Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 32°C Még több cikk.

Válásháború ellenszere

Mindennapos dolog, komoly üzlet az ügyvédeknek, anyagi tönkremenetelek, sárdobálós perek megelőzője – a házassági szerződés elterjedtségéről írták meg tapasztalataikat külföldi magyar olvasóink.
A kérdések:

– Házassági szerződést szoktak kötni országában az egybekelők? Már elfogadott, gyakori?
– Mi erről az általános vélemény? Praktikusnak vagy a szerelemmel összeegyeztethetetlennek tartják?
– Mit szoktak belefoglalni?
– Tud esetekről, amikor bevált, vagy amikor hiányában zűrös volt az osztoszkodás, váláskor kitört a háború?

A válaszok:

Ildikó, USA


Amerikában teljesen elfogadott, szinte ugyanolyan része a házasságkötésnek, mint a gyűrűk felhúzása. Senki nem akad fenn rajta, senki nem tiltakozik ellene, és senki nem érzi úgy, hogy ezzel a szerelem veszik el (tudod, akik szeretik egymást, megbíznak egymásban, bla-bla). Személy szerint nekem sincs semmi kifogásom ellene, ugyan mi nem kötöttünk, de ha szóba került volna sem tiltakoztam volna.


Szabó Antal, Seattle, USA

Itt Amerikában ez mindennapos dolog és egy nagyon komoly üzlet az ügyvédeknek, sok csak evvel foglalkozik, ugyanúgy, mind a szakorvosok. A törvények nem egyformák mind az 50 államban, vannak különbségek. Itt Washington államban van a comunity törvény. Az nagyjából azt jelenti, hogy váláskor a felek között mindent meg kell osztani 50-50 százalékban, kivétel csak akkor van, ha a felek házasság előtt szerződést kötnek és megállapodnak, hogy válás esetén hogyan fogják megosztani a vagyont. Itt nem is kell, hogy házasságot kössenek, ha együtt élnek, 180 nap után már a felek mehetnek és perelhetik egymást a szakítás után.

Itt én sok piszkos dolgot láttam, példának felhozok egyet. Ismertem egy hölgyet, akivel együtt dolgoztunk, ő már abban az időben 6-szor volt házasodva, aztán megismert egy idősebb özvegyembert, akit nagyon gyorsan elkábított és megint házasságot kötött a hetedik esetben. A házasság után nagyon gyönyörűen megnagyította a házat, több mint 100 ezer dollárba került – persze az öregúr pénzéből. Pontosan 6 hónap után kirúgta őtet és beadta a válást, mégpedig avval az okkal, hogy az öreg úr nem tudja a teljesítményt már csinálni az ágyban, ami az ő kívánságának megfelel. Na de a tárgyaláson az már a bírónak is feltűnt, hogy ez a nő hányszor volt házasodva és neki vissza kellet fizetnie minden fillért az öreg úrnak a válás után. De meg kell azt jegyeznem, hogy az ilyen eset az nagy ritkaság, legtöbb esetben itt a nők kasszíroznak a válás után és nem a férfiak, ez így van minden államban.

Én sok embert ismerek, akiket a válás tönkretett anyagilag és utána csak lezüllöttek. Itt könnyebben lehet megházasodni, mint egy autóvezetői jogosítványt szeretni, de elválni az aztán sok pénzbe kerül, egy a kivétel, ha mind a két fél közös megállapodással egy ügyvéddel elintézi a dolgot, akkor az simán és gyorsan megy, de ez is nagyon ritka. A baj akkor kezdődik, amikor az egyik félnek több van, mint a másiknak, akkor aztán jő a pereskedés.

Róbert, Németország

Ismerek néhány párocskát, akik esküvőjük előtt szerződést kötöttek, mi lesz a közös együttlét alatt szerzett javakról. Gütertrennung, azaz vagyonelkülönítés szerződést kötöttek. Ahogy itt ezt mondják. Egyébként ez a szokás itt mindég nagyobb teret hódit. Váláskor így nem kell egymás fejéhez kígyót-békát vetni.

