Hajójuk, a Princess Sapphire Los Angelesből, a San Pedro kikötőből futott ki, fedélzetén 2629 vendéggel és 1066 tagú személyzettel. A 28 napos tengeri útra célja, Hawaii és a Dél-tengeri szigetek felé indult.
Az első négy nap a tengeren telt, mielőtt a hajó újra kikötött, de nem volt idő az unatkozásra, hisz állandóan lehet találni az óceánjárón tenni- vagy néznivalót. Már hajnali 5-kor kinyit az első vendéglő, kész a friss kávé, a sok étel, amit svédasztalos jelleggel kínálnak az utasoknak. Igazából egész nap folyamatos a tálalás e helyen és még több vendéglőben.
Három kör a fedélzeten
A napi ételmennyiség 15 ezer adag, amit elkészítenek. Nem csoda, hogy a vendég első tapasztalatai közé tartozik a hízás. Persze lehet kóstolót válogatni, így könnyen felszaladnak a kilók. Van viszont lehetőség arra is, hogy az ember lemozogja a felesleget. Lehet tornászni, gyalogolni, reggelenként másfél órás zenés-táncos testgyakorlatot végezni a nyílt fedélzeten.
Három kört legyalogolásával a fedélzeten egy mérföldet tesz meg az ember, ami kimondottan jól is esik a friss tengeri levegőn. A tenger aránylag csendes, csak egy-egy futó zápor fordult elő, és legtöbbször felhős az égbolt. Hihetetlen az, hogy a vízen kívül semmit sem látni a távoli panorámán, se egy madár, se hal, vagy másik hajó.
Őseik életét élik
„Ahogy a napok telnek, melegszik az időjárás, közeledünk a trópusokhoz. Négy nap után elértük Hawaiit. Jó egy kicsit már a szárazföldön mozogni." A Hawaii szigetcsoport 132 szigetből áll, amiből 6 lakott általánosságban emberekkel, egy pedig csak az egykori bennszülötteké, akik a külvilágtól elzárkóztak a saját akaratukból. Náluk nincs telefon, rádió, semmi a modern világból, úgy élnek, mint az őseik, halásznak, vadásznak.
Felhőkarcolók serege
Honolulu a szigetek fővárosa, szép modern, a tengerpartot sűrűn beépítették, felhőkarcolók serege látható már messziről. „Hajónk a belvárosban kötött ki, a nagy épületek között. Van látnivaló a szigeten bőven, például a Waikiki híres tengerpart. Nagyon sokan a hajókról oda készülnek, de van máshol is csodálatos tengerpart, és az esős őserdő tele gyönyörű virágokkal, vízesésekkel. Kint a szabadban láttuk a sok vadon élő csirkét, vaddisznót is. Napokat lehetne itt tölteni, hogy csak egy kis részét lássuk a csodálatos szigetnek."
Lávafolyam
„Egy-egy napot töltöttünk a négy nagyobb sziget mindegyikén, amit meglátogattunk. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Hilon a nagy, most is működő vulkán, Kilauea. Folyamatosan ömlik a láva a tengerbe, nő a sziget. Itt is a trópusi völgyben egy nagy vízesés látható, csak egy kis távolságra pedig még egy gyönyörű völgy egy vízeséssel.
Ananász helyett kávé
Kauai szigetén mezőgazdasági gazdálkodást láttunk, valaha a cukornád, az ananász volt a fő termék, most már ezek termesztése eltűnőben van. Az új termék a kávé, ültetik a fákat. Itt készül a híres Kona kávé, ami nagyon finom, de jó drága. Meg is kóstoltuk. Érdekes, hogy csak néhány sziget lakott, mivel vízhiány van a többin. Hiába van a sok eső, nincs tiszta talajvíz."
„El telt a négy nap, újra útra keltünk..."
Folytatódik a hajóút
„Elhagytuk a gyönyörű Hawaiit, 4 nap a tengeren ismét, mielőtt újra kikötünk. Kellemes meleg az időjárás, már Hawaiiban 28 fok a nappali hőmérséklet, ami éjjelre sem nagyon csökken. Mostantól folytatódik a szép idő. Az irányunk délnyugat, az Egyenlítő felé."
Az utasok továbbra sem unatkoznak. Délelőtt a színházban előadást tartanak a következő szigetekről. Olvasónk felesége a hawaii tánc után ezúttal tahiti táncot tanult. Vacsora után pedig minden este mennek a színházba. Naponta változó színvonalas előadások vannak, zenés, táncos, komikus, stb. A 820 személyes színház zsúfolt minden előadáson, amely kétszer van naponta.
Ugyancsak egy másik, kisebb méretű előadást tartanak az egyik nagy mulatóban. Négy alkalommal elegáns, formális estet is rendeznek, ez lehetőséget ad a fényképezésre, amit a hajó fényképeszei megoldanak. Ettől függetlenül a vendéglőkben a vacsorához elvárják a rendes, elegáns öltözködést. Olvasóinknak az utazás alatt egyforma a társaságuk, ezt kérték. Jól érezték magunkat, együtt a négy ismerős házaspár.
