Kisalföld logö

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 3°C | 7°C Még több cikk.

Három évtized a gyógypedagógiában

Imréné Bertalan Gabriella, a mosonmagyaróvári Éltes-iskola és diákotthon igazgatója nyugdíjazása okán búcsúzik az intézmény vezetésétől. Harmincegy évet töltött az iskolában.
Imréné Bertalan Gabriella
Imréné Bertalan Gabriella, az Éltes-iskola most elköszönő igazgatója osztályfőnöki, majd tízévi helyettesi munka után tizenöt esztendőt töltött el iskolája élén.
– Fiatalként is mindenképpen gyermekekkel akartam foglalkozni. A gyógypedagógia keltette fel az érdeklődésemet. Tudtam, hogy mire vállalkozom, hisz a főiskola előtt egy évig dolgoztam a Zirc melletti Óbányán, egy sérülteket nevelő intézetben. A gyógypedagógiát neves szakemberektől tanulhattam, s 1971-ben diplomáztam a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Azóta az első munkahelyem az Éltes – emlékezett a kezdetekre a direktor.

Lenézték az iskolát

– Milyenek voltak a munkakörülmények a hetvenes években ?
– Vizes, rossz állapotú épületben, szemléltetőeszközök nélkül, összevont csoportokban tanítottunk. Ám ezeket a nehézségeket feloldotta a lelkesedés, a tenni akarás. Énekkart, tánccsoportot szerveztünk, megalakítottuk az úttörőcsapatot, melynek köszönhetően a hátrányos helyzetű gyermekek még Csillebércre is eljuthattak. A kollégákkal vasárnaponként padlót csiszoltunk vagy függönyt varrtunk, hogy termeink otthonosabbak legyenek.
– Hogyan ítélte meg az intézményt a közvélemény ?
– Negatívan. Általában lenézték az iskolát, a tanulókat gúnyolták, az ott dolgozókat sajnálták. A szülők is nehezen hozták ide a gyermekeket. Hosszú ideig dolgoztunk azon, hogy ez megváltozzék. Nyilvánosságra hoztuk eredményeinket, rendezvényeinkkel bekapcsolódtunk a város életébe. Úgy érzem, ma már más a megítélés. Mi is a város egyik iskolája vagyunk, ahol sérült gyermekeket oktatnak és nevelnek. A szülők is könnyebben elfogadják az intézményt, látva gyermekük fejlődését. Sajnálat helyett sokan támogatják a nehezebb anyagi körülmények között élő gyermekeinket.
– Mi a legfontosabb a pedagógushivatásban ?
– A szeretet és a gyermek feltétel nélküli elfogadása. Különösen igaz ez a gyógypedagógia területén, ahol az értelmi sérüléshez gyakran társul magatartászavar, és ahol az alapvető szokások kialakítása is sok esetben a pedagógus feladata. A mi iskolánkban a kis eredmények mögött is óriási erőfeszítések állnak. Ám mindig erőt adott a tanítványok szeretete, akik ma is sokszor megkeresnek, és mindig örülök, ha arról hallok, hogy megállják a helyüket az életben.

Fontos a gyerekek közelsége

– Mire gondol majd vissza büszkeséggel ?
– Az elmúlt tizenöt év alatt kollégáimmal együtt sokat tettünk a ránk bízottakért. Büszke vagyok a megyei és országos versenyeken szerzett eredményekre. Kezdeményezői voltunk a speciális iskolák vers- és prózamondó versenyének. Természetesen három évtizedes pályámon nehézségek is voltak, de soha nem éreztem úgy, hogy rosszul választottam.
– Milyen tervei vannak a továbbiakban ?
– A gyerekek közelségét továbbra is fontosnak érzem. Addig, amíg örömet szerez és elég erőm is van, szeretnék tanítani.
„ Sokat köszönhetek a családomnak, s pedagógusként és vezetőként is többségében olyan kollégákkal dolgozhattam, akik komolyan vették a hivatásukat, és segítették munkámat. "

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lakásdömping

Igen erős a kereslet az újonnan épülő társasházak iránt Mosonmagyaróváron. Egyszerre 419 lakás épül… Tovább olvasom