Bandi Kaliforniából

A házasságkötési szerződések valószínűleg innen indultak, vagy legalábbis itt nyertek népszerűséget, köszönet a nagy sztároknak. A Prenaptual szó már a köznyelvben van, ami a szerződéseket jelenti. Itt nagyon gyakran foglalkozik a sajtó egy-egy elég zajos perrel a szerződésekkel kapcsolatban. Leginkább gazdagok, hírességek veszik igénybe az ilyen szerződéseket. Lassan már terjed a középosztályra is, főleg amikor egyik fél anyagilag jobban áll. A szerződésbe leginkább azt foglalják, hogy „te mit hozol és én mit hozok a közösbe", ami a házasság bomlása után visszakerül az eredeti tulajdonba. Ezek lehetnek ingatlantól ékszerig vagy éppen a kedvenc háziállat.

Az itteni mondás szerint ez se kőbe vésett egyezmény, gyakran pereskedés lesz belőle, ebből csak az ügyvédeknek van haszna. Egy jó példa játszódik le Los Angelesben a bíróság előtt. Az egyik híres sportcsapat tulajdonosa válik élettársától. A Prenaptualt mindkét személy aláírta. Nagyjából a férj tulajdona a sportklub, több száz milliós értékkel, a feleségé pedig az összes ingatlan, százmilliós értékkel. Per indult, mivel a feleség nem emlékszik az aláírására, aki különben ügyvédnek tanult. Részesedést követel a sportklubból. Ráadásul a feleség rúgott ki a hámból: római kaland a sofőrrel.

Nagyon sok esetben előre látszik, hogy a házasság inkább üzleti vállalkozás, mint szívből, szerelemmel kötött egyesülés. Ismét egy itteni közhasználatú szót idézve: gold diggers. Arany ásók: fiatal nők, öreg pasik házassága, amely valóban üzleti vállalkozás. Itt szükséges a szerződés, de garancia az nem létezik. Szerencsére mégis sok családban a válásokat szerződés nélkül meg lehet oldani.

Stefan, Svájc

Házassági szerződés. Ez a probléma olyan nagy és komplikált, hogy egy disszertációba se férne bele. Nem könnyű a lényeget pár sorral összefoglalni. Svájcban pár évvel ezelőtt érvénybe lépett az új házassági szerződés. Erre főleg azért is volt szükség, mert az erősen emelkedő válásokkal, az emelkedő egyéni vagyon növekedésével a házasság előtt, megváltoztak a problémák.

Az 1970-ben megkötött házasságoknak 12,5%-a vált el, ez már 2006-ban 52,7% volt. 1970-ben a házasodók átlagos életkora nőknél 22, férfiaknál 24 év, 1993-ban 26-28 év, 2005-ben 30 év volt. Ezekből az adatokból le lehet vonni a tanulságot: a 22 éves fiatalok, akik éppen belekezdtek kiképzésük után pénzt keresni, inkább lelkesedésből és szerelemből házasodtak, nem volt mit osztani, nem is gondoltak rá. Amikor váltak, akkor már kis vagyont gyűjtöttek össze, talán egy házat. Egyik fél esetleg sokat a másik semmit se hozott a házasságba. Az utóbbi 10-15 évben sok idősebb férfi fiatal lányt a volt keleti országokból vett-vesz el – aztán ezeknek legtöbbje hamarosan váláshoz vezet; érdekházasság sokszor.

Az öröklésre, az elvált élettársak és az esetleges gyerekek eltartására mindig is megvolt a törvény – korábban és ma is az asszonyok jól meg vannak védve. Korábban a váló házaspárok megfelezték a közös vagyont. Ez nem tűnt igazságosnak, főleg ha a házasság számításból történt. Az ilyen esetek felhalmozódtak annyira, hogy megváltoztatták a törvényt, amely mindenki rendelkezésére áll, de nem kötelező. A szerződést mindig meg lehet tenni, a házasság alatt is.

