Kisalföld logö

2016. 09. 24. szombat - Gellért, Mercédesz 10°C | 21°C

Bizonytalanság Obama Európa-politikája körül

Alig több mint egy éve 200 ezer lelkes német gyűlt össze Berlinben a Brandenburgi kapu közelében, hogy meghallgassa az akkor még amerikai elnökjelölt Barack Obama beszédét.

Ma már nem teljesen egyértelmű, hogy az azóta elnökké választott Obama képes lenne-e hasonló tömegeket megmozgatni Európában, ahol sokan bizonytalanok az új amerikai elnök európai politikáját illetően.
Obama valamennyi elődje - demokrata párti és republikánus egyaránt - világosan meghatározta álláspontját Európával kapcsolatban.

A Truman-doktrína amerikai védelmet szorgalmazott a kontinensnek a kommunizmussal szemben. John F. Kennedy ellátogatott a berlini falhoz, ahol elmondta történelmi beszédét, azzal a sokat idézett, német nyelven elhangzott mondattal, hogy "Ich bin ein Berliner", Ronald Reagan pedig ugyanott felszólította a Kremlt, hogy "bontsa le ezt a falat". Jimmy Carter létrehozta a G7-csoportot Valérie Giscard díEstainggel és Helmut Schmidttel együtt. Az idősebb George Bush - a kezdeti habozás után - támogatásáról biztosította "a teljes és szabad Európa" gondolatát.

Bill Clinton lényegében tiszteletbeli európai szociáldemokrata volt, aki meleg szavakkal és az Európa-barát Tony Blairrel kötött szövetséggel tartotta nyugton Európát. Még az ifjabbik George Bush is támogatóan szólt 2001-ben az európai integrációról és a kontinens közös pénzneméről.

Obamát Európa továbbra is anti-Bushként dicsőíti, viszont senki nem tudja, mik a szándékai Európára vonatkozóan. Hillary Clinton Afrikában és Ázsiában tesz körutat, és feltűnően barátkozik orosz kollégájával, George Mitchellt a Közel-Keletre küldik a béke előmozdítása érdekében, Joe Biden pedig Grúziában és Ukrajnában bukkan fel. Obamának viszont nincs európai különmegbízottja.

Az elnök kötelességtudóan megjelent a londoni G20-értekezleten, de rendre olyan jelzéseket ad, hogy a G7, illetve a G8 korszaka már leáldozott. A gazdasági válság kezelését célzó bankmentő intézkedéseket kifejezetten az Egyesült Államokra szabva hozták meg, Európával alig folyt egyeztetetés a kérdésben. Kína és India nagyobb szerepet játszik az amerikai elnök gazdaságpolitikájában, mint London vagy Berlin.

Márpedig egyértelmű amerikai vezetés híján Európa csak botladozik - írta a Newsweek amerikai hetilap. Nem világos, hogy Obama Oroszországot fenyegetésnek tekinti-e a grúziai hadművelet, Ukrajna terrorizálása, illetve az emberi jogok és a jogállam lábbal tiprásának tükrében, vagy olyan partnernek és szövetségesnek tekinti, akinek a kedvéért szükség esetén szemet kell hunyni bizonyos kihágások fölött.

Senki nem tudja. Hasonló a helyzet Moammer Kadhafi esetével is. Az európaiak azt hitték, Washington normalizálni akarja kapcsolatait a líbiai vezetővel, és arra törekszik, hogy elmozdítsa az észak-afrikai országot a Nyugat-ellenesek táborából. Ennek jegyében Nicolas Sarkozy megengedte Kadhafinak, hogy fölverje a sátrát Párizsban, Silvio Berlusconi nem győzi görgetni a vörös szőnyeget a líbiai vezető lábai előtt Olaszországban, Nagy-Britannia pedig nemrég szabadon engedte a lockerbie-i merénylet líbiai elítéltjét. Washington azonban hirtelen bírálni kezdte a Kadhafinak való hízelgést, mert Obama belátta, haragot válthat ki minden olyan lépésével, amely azt a benyomást keltheti, hogy elnézi a líbiai vezető terroristáknak nyújtott pártfogását.

Obama egyetlen kérdésben képvisel határozott álláspontot Európával kapcsolatban: mindenképpen arra törekszik, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei sikerrel járjanak Afganisztánban. A nemzetközi koalíció tagjai között azonban nem felhőtlen az egyetértés. Németországban például az ellenzéki Szabad Demokrata Párt (FDP) a német csapatok kivonásával kampányol a közelgő választások előtt, és a nagy-britanniai közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy az emberek a brit katonák hazahívását támogatnák. Az ellenzéki konzervatívok már jelezték is, hogy menetrendet akarnak kidolgozni a brit csapatok kivonására.

Barack Obama generációk óta az első amerikai elnök, akinek nincs szoros kötődése Európához. Elődei rendszeresen invitálták európai kollégáikat a Camp David-i elnöki rezidenciára vagy a texasi Crawfordba. Eisenhower szívesen golfozott Angliában, Kennedy feleségével, Jackie-vel bűvölte el a franciákat. Nixonnak és Fordnak a német származású Henry Kissinger, Carter elnöknek pedig a lengyel Zbigniew Brzezinski adott tanácsokat a nemzetbiztonság és a külpolitika területén. Bill Clinton az Oxfordi Egyetemen tanult, tulajdonképpen jobban ismerte az európai politikatörténetet, mint az európai vezetők többsége.

Obama ugyan kedélyesen kezet ráz bárkivel az ovális irodában, de a transzatlanti kapcsolatokhoz személyes kötődésekkel nem tud hozzájárulni.

Júliusban több korábbi közép- és kelet-európai állam- és kormányfő az amerikai elnöknek címzett nyílt levélben megkérdőjelezte Obama elkötelezettségét az "euroatlanti közösség" mellett. Az aláírók hangsúlyozták, az ő generációjuk úgy nőtt fel, hogy nagyra becsülték mindazt, amit az amerikai elnökök mondtak vagy tettek az európai demokrácia és az euroatlanti értékek támogatásáért. A levél hangvétele ugyan udvarias volt, üzenete azonban egyértelmű: Obamának nem szabad elhanyagolnia azt a hagyományt, amely még Truman elnökkel kezdődött, hozzájárulva a béke és a demokrácia megteremtéséhez az öreg kontinensen.

Obamának továbbra is rengeteg híve van Európában, de az idő pereg, és az európaiak még mindig sötétben tapogatóznak az amerikai elnök szándékait illetően. 1945 óta először a kormányzó európai elit amerikai vezetés nélkül maradt, és kérdéses, hogy amerikai noszogatás híján Európa tudja-e milyen irányba kell mennie.

Olvasóink írták

  • 1. janika 2009. szeptember 10. 19:17
    „Ja, most ősz van és jó ára van az őszbaracknak.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A gyilkos nyomában: az egyik legnagyobb tömeges géntesztre készülnek

Németország egyik legnagyobb nyáltesztjére készül a rendőrség egy nyomozás során: 7 ezer férfit… Tovább olvasom