Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Hoffmann Rózsa nagy álmának, a hazai kötöttárupiac – erkölcsön alapuló – fellendítésének nem kívánt keresztbe tenni a TV2, de azért ő is hasítani akart a bizniszből. Meghívta hát Pokorni Zoltánt a tegnap reggeli műsorba, aki ha nem a regnáló köztársasági elnök lábára köt útilaput, akkor általában az oktatási tárca vezetőjének (Hoffmann Rózsának, Hoffmann Rózsának és még egyszer Hoffmann Rózsának) szól be egy emberest.

Ez történt most is, Hoffmannt az iskolaköpeny-javaslatával együtt visszaküldte a vokálba, amivel számomra két dolgot nyilvánvalóvá tett. Egy: a 2012/2013-as tanévben is Hoffmann lesz a rossz, Pokorni meg a jó zsaru. Kettő: vissza fogják hozni a kötelező köpenyviselést az iskolákba.
Ha Hoffmann Rózsa évnyitón elmondott mondatai esetleg konkurenciát jelentettek volna saját maga számára, s így lemaradtak volna a hírről, felidézem önöknek: az oktatási államtitkár szerint „azt az óriási különbséget, ami a gyerekek között van öltözködésben, a köpeny áldásos módon eltakarja". Emellett „magyar munkavállalók kapcsolódhatnának be közbeszerzés útján a köpenyek, egyenruhák megvarrásába". Külön-külön is lenne oka rá, de így e kettő miatt valóban „melengeti a gondolatot", hogy visszahozatja a köpenyviselést az iskolákba.

Erre mondta azt Pokorni, hogy ez az idő már elmúlt. A helyzet az, hogy teljesen igaza van. A köpeny ideje pontosan akkor múlt el, amikor mi a nyolcadikos ballagásra készültünk, s a történészek a rendszerváltásról beszéltek. Hordtuk persze a köpenyt még magunkkal – a táskában, amelyben elfért a régi szabályok és beidegződések között. Gyűrött lett rendesen, egy idő után már mosni sem vettük elő, mert nem volt, aki figyelmeztessen (és beírjon) érte.

De félre a metaforákkal, maradjunk csak a valóság talaján: mivel nem volt olyan régen, így pontosan emlékszem arra is, hogy a köpeny nem takarta el a különbségeket, amelyek – igen – akkor is óriásiak voltak, s amelyek már régen az első becsengetés előtt megszabták a játékszabályokat és a lehetőségeket valamennyiünk számára.

Hoffmann elszámolta magát: legalább két generációval többet vélt maga mögött, mint ahány valójában jó ötletnek tartja a köpenyviselést. Az enyémtől felfelé a többség azt gyanítom, már képmutatásnak tartja ezt az egyenlősdit. Márpedig az egykoron még köpenyt viselő harmincasok azok, akiknek lassan vasalni kell a gyerek egyenruháját. Némi pikírtséggel hadd javasoljam azt is, hogy a köpenyek színét szabják majd az aktuális hajszíntrendekhez – legalábbis addig, amíg nem tiltják be a lila hajat a felső tagozatban.

De ha már elindultunk az egyenlőség, a rend, az erkölcs útján, ne álljunk meg félúton: hozzuk vissza a nevelőpálcát is. Mert ha azzal kap az ember, mindenkinek ugyanúgy fáj.