A harmadik napon a hajón áthaladt az Egyenlítőn, délelőtt fél 10-kor. A nagy ünnepség délután 2-kor volt. A fedélzeten komikus rendezvényt tartottak a hajó személyzetének irányításával. A nagy tömeg igen jó hangulatban ünnepelt, amiben az alkoholfogyasztás is segített. A kapitány nyitotta az ünneplést, aki a végén az úszómedencébe került be, mivel bedobták.
Minden utas kapott egy hivatalosnak látszó papírt, hogy átment az Egyenlítőn. Az éjjel-nappali meleg idő mindenkit vonz a fedélzetekre, az úszómedencékbe, napozni, lustálkodni. A négy medence zsúfolva, a futó záporok sem bántják a pihenőket. Meg az italért sem kell mozdulni, hisz a pincérek állandóan az utasok között mozognak. A személyzet nagyon készséges, barátságos, mindig megkérdezik, hogy mivel segíthetnek és jól érzik-e magukat a vendégek.
„Esténként a színház után néha megyünk táncolni, különböző helyeken mindenki ízlésének megfelelő zene van. Szinte hihetetlen az, hogy a sok idős mennyire élvezi a zenét, a táncot. Itt említem meg, hogy az utazók több mint 90 százaléka nyugdíjas, sok a 90 év feletti. Igazuk van, mert nem tudni, mit hoz a holnap, ma meg itt vagyunk, ezt ki kell használni."
A legboldogabb nép
„Négy nap után a tengeren megérkeztünk Pago Pagóba, Amerikai Szamoába. A hajóról nézve gyönyörű a sziget, trópusi erdőkkel borítva. Láthatólag nagy örömmel fogadtak bennünket, ahogy ők mondják, ők a legboldogabb nép a világon. Mindenütt mosolygó emberekkel találkoztunk, integetnek akárhol járunk a busszal. Külön említem a turistabuszokat, ezek igazán fapadosok, mivel csak párnázás nélküli ülések vannak bennük és ablak nélküliek. Igaz a trópuson, kint bent meleg van."
 |
Szamoa népe hozzánk képest igen régi világban él. Ragaszkodnak régi hagyományaikhoz, a sziget lakott parti része a törzsek, a családok között van elosztva. Az összevont nagycsalád az első. A házaik módjukhoz képest vannak építve, látni csak igen szegényeset, néha módosabbat. Ami a mi részünkre nagyon furcsa, hogy halottaikat a házaik elé temetik, a síremlékek rendben tartva, rangjuktól függ, hogy mekkorát és hogyan építik. A másik érdekesség, hogy házaik elé építenek egy nyitott, cölöpökön, oszlopokon álló építményt, ez a „fale". Ebben töltik életüket, itt főznek, alusznak, ami a legfontosabb nekik, itt jön össze a bővített család, itt tárgyalják ügyeiket a törzsek.
 |
Ruházatuk egyszerű, nőknek a hosszú tarka szoknya, férfiaknak a derékon körülcsavart ruhadarab. Ami ugyancsak feltűnő, hogy a rendőrök is szoknyások. Megélnek a természet adottságaiból, gyümölcs mindenütt a vadonban, kókuszpálmák állandóan tele vannak gyümölcsökkel. Talán az egyedüli, amit ültetnek az a Taro amiből a Poi-t készítik. „Meg is kóstoltuk, ízetlen pép, amit a növény föld alatti részéből készítenek, nagyon ízetlen. Furcsa, amit ráraknak, az ízesíti. Mivel ez a fő étel, ők azt állítják, hogy ettől lesznek nagy termetűek, amit láthattunk mindenfelé. Nagyon vallásos nép, hét közben is templomba járnak. Mindenféle vallás képviseltetve van. Iskoláikat is leginkább egyházak tartják fenn."
Törzsi rendszerben
„A következő napon Apiában kötöttünk ki, ez a sziget a független Szamoa. A kikötőben bennszülöttekből álló tánccsoport várt bennünket fél órás programmal. Ez a sziget már lényegesen rendezettebb, itt már láttunk emeletes épületet is, ez a kormány székhelye. Itt is a törzsek a fontosak, a kormánytagok egy részét a törzsfőnökök választják. A hivatalos nyelv mindkét Szamoában a szamoai, a második pedig az angol. Ez sziget is gyönyörű, minden zöld, néha egy-egy trópusi zápor, pedig most a száraz szezon volt."
Ha megjön az esős monszunszezon, akkor hetekig locsog az eső. Itt már modernebb a turistabusz, az ülések már párnázottak, kívül itt is virággal díszítve. Gyönyörű a tenger, mivel a sziget nagy része korallzátonnyal van körülvéve, a parti rész sekély és tiszta. Pár órát is könnyen el lehet tölteni a tengerparton, lehet a tengerben fürödni, a víz ugyanolyan meleg, mint a levegő, mintegy 30 fok körüli.
A turistákat gyümölcsökkel vendégelik meg, kókuszlevet ihatnak, ami hűsít, de íze alig van. Nagyon szép, emlékezetes napot lehet eltölteni Szamoán, ide mindenki visszakívánkozna.
