Kisalföld logö

2017. 01. 24. kedd - Timót -6°C | -3°C Még több cikk.

Most a népzene öleli magához a rockot

A népzene-laboratórium alkimistájának is nevezhetjük Csík Jánost. Zenekarával külföldön sok helyen járt és az egyik legismertebb hazai táncházi bandával valóban aranyat talált. Ezt nemcsak aranylemezeik bizonyítják, hanem az autentikus dallamokat eredetiben és feldolgozva előadó koncertjeik népszerűsége is.

– Miért kísérleteznek a népzenével, tesznek vele műfaji kirándulásokat?

– Sokfelé jártunk, sok embernek muzsikálhattunk néptáncfesztiválokon, táncházakban. Szerették a zenénk, mi pedig szerettük volna még több embernek átadni ezt a muzsikát és az a népszerűség, amit néhány véletlenül adódott alternatív feldolgozás kapcsán kaptunk, lehetőséget adott arra, hogy még több emberrel találkozzunk. Butaság lenne ezt a lehetőséget nem kihasználni arra, hogy az autentikus népzene értékeit bemutassuk. Ez mindannyiunk igazi kincse. Egyik lemezünkön egy magyarpalatkai lassú cigánytánc dallamot eljátszunk eredetiben, utána egy dzsessz zenekarral szving ritmusban. De nem szeretnék a ló túloldalára átesni. Az, hogy egy kicsit elkalandozunk a versek vagy a klasszikus zene felé, az alternatív rock vagy a tradicionális blues felé valóban egyfajta kísérletezés. Sokan mondták, hogy ez az út sok pénzt hoz. De csak bölcsen, higgadtan akarok bánni ezzel a lehetőséggel, a minőségre, az igényességre nagyon oda kell figyelni. Műsorainkban jelenleg vannak a kilencszázas évek elejéről katonadalok, őrizzük a széki menyasszony-búcsúztatót változatlan hangzással és vannak feldolgozásaink is.


– Mi szab korlátokat a népzene feldolgozásának? Ahhoz, ami önmagában tökéletes, amit generációk letisztították, hogyan szabad hozzányúlni, hogy sikeres legyen a változtatás?

– Már tényleg úgy tűnik, hogy a határ a csillagos ég. Sokan ezt gondolják és elképesztő meglepetésnek tűnő zenei ötleteket hoznak. De minden műfajnak megvannak a saját szabályai, formái, a megfelelő rendje, amit be kell tartani, tudni kell, hogy működik, csak azután jön a kreatív alkotás. Ismernünk kell a saját műfajunkat, a népzenét, annak a léptékét, az erejét, az elméleti részét is. Akikkel együtt zenélünk a feldolgozásokban, a másik oldalt, a könnyű műfajt, a rockzenét kell így ismerniük. Egy feldolgozás akkor jó, ha jobb mint az eredeti – ahogy ezt Lovasi Andrá, a Kispál és a Borz frontembere mondta. Az a gyönyörű, hogy nemcsak nekünk, hanem másoknak is megdöbbenést jelent: népzenénknek van egy nagyon szép és igazi ereje. Volt egyszer egy Tankcsapda-nap Siófokon. Több zenekar játszotta el a Tankcsapda számait feldolgozva. Lovasi András minket kért fel a kíséretre, amin mi is nagyon meglepődtünk. El se tudtuk képzelni, hogy lesz, mint lesz. Aztán azt gondoltuk, vannak azok a drága jó erdélyi férfitánc dallamok, azok kísérete rendkívül határozott, karakteres. Ez az, amit mi tudunk, oldjuk meg ezzel! Olyan szinten sikerült a dolog, hogy legalább olyan ereje volt így előadva a Tankcsapda számának, mintha dobfelszerelésünk, elektromos hangszereink lettek volna. Ez igazolta a népzene erejét.

 „Míg német nyelvterületen 3-4 ezer népdalt ismernek, a magyarok több generáción keresztül összegyűjtöttek 200-250 ezret. Elképesztő ez a fajta színesség, ami csak a miénk. Különleges tudásunk van és erre büszkék lehetünk. Sajnos sokan nem tudják, hogy ez így van. Tőlünk nyugatabbra mintha többen tisztelnének ezért a gazdagságért minket."
– Mi ma a népzene? Az, amit eleinktől megőrzésre kaptunk, vagy az, ahogy ezt a hagyományt magunkra, korszakunkra alakítjuk?

– Sok tudós hosszú mondatokból szült definíciót arról, mi a népzene. Kodállyal sokan vitatkoztak, amikor úgy fogalmazott: a népdal az, amit a nép énekel. Nem lenne okos, ha nem látnánk, nem vennénk észre, hogy a népzene mindig változott, mindig igazodott adott történelmi, gazdasági helyzetekhez, függött az egyes korok hangszereitől, átalakították az összeolvadó nemzetek, a háborúk is. Az biztos, hogy vannak olyan értékek, amiket le kell jegyezni, nem szabad hagyni elfelejteni. De a rockzenébe is mindig beemeltek népzenei elemeket, az Illés zenekar is kezdeteikor balkán ritmusokat használt fel. A rockzene a népzenével próbálta színesebbé tenni magát. A mi esetünkben, a feldolgozott számainknál fordítva van: most a népzene öleli magához a rockzenét. A népi hangszerek, a népzene, a táncok lüktetései, a szökős, a legényes öleli magához a rockzene dallamait, ettől lesz más.


 „Sosem arra gondolunk, hogy egy számunk sláger lesz-e, azt adjuk elő, amit őszinte, nyitott szívvel szépnek érzünk. Talán ezért van az, hogy az emberek szívére rátalálunk."
– Már több mint húszéves a zenekara. Megtanította ez a két évtized olyasmire is a népzenéről, amit a kezdetekben másképp látott?

– Persze az ember egyre több dallamot megtanult, de ez természetes. De azt az elején nem gondoltam, hogy az embereket jól meg lehet ismerni a zenén keresztül. Amikor elkezdtünk népzenélni, táncos voltam. A nagy öregektől lestük el a fogásokat, hogy hogyan kell egy dallamnak szólnia. Szeretettel, tisztelet, alázattal tanultunk zenélni, de tudtuk, olyan szintre sose jutunk, mint ők, akik ebbe beleszülettek. Változott a világ, változik a népzene funkciója. Sokszor még azt is megkérdezzük magunktól: a zene, amit mi tanultunk, él-e még. Ha mi még muzsikáljuk és van akinek muzsikáljuk, akkor él. Jó látni, hogy ebben az elszürkülni készülő, már szinte teljesen szürkévé vált világban, az agyon amerikanizálódott kulturális elnyomásban, azért fellélegeznek az emberek, hogy van még ez a zene, és szép és jó. Az, ahogyan befogadják a zenénket az emberek, sokmindent elárul róluk. Könnyebb is a zenélés révén ismerkedni, szóba elegyedni és sokan elmesélik életüket, egy-egy részletét, ami valamelyik dallamról jutott eszükbe. Elmondják, milyen hatást gyakorol rájuk. Egy férfi e-mailben írta meg, hogy az „Én vagyok az, aki nem jó..." kezdetű dalunkat hallgatta, amikor beteg fiát a kórházba vitte, ez adott erőt neki. Aztán amikor onnan hazavihette, ugyanezt a dalt hallgatta, mert öröme volt.

A szökős a kedvenc
Az észak-mezőségi páros táncok dallamai, a szökős a legkedvesebb Csík Jánosnak a magyar népzene területi változatai közül. Pihenésképp pedig, egy-egy fárasztóbb koncert után szívesen hallgat régi muzsikákat, nem csak népzenét. Szereti Ray Charles-t és az Emil Rulez zenekart Hajós Andrással.
– Egy koncert többféle funkciót lát el. Nagyon jól esik, amikor az embereken, akiknek zenélünk, látszik, hogy legszívesebben táncra perdülnének. De az se baj, ha odafigyelnek a muzsikánkra és ez jobban sikerülhet, ha ülve hallgatják – állítja a prímás. Nem vágyik zenekara a jelenleginél nagyobb népszerűségre, de szeretné ha továbbra is legalább annyian kíváncsiak lennének rájuk, mint jelenleg. Győrújbaráti koncertjükre nemrégiben például kétszer annyi jegyet tudtak volna eladni, mint amennyien a faluház színháztermébe befértek. „Ha ilyen sok embernek muzsikálhatunk országszerte és a határokon túl, akkor tényleg olyan zenét kell előadnunk, amit szívesen hallgatnak."













 

 



Névjegy
Csík János 1964. december 30-án született. A néptánccal és a népzenével egy gyermek tánccsoport tagjaként ismerkedett meg. Zeneiskolában tanult hegedülni. Zenekarának első formációja 1988-ban alakult meg Kecskeméten. A jelenlegi tagok: Barcza Zsolt (cimbalom, harmonika), Bartók József (bőgő), Kunos Tamás (brácsa), Makó Péter (szaxofon, tárogató, klarinét), Majorosi Marianna (ének), Szabó Attila (hegedű). Gyakran vendégként szerepel velük Dresch Mihály (szaxofon, furulya). A vidéki zenekarok közül szinte egyedül tudták állni a versenyt a legjobb budapesti táncházi bandákkal hosszú távon. 2000-ben az olimpiai játékokat kísérő kulturális programhoz őket választották ki, hogy képviseljék Magyarország népi kultúráját Sydneyben. Ekkorra már több sikeres lemezük megjelent, s fellépéseik nagy népszerűségnek örvendtek. 2007-ben Fonográf Díjjal tüntették ki a zenekart, 2009-ben nekik ítélték a Magyar Örökség Díjat. Csík János zenekarvezető nemrégiben átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A jövő energiái - határon átnyúló kapcsolatok

A Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány „A Jövő energiája – Megújuló… Tovább olvasom