Kisalföld logö

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Kormánytanácsadó becsületrenddel

Stipkovits Pál: „A lakóhelyén nehezen válik az ember prófétává, a külső szemlélő objektívebb"

„A várospolitikában való visszafogottságomat az motiválja, hogy Mosonmagyaróváron az új városvezetés sem indított gusztustalan, lejárató hadjáratot az elődjével szemben, mint ami más városokban tapasztalható. A visszamutogatás is normális keretek között maradt" – fogalmazott Stipkovits Pál, aki előbb nyugdíjba, majd a Miniszterelnöki Hivatalba került. Mosonmagyaróvár volt polgármestere a napokban vette át Burgenland Becsületrendjét.

– Szűk fél éve, az októberi elvesztett polgármester-választás után még úgy tűnt, hogy befejezi a politizálást, hiszen nyugdíjba is vonult. Február óta mégis a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója. Mitől ez a hirtelen fordulat?
– A választásokat követően úgy határoztam, ha így alakultak a dolgok, akkor a közéleti tevékenységemet a megyei politizálásban fogom kifejteni. Továbbá elmozdulok az üzleti élet irányába. Több cégtől is kaptam korrekt ajánlatot. Igyekeztem magam elfoglalni ekkor is, mert azért a nagyon hosszú közéletben eltöltött idő után az ember egyik napról a másikra nem állhat le. Egy idő után azonban elvonási tüneteim jelentkeztek. Ekkor jött az első megkeresés, hogy a kormányzati struktúra átalakítása kapcsán a Miniszterelnöki Hivatal kül- és nemzetpolitikai államtitkárságán vállaljak feladatot. Ez a korábbi tevékenységemhez kötődő tapasztalatokra, kapcsolatokra és a nemzetiségi indíttatásra alapozódott. Köztudott, hogy a korábban önállóan működő határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó és az etnikai kisebbségi hivatal a Miniszterelnöki Hivatalba tagozódott be. Ebben az új struktúrában kaptam olyan felkérést, amely kedvemre való volt, tanácsadóként. Amikor elfogadtam ezt a felkérést, nem a státus és nem az anyagiak motiváltak, hanem a feladat. A parlamenti külügyi bizottság szocialista munkacsoportjának a tevékenységét kell segítenem. De nemcsak a szocialista szakpolitikusokkal, hanem valamennyi párt külügyeseivel is ki kell alakítanom egy olyan kapcsolatot, amely lehetővé teszi az egyeztetést. Nagyon szimpatikus volt számomra az a felkérés, amely a határon túli szervezetek irányában összekötő szerepet szán nekem. Ez azért is kézenfekvő, mert korábbról ezen szervezetek vezetőivel emberileg is nagyon jó viszonyt alakítottam ki. Élő kapcsolat, bizalom kell ahhoz, hogy mérséklődjön a kormány és a kisebbségi szervezetek közötti merevség. Ezen túl a közös kormányülések előkészítésében is kapok szerepet. Ilyen a május 17-i horvát–magyar közös ülés. Ezen a miniszterelnök úr felkérésére veszek részt. Feladatom még a közös megállapodások koordinálása és végrehajtásának ellenőrzése is. Sőt, a kisebbségi és etnikai szervezetekhez kötődő támogatások felügyelőbizottságának elnöke is leszek.

– Meggyőző és embert próbáló a feladatkör, bár a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy ezzel az állással mintegy díjazták korábbi politikai szerepét...
– Már december elején megkerestek, ám nem mondtam elsőre igent. Azért, mert véletlenül sem akartam, hogy ez könyöradománynak tűnjön. Csak akkor fogadtam el a felkérést, amikor láttam, hogy kedvemre való feladatokat végezhetek. Egy percig sem maradnék ott, ha csak a lábamat kellene lógatnom.

Idő kell a mérleghez

– A napokban nyugdíjasként Burgenland tartomány becsületrendjét is átvehette...
– Akit kitüntetnek, az számíthat rá, hogy hamarosan nyugdíjba kerül. Nálam ez fordítva következett be. Komolyra fordítva a szót, úgy van az rendjén a közéletben tevékenykedőknél, hogy csak egy bizonyos idő elteltével lehet megmérni a munkájukat. Az aktuális politikai környezetben ez nem mindig kerül a helyére. Mosonmagyaróvárért végzett tevékenységem reális megítéléséhez is el kell telnie egy kis időnek. A lakóhelyén nehezen válik az ember prófétává, a külső szemlélő olykor objektívebb.

– Hogyan tudná érzékeltetni ennek a kitüntetésnek a jelentőségét?
– Ez Burgenland legrangosabb díja, ezért nekem sokat jelent. Az átadásakor is érzékeltem, hogy az ottaniak nagyra értékelik a munkámat, mellyel az egykori Moson vármegye településeinek egymásra találását segítettem. Örömmel végeztem és nagyon sok barátra tettem szert.

– Említette, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában, ám korábban azt is kijelentette, hogy fél évig nem kíván a várospolitikáról beszélni.
– Mind a helyi pártvezetésből, mind a helyi közélettől visszahúzódtam. Nem a sértődöttség és a csalódottság motivált, hanem így tartottam helyesnek és elegánsnak. Korábban minden rendezvényen megjelentem, nemcsak azért, mert így illett, hanem mert élveztem is. Most ebben új egyensúlyt kell találnom. Nagyon szeretem a városomat, tizenkét évig voltam polgármester, ez annyit jelenthet, mint a házasságban eltöltött huszonöt év: sok siker, közös élmény köti össze a feleket. A várospolitikában való visszafogottságomat az is motiválja, hogy Mosonmagyaróváron az új városvezetés sem indított gusztustalan, lejárató hadjáratot az elődjével szemben, mint ami más váro-
sokban tapasztalható. A visszamutogatás is normális keretek között maradt, ezért nekem is így kell viszonyulnom utódaimhoz, nem állok ki kicsinyes diskurzusokat megvívni.

Adósságspirál és szerkezetváltás

– Ám mostanra „némasági fogadalma", a hat hónap már letelt...
– A véleményemet nem kívánom még bővebben kifejteni a várospolitikáról, mert rövid az idő ahhoz, hogy ítéletet lehessen mondani. Nincs is könnyű helyzetben az új városvezetés, ahogy én sem voltam négy évvel ezelőtt. Nagy erőfeszítéseket kellett akkor tenni a város megfelelő színvonalú működtetéséért. Emlékeztetnék, hogy már az előző kampányban elhangzott: milliárdos adósságaink vannak. Ám én 910 millió forintos hitelállománnyal adtam át a stafétabotot. Aki mást mond, nem mond igazat. Tény az is, ha polgármester maradok, ez a hitel növekedett volna, mert minden nem volt teljesen kifinanszírozva, de olyan mértékben nem, mint ahogy ez bekövetkezett. De ezért nem marasztalom el az új városvezetést: az vesse rájuk az első követ, aki nem így járt volna el: betömték a lyukakat, tiszta lappal indultak. Ha én maradok, a reális esély már megvolt az újrónafői kastély közeli értékesítésére, s így megmaradhatott volna a város az egymilliárdos hitelen belül. Ám még a mostani, általam is kritikaként megfogalmazott 1,3 milliárdos hitelállomány sem tragikus. Ez arányaiban nem nagyobb, mint az országosan is nagyon erős gazdasági pozíciójú Győr egy lakosra vetített hitelállománya. Nem is a hitel nagyságával van a gond, hanem az adósságspirállal, amit mindenképpen meg kellett volna állítani. Én ezt nem is titkoltam el a választási küzdelem során, az ellátórendszert a valóságos igényekhez, lehetőségekhez kell igazítani.

– Mit nem tett volna meg, amit utódai megléptek?
– Örülök annak, hogy az előkészített és a folyamatban lévő projektek jelentős részét továbbvitték, de annak nem, hogy például a sportcsarnokot, a Lajta-hidat indokolatlanul halogatják. Most kedvező futamidejű és kamatozású infrastruktúrafejlesztési hitelekkel megoldhattuk volna ezeket is.

– Mi a véleménye az utcanév-átnevezési szándékokról?
– Az én időszakomban is voltak ilyen kezdeményezések. Álláspontom akkor az volt, hogy az érintett lakók akarata ellenére nem fogom erőltetni. A lakóknak kiküldtünk leveleket, s akkor az önkormányzat nem kívánta átvállalni az átírásokkal járó költségek kompenzálását. Ezek nem jelentéktelen költségek, és ha az önkormányzat magára vállalja, akkor azt is a városlakóknak kell megfizetniük. Én óva inteném a városvezetést, hogy az emberek akarata ellenére ezt végrehajtsa.

– Mit tart a jegyzőcseréről?
– Nem tartom helyesnek, hogy olyan helyzetet teremtett az új városvezetés, melyben szakításra került sor. A megye egyik legképzettebb közigazgatási szakemberét veszítették el, aki lojális lett volna a velük. A hivatal munkájának irányítását én a jegyzőre bíztam. Politikai célzattal soha nem késztettem döntéseim alátámasztására.

„Ám a válaszom: nem"

– Kért már valaki tanácsot az új városvezetésből, vagy adott-e már tanácsot valamilyen ügyben?
– A városvezetésre kellő toleranciával és ugyanakkor – mint városlakó – kellő várakozással is tekintek. Sok dologban ismeri az új polgármester a véleményemet, hisz korábban sok ügyet megosztottam vele. Érdekelt vagyok abban, hogy a város továbbfejlődjön, így közvetlen a választás utáni napokban hoztam vevőt az újrónafői kastélyra. Most még egy-egy hibás döntést nem kívánok minősíteni. Január 1-jétől új költségvetési év kezdődött és egy év múlva, amikor már nem lehet az elődökre hivatkozni, meglehet az erkölcsi alapja is annak, hogy várospolitikai ügyekről elmondjam a véleményemet.

– Elvállalná-e még egyszer a polgármester-jelöltséget, mondjuk 2010-ben?
– Kedvemre való munka volt, ám nagyon hosszú időt ebben a funkcióban sem szabad eltölteni. Én őszinte voltam az emberekhez, ám utóbb megtapasztaltam, hogy nem mindenki volt ilyen hozzám. Amióta nem vagyok polgármester, a városlakóktól tiszteletet, megértést kapok. Még olyanoktól is, akik politikailag nem szimpatizáltak velem. Ám a válaszom: nem. Azért is, mert korábban is úgy terveztem, hogy négy év után mindenképpen átadtam volna a stafétabotot.

Vida István

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Etyekről Mosonmagyaróvárra?

Az igazgatási és ügyrendi bizottság erre az egy jelöltre tesz javaslatot a képviselő-testületnek, akik várhatóan a jövő csütörtöki ülésen határoznak a jegyző kinevezéséről. A bizottság által támogatott pályázó jelenleg is jegyzőként dolgozik Etyeken. A testület döntését követően várhatóan április 16-tól veszi át a mosonmagyaróvári hivatal irányítását. Tovább olvasom