Az új házassági törvény szerint, ami tulajdonképpen a vagyon külön kezelése, mind a két fél viszi azt, amit a házasságba maga hozott be. Csak a közösen keresett, szerzett vagyont osztják meg. Bíró nélkül vagy törvényi úton. Ez az új házassági szerződés lényege. Normális fiatal személyek inkább nem csinálnak a házasságkötésnél vagyonválasztást (Ehetrennung-Gütertrennung), mert nagy a szerelem és a bizalom egymás iránt és bíznak a közös jövőben. Minél idősebbek a házasodók, annál gyakoribb a házassági szerződés (Ehevertag). Sokan megegyeznek ügyvéd és bíróság nélkül. Ha a válás bíró elé kerül, az nagyon-nagyon sokba kerül.

Anikó, Parma

Olaszországban az esküvőn – akár a polgári, akár az egyházi szertartás végén – a házastársak a javaik különválasztásáról szóló nyilatkozatot írhatnak alá. Ez azt jelenti, hogy mind a feleség, mind a férj saját, külön tulajdonát képezik a házasság előtt és alatt szerzett ingóságok és ingatlanok.

A felek már a házasságkötés előtt, de később is bármikor nyilatkozhatnak a javak különválasztásáról, közjegyző előtt.
E dokumentum hiányában automatikusan közös tulajdont képeznek a házasságkötést követően szerzett javak. Ebben az esetben mindkét fél aláírása szükséges például egy ingatlan, vagy az autó eladásakor.

Olaszországban nem meglepő, ha a házasulandók a szeparálásról döntenek. Én is több olyan párt ismerek, akikről tudom, hogy az elkülönítés mellett döntöttek. Ez itt teljesen elfogadott, a házasulandók együtt döntenek erről, s nem hiszem, hogy a szerelemmel összeegyeztethetetlennek tartja bárki is. Ha a házasság működik, a valóságban nem sok a jelentősége, ha viszont válásra kerül a sor, egyszerűbb az osztozkodás.

Itt most egyre gyakrabban beszélnek és írnak arról, hogy a válás után sok férfi szó szerint az utcára kerül, földönfutóvá válnak. Gyermek- és asszonytartást kell fizetniük, s mivel általában el kell hagyniuk a közös lakást, albérletet, rezsit fizetni. Nem beszélve a gazdasági válság okozta helyzetről, a munkanélküliségről. Sok, korábban normális körülmények között, családban élő férfi tönkremegy a válás után. (Tehát szó sincs alkoholistákról, kábítószeresekről.) Több városban keresik már a megoldást erre a korábban szinte ismeretlen helyzetre. Rómában például olcsó bérű, mini apartmanokat építenek kimondottan az elvált férfiak számára, de másutt is megpróbálnak segítő kezet nyújtani, olcsón bérelhetnek szobát például jótékony szervezeteknél.

A jogszabályok szerint a feleségnek a válást követően is biztosítani kell a korábbi életszínvonalat, tehát ennek arányában ítélik meg az asszonytartást. Csak egy példa: egy ismerős hölgy elvált bankigazgató férjétől. A férfinek továbbra is fizetnie kell a lakás költségeit – bérleti díj, rezsi –, amelyet az asszony bérel a gyermekükkel. Továbbá asszony- és gyermektartást is fizet. Ez itt teljesen természetes. De ami számomra furcsa, a volt férjnek még azután is fizetnie kell, hogy a nőnek az új kapcsolatából született egy másik gyermek. Ha a nő nem köt házasságot új partnerével, második gyermeke apjával, a volt férj fizet tovább. Tudom, kissé bonyolult, de így van.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Havas narancs

A napokban többször esett a hó és jégesőzés is volt Rómában... - külföldi olvasóink… Tovább olvasom