Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

A dzsihádisták lehetőségei és esélyei

Egyelőre valószínűtlen, hogy a szélsőséges iszlamisták valamiképpen uralmuk alá hajthatnák a kormányellenes felkeléssel küzdő Líbiát - véli a Stratfor.

Az amerikai stratégiai elemző csoport tanulmányában azonban arra is rávilágít, hogy ha a Kadhafi-rendszer megbukik és az észak-afrikai arab ország átmenetileg káoszba süllyed, az iszlamisták számukra sokkal kedvezőbb környezetben tevékenykedhetnek Líbiában, mint az előző évtizedekben, s régóta nem látott komoly veszélyt jelenthetnek. A radikális iszlamisták, s különösen a - szent háborút - folytató csoportjaik - a dzsihádisták - régóta harcolnak a muszlim országok kormányainak megdöntéséért.

Afganisztán kivételével azonban kudarcot vallottak, bár ott is inkább arról volt szó, hogy hatalmi vákuumban államigazgatást hoztak létre, s nem egy szilárd kormány hatalmát döntötték meg. Szomáliában hasonlóan zűrzavaros körülmények között jutott rövid időre hatalomra az Iszlám Bíróságok Legfelsőbb Tanácsa.

Jóllehet a szélsőséges iszlamisták nem voltak sikeresek a kormányok megbuktatásában, változatlanul a rendszert fenyegető tényezőknek tekintik őket Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában. Léteznek bizonyos aggodalmak amiatt, hogy Líbiában - Tunéziától és Egyiptomtól eltérően - a lázadás oda vezethet, hogy nem csupán az ország vezetőjének személye változik meg, hanem az állam is összeomlik. Egyiptomban és Tunéziában az erős hadseregre épülő rendszer a régóta hivatalban lévő elnök távozása után is képes volt szavatolni a stabilitást. Líbiában viszont a négy évtizede hatalmon lévő Moammer el-Kadhafi szándékosan meggyengítette hadseregét és a biztonsági erőket, amelyek így személyesen tőle függtek.


Így előfordulhat, hogy Kadhafi bukása esetén nem lesz olyan intézmény, amely a - forradalom vezetőjének - helyébe léphet. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy az energiahordozókban gazdag észak-afrikai ország káoszba süllyed, ami ideális terep a dzsihádisták számára, ahogyan azt Szomáliában és Afganisztánban is láttuk. Líbiaiak hosszú ideje részt vesznek radikális iszlamisták műveleteiben Afganisztánban, Boszniában, Csecsenföldön és Irakban. A kilencvenes évek elején líbiai iszlamisták egy jelentős csoportja hazatért Afganisztánból, és kampányt indított az általuk hitetlennek tekintett Kadhafi hatalmának megdöntése érdekében. A csoport 1995-ben kezdte magát Líbiai Iszlám Harcosok Csoportjának (LIFG) nevezni. Kadhafi vaskézzel leverte lázadásukat, s rendkívüli állapotot vezetett be Dernában, Bengáziban és más városokban. A LIFG sok harcosa távozott az országból, s egy részük olyan csoportoknál és helyeken lelt menedéket, mint az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózat Afganisztánban. Jóllehet a líbiai kormány tudatosan nem támogatta, hogy líbiai állampolgárok távoli hadszíntereken harcoljanak, szemet hunyt felette.

A Kadhafi-rendszer más térségbeli rezsimekhez hasonlóan a problémamegoldás kényelmes eszközeként tekintett a dzsihádisták "exportjára". Azt azonban nem vette figyelembe, hogy bár az Egyesült Államok és szövetségesei sok lázadót megöltek, a túlélők harcedzett fegyverforgatókká váltak, akik megtanulták, hogyan maradhatnak életben a nagyobb tűzerővel rendelkező ellenséggel szemben, s miként vethetnek be hatékonyan házilag készített robbanószerkezeteket. Ajman az-Zavahri, az al-Kaida második számú vezetője 2007 novemberében bejelentette, hogy a LIFG hivatalosan csatlakozott az al-Kaidához. Ez nem okozott nagy meglepetést, hiszen a líbiai csoport régóta közel állt Zavahrihez és Oszama bin Ladenhez, az al-Kaida első számú vezetőjéhez, s a terrorista hálózatban sok líbiai régóta tölt be magas tisztséget. A líbiai szélsőségesek külföldi tevékenységének intenzitását jól mutatják azok az adatok, amelyekre 2007 szeptemberében bukkantak rá az al-Kaida egyik rejtekhelyén az iraki Szindzsár városában. Az 595 "személyi adatlap" közül 112 szólt líbiai állampolgárról.

Ez kevesebb a névjegyzékben szereplő 244 szaúd-arábiai harcosnál, de