Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 19°C | 30°C Még több cikk.

Jagadicsék elfogadták sorsukat

A jánossomorjai Jagadicsék tizenegy éve élnek együtt azóta ágyban fekvő, beteg kisfiukkal. A szülők, Renáta és Tamás a végsőkig kitartanak a gyermek mellett, bár nem tagadják: nehéz megbékélni a sorsukkal.
": Anya és fia 11 éve elválaszthatatlanok.
Jagadics Tamás tizenegy éve egy áprilisi napon, határtalan boldogságot hozva egy jánossomorjai család életébe, első gyermekként érkezett. Négy és fél kilójával a legnagyobb újszülöttnek, kerek pofijával az egyik legdaliásabb legénykének számított az újszülöttosztályon. A szülők büszkén vitték haza az egészségesnek vélt gyermeket otthonukba.

Hathetesen intő jelek

Az öröm sajnos nem tartott sokáig, az első intő jelet hathetes korában észlelte az édesanya: Tomika elszürkült és kicsi kezei görcsösen összeszorultak. A szakorvos megállapította, a gyermek epilepsziás.

A csecsemő gyógyszeres kezelést kapott, átmenetileg tünetmentessé vált, de a rohamok újra előjöttek. Előfordult, hogy napi húszra szaporodott számuk. Végül egy budapesti klinikán az agy működését mutató vizsgálat (MRI) kiderítette, hogy nem fejlődött ki Tomika bal oldali halántéklebenye. Ezen kívül Ohtahara-szindrómában szenved, s epilepsziája sosem lesz tünetmentes. A megrázó hírt tovább súlyosbította, hogy a kisfiúnak akkor egy évet jósoltak az orvosok.
Azóta 11 év telt el, a fiú most 27 kilót nyom és csaknem 130 centi magas. Izomsorvadásban szenved, bal lábát már nem tudja kinyújtani, túl van hat tüdőgyulladáson, egy műtéttel gyógyított lábtörésen. Élete nagy részét ágyban tölti, nem kommunikál, az ingerekre alig reagál. Édesanyja 2000 novembere óta egy negyedévente cserélendő szonda segítségével táplálja. Speciális, vitamindús ételeket fogyaszt, s azóta kicsit hízott is.

Fejtámlás tolószékre vágynak

Édesanyja 24 órás ügyeletet tartva töretlenül áll Tomika mellett. Sosem jutott eszébe, hogy intézetbe adja. Megpróbálja elfogadni sorsát, s a lehető legjobbat szeretné gyermekének. A legutóbbi vizsgálaton felhívták a figyelmét arra, hogy a tüdő funkciójának megőrzése végett jó lenne többet ültetni és levegőre vinni a fiút. Szívesen megtenné, ám mindez csak speciális székben képzelhető el, ami sajnos nem áll rendelkezésükre. Tomika sem a fejét, sem a törzsét nem tudja tartani, a hagyományos babakocsit pedig már kinőtte, sőt, az autóban szállítása is gondot jelent.
– Az orvos gyakran mondja, hogy fel kell készülni a legrosszabbra – mondja Renáta. – Nehéz elfogadni, hogy ez velünk történt meg, mi vagyunk az ezerből az egy eset. De amíg él, addig is velünk van, szeretettel és gondoskodással vesszük körül és nem tudunk és akarunk semmilyen rosszra előre felkészülni. A végsőkig megadjuk a tőlünk telhető legjobbat Tomikának. Nagyon hálás vagyok a családomnak, rokonaimnak, barátaimnak azért a sok-sok segítségért, amit évek óta kapok tőlük és csak jó érzéssel, megbecsüléssel tudok a mosonmagyaróvári kórház gyermekosztályának dolgozóira, dr. Schultz Erika doktornőre gondolni, akiknek mindig van biztató szavuk hozzánk. S ami a legértékesebb, hogy férjem nem hagyott magunkra minket. Amíg mi a kórházat jártuk, ő dolgozott és otthont teremtett számunkra. Én nem tudok munkát vállalni, ő az egyedüli családfenntartó.

Nikoletta enyhíti a fájdalmat

Tomikának van egy egészséges lánytestvére, Nikoletta. P harmadik osztályos. P enyhíti a szülők fájdalmát, Valentin napján is csodálatos rajzzal lepte meg szüleit. Csak azért bánatos, mert nem játszhat testvérkéjével. Amikor hazaér az iskolából, sosem felejti el megpuszilni bátyját.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden struccnak neve és saját egyénisége van

Nem kell már állatkertbe menniük az újrónafőieknek, ha egzotikus állatokat szeretnének látni, hiszen… Tovább olvasom