Kisalföld logö

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 8°C | 19°C Még több cikk.

Másodosztályon hétezerért Sevilláig

Egyetemisták körében elterjedt volt a gyakorlat: hamis vonatjegyekkel végigutazni Európát. A tavalyelőtti első lebukásig több százan utaztak kihipózott vagy nyomtatott bilétákkal pár ezer forintért Párizsba, Barcelonába, Oslóba vagy a balti államokba.
Kimosott biléta: Budapesttől a spanyolországi Algecirasig volt érvényes.
A legközelebbi külföldi pályaudvarig szóló olcsó jegyet megvenni, azt kimosni, profi fénymásolóval sokszorosítani és felülírni. Ez a receptje a kilencvenes évek vége egyik legjobb üzletének, melyben erre szakosodott csoportok vonatjegyeket hamisítottak. Leginkább a fiatal, világot látni akaró egyetemisták voltak erre vevők, akik rendkívül olcsón, 7 és 20 ezer forint közötti áron juthattak hozzá Párizsig, Barcelonáig, esetleg Athénig érvényes retúr vonatjegyekhez. Külön rendelésre, az igénylő útitervéhez igazodó jegyeket is képesek voltak kiállítani a hamisítók.

Töredékéért jutottak hozzá

Azonban az is köztudott volt, hogy Magyarországon elég szigorúak az ellenőrzések a vonatokon. Ezért valamely szomszédos ország közeli pályaudvaráról indulni sokkal biztonságosabb és ajánlatosabb volt. Ha a külföldi kalauzok közül néhány rányomta az első pecséteket a jegyre, akkor már nem volt mitől tartani, később csak felületes ellenőrzéseket végeztek a vasutasok. Az egyetemisták körében nyílt titok volt a hamis vonatjegyes utazás lehetősége, ám végül az információ a rendőrséghez is eljutott. Tavalyelőtt kezdődtek meg az első letartóztatások, főként a fővárosban, mikor már a kereslet annyira megnőtt az olcsó biléták iránt, hogy több csoport is foglalkozott csalással. Az üzletben mindenki jól járt, kivéve persze a vasúttársaságokat. Egy 150–200 ezer forintba kerülő jegy töredékéért juthattak hozzá az olcsón utazni vágyók a szükséges bilétákhoz, s nem mellékesen a hamisító csoportok is több milliót kerestek havonta ezen az üzleten. Megyénkben is akadt jó néhány olyan egyetemista, aki ilyen módon utazgatott a kontinens több pontján. Egy névtelenséget kérő régiónkbeli fiatalember többek közt Dél-Spanyolországig utazott a hamis jegyekkel.

Kifinomult módszerekkel

– A megfelelő technikai háttérrel rendelkező egyetemeken, baráti körben lehetett hamis vonatjegyeket szerezni – kezdte a fiatalember. – Az első időkben a jegyen található útirány kimosása volt a legjobb módszer. Általában a hamisítással foglalkozó csoportok vettek egy bilétát Budapesttől az első külföldi vasútállomásig, cirka 2500 forintért.

Arra figyelniük kellett, hogy a megálló neve viszonylag rövid legyen, hisz a kimosással a mélyebben fogó tintát nem lehetett teljes egészében eltüntetni, még mielőtt felülírták volna azt. Később a megfelelő technikai eszközök birtokában jó minőségű nyomtatott jegyeket gyártottak. Azonban a MÁV bevezette a hologramos bilétákat, s új módszer után kellett nézniük. Valószínűleg lehetett egy beépített ember a vasúttársaságnál, aki néhány ezer forintért üres, de lebélyegzett jegyeket lopott. Erre csak rá kellett írni az útirányt, és irány Európa.

„ Tizedét fizettük érte"

– Én még kimosott jeggyel utaztam. Megrendeltem a jegyeket, leadtam az útvonaligényemet. Spanyolország déli részéig, Sevilláig utaztam egy barátommal Bécsen, Münchenen, Párizson és Barcelonán keresztül. A jegy kettőnknek 195 ezer forintba került volna, ám összesen 15 ezret fizettünk érte. Sőt, mivel Marokkóig szerettünk volna utazni, a déli kikötő vasútállomását, Algecirast nekem kellett ráírnom a bilétára. De jártunk ilyen módszerrel Norvégiában, Görögországban, Törökországban és Olaszországban is. Délkelet felé érdemesebb volt elindulni, Nyugatra nem volt mindig biztonságos az út. Aki rutinos volt, az egy ötszáz forintos diákjeggyel elutazott a határszéli Lökösházára, s a romániai Kürtös felé itt átszállt egy másik vonatra. Ezzel a magyar kalauzokat kikerülte, s szabad volt az út dél felé, ahol a vasutasok kevésbé foglalkoztak az emberrel. Egyébként a Törökországba szóló 70–80 ezres jegyet ötezerért már be lehetett szerezni. Sőt, egy ilyen jegy egyszer még Görögországban a hajón is érvényes volt: Patrasztól Brindisibe vezető 12 órás kompozás során is elfogadták.

Lebukás a vonaton

– Az utazni vágyó egyetemisták nagy része, amíg lehetett, kihasználta ezt a könnyen elérhető lehetőséget. Ravennában egyszer magyar fiatalokkal találkoztunk, akik megkérdezték, mivel utazunk. Mint kiderült, velünk egyetemben ők is hamis jegyekkel járják a világot. Ilyen bilétát szerezni legalább olyan egyszerű volt, mint bélyeget szerezni a diákigazolványba. Csak másodosztályon utazhattunk, s a hálókocsis fülkékkel is vigyázni kellett: ott szigorúbbak voltak az ellenőrzések.

A dörzsöltebbek számára nem volt túl kockázatos ez a vállalkozás, ám nem is volt veszélytelen: több ismerősöm is lebukott. Németországban egyszer a kalauz egy prospektust húzott elő, s megmutatta, pontosan hogyan néz ki egy magyar vonatjegy. Sőt, olyan eset is előfordult, hogy amikor többen utaztunk együtt, az egyik jegyen nagyon látszott, hogy azt kimosták: a hamisítók silány munkát végeztek.

Ellenőrzéskor ezt a jegyet tettük alulra, s a felső néhány biléta után a kalauz már kevésbé figyelt az alsókra. Amikor elkezdődtek a lebukások, akkor is éppen Nyugaton voltam. Egy ismerősöm hívott, hogy elkapták őket Passaunál – egy német kalauz felismerte a hamis bilétát. Hazafelé így mi csak a német határig használtuk a jegyünket. Innentől kezdve olyan nemzetközi vonatokra szálltunk fel, amely csak nagyon kevés állomáson állt meg. Így amikor az ellenőr kérte a jegyünket, s nem tudtuk neki azt bemutatni, csak 150 kilométerrel később tudott leszállítani a vonatról. Így azonban rendkívül fárasztó volt az út, körülbelül 11–12 megálló után értünk csak Németországból haza – mesélte a fiatalember

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sziszi: nincs több esély

A Budapest Parádén Péter nem kevés alkohol hatására ököllel kedvese arcába csapott, így Sziszi… Tovább olvasom