Francia Polinézia
Szamoa után ismét két nap a tengeren, mielőtt a hajó eléri Francia Polinéziát. Meglepetéssel kezdődik az út, mivel a francia hatóságok kérelmére elkérik mindenki útlevelét, amit majd csak Tahiti elhagyása után adnak vissza.
Közeledi Bora Bora, a láthatáron több sziget, az időjárás gyönyörű, 28 fokos a hőmérséklet. A sziget korallzátonnyal körülvéve, csak egy bejárat a hajóknak. Nagyon szép lassan ér be a hajó a belső öbölbe, ahol leeresztik a horgonyokat egy kilométerre a kikötőtől. Így mindenkit a mentőcsónakokkal visznek a kikötőbe. Egész nap ingajárat oda-vissza a hajóhoz.
Bora Bora
Bora Bora kicsi sziget, 7400 lakossal. Könnyen találni közlekedési lehetőséget túravezetővel együtt. Itt is nagyon barátságos a nép. A hivatalos nyelv a francia és polinéz változata. A pénz a Central Pacifik Frank. Körül lehet autózni a szigetet, minden település itt is a tengerparton van, így is eléggé biztonságos, mivel a korallzátony megállítja a nagy hullámokat. A parti víz kristálytiszta, sekély, gyönyörű zöld színek változatait látni. Néhány bezárt nagy hotel is van, itt is látszik a romló gazdasági helyzet. Egy nagy hotel, ami nyitva van, zsúfolva tele vendégekkel. Ez a sziget is leginkább turizmusból él, a nagy hajók hozzák a vendégeket. Persze csak akkor, amikor nincs esős monszunszezon.
Moorea
Moorea a következő sziget. Reggel korán már eléri a hajó és szép lassan indul be az öbölbe. Itt is sekély a tenger, így a kikötőtől távol köt ki és csónakokkal viszi ki az utasokat. Gyönyörű ez a sziget is, fantasztikus hegyeket látni már a hajóról. A parti utak jók, rendezettek, a házak itt is a parton vannak, mivel a hullámveszély minimális. Itt már látni mezőgazdaságot, ananász-, banánültetvényeket. Teheneket is, ahogy hasig érő fűben legelnek. Fel lehet menni a kilátóhoz, ahonnan látni az egész szigetet és a távolban Tahitit. Az út itt keskeny, a kanyarokban a sofőr ide oda tolat a fordulásnál. Az üzletek aprók, az ajándéktárgyak rendkívül drágák, de még a hűsítők is.
Papeete Tahiti
Papeete Tahiti. Mivel Mooreához nagyon közel van, így néhány óra alatt elérni. Itt már modern kikötő van, így hamar ki lehet jutni a szigetre. Egész éjjel nyitva tartanak a bárok a hajón érkezők kiszolgálására. Papeete a fővarosa Francia Polinéziának, ez már modern város, rendezett utak, mindenütt tisztaság. Aki csak a városra kíváncsi, csak kisétál a kikötőből. Érdemes egy napos túrára indulni, körül a szigeten. Itt is meseszép a tenger, a házak modernek. A Gauguin múzeum meglátogatása viszont a legtöbbeknek csalódást okozott, kicsi és nem sok a látnivaló. Meg lehet nézni egy olyan helyet is, ahol valaha emberáldozatokat mutattak be. Csak férfiakat áldoztak, szerintük a nők nem számítottak emberi lénynek.
Hajón dolgozó magyarok
„Indulunk hazafelé, sok szépet láttunk, tapasztaltunk. Maradnak a szép emlékek, talán valaha sikerül megismételni. A csodálatos szigetvilág, a barátságos, mosolygós arcok, a szigetlakók életvitele rádöbbent bennünket, hogy kevesebből, a technika minden vívmánya nélkül is lehet boldogan élni. Az utunk simán megy, van miről tárgyalni útitársainkkal. Itt akarom megemlíteni, a hajon dolgozó magyar fiúkat, akik minden utazón udvariasan, mosollyal segítettek. Csak jót hallottunk róluk utastársainktól. Utazásunk közben szerencsénk volt bejutni oda, amit kevesen látnak a hajón. Meghívást kaptunk a hajónk vezető részének a megtekintésére. Ez is nagy élmény volt, szabad volt fényképezni is. Fantasztikus dolgokkal vannak ellátva, radar, sonar, műholdas kapcsolat – mindent el is magyaráztak. Így meg nagyobb biztonságban éreztük magunkat."
Hawaii változása
„1990-ben voltunk először Hawaiin, ami akkor gyönyörű élmény volt. A mostani utazásunk a negyedik. A változás ez idő alatt óriási, de leginkább csak Honoluluban. A gyönyörű tengerpart és a város egy része zsúfolva óriási hotelokkal, lakásokkal. A bennszülött lakosságnak ez nem nagyon tetszik, főleg a mai világban, mivel a turizmus jelentősen csökkent. A turisták nagy része éveken át Japánból jött, de a tragédiájuk után lényegesen kevesebb japán utazik Hawaiira. Újabb nagy építkezést most nem láttunk, igaz most már nagyon korlátozzák is ezt. Egy kicsit későn."
19°C
Hozzászólok! 
