szerencsénk van. A kocsiban jó a hangulat, útitársaink korábbi élményeiket idézik. „ Egy alkalommal az volt a feladat, hogy szalmabálákat készítsünk egy erre alkalmas bálázógéppel. Egyszer csak megjelentek a fináncok. Ekkor villámgyorsan beástam magam az egyik szalmaboglyába. Nem találtak meg. A többiek rosszabbul jártak " – meséli egyikük.

Óránként kaptunk inni

Háromnegyed hétkor érünk a gazda házához. Gyors átöltözés után már viszik is a kis csapatot a kukoricaföldre. Egy másik társaság csatlakozik hozzánk, körülbelül tizenöten vagyunk. A feladat az úgynevezett címerezés. Mindenki kap egy sort és indulhat a munka, lehet tépni a kukorica nemkívánatos részét. Meg se próbáljuk megbecsülni a földterület nagyságát, mivel nem látjuk a végét. A többiek szerint jó gazdánk van. Nemcsak azért, mert ő és családja is kiveszi részét a munkából, hanem mert óránként inni kapunk. A közel negyvenfokos melegben jólesik a hideg ásványvíz és citromos ital. Van, aki fröccsel csillapítja szomját. A munka végtelenül monoton, csupán a szomszéd sorban mellettünk haladóval váltunk néhány szót. Megtudjuk tőle, ő már hat napja a tengeritáblában dolgozik, ezért nem vízhólyagos már a tenyere.
Délben a gazda házában megterített asztal mellett bőségesen kapunk enni. Az osztrák ételekről cserélünk eszmét. Nagy különbséget nem találtunk, minden ehető, a sajt kimondottan finom, a desszertből két szeletet is eszünk. Tele a gyomor, bizony lepihenne egy órácskára a magyar. De vár a munka, nem maradhatunk. Pedig könnyen megszoknánk a hűs, árnyékos helyet.

A gazda mindent jobban tud

Ebéd után ismét a földön vagyunk. Hozzáértő munkatársaink elmondják: ne címerezzünk gyorsabban, mint a gazda. A sógor ugyanis azt hiszi, ő a legprofibb, a többiek csak utána. Ezután nem kukoricázunk, a főnök nyomában haladunk.
Fél hétre végzünk a tervezett mennyiséggel. Már nem éget a nap, vörös nyakunk és kezünk bizonyíték, hogy a friss levegőn, a természet lágy ölén dolgoztunk. Ekkor értjük meg azokat a társainkat, akik a legnagyobb melegben sapkával a fejükön, hosszú ujjú ingben, feltűrt gallérral szorgoskodtak.
Az utolsó emlékezetes pillanat, mikor a gazda kezünkbe nyomja a jól megérdemelt, ropogós bankókat. A tízezer forintnak megfelelő eurót zsebre tesszük és irány Magyarország, irány kelet. A legvidámabb...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elhúzódó kivitelezés, de hamarosan próbaüzem

A korábbi tervektől eltérően, várhatóan szeptember végére fejeződik be a csatornázás hat tóközi és… Tovább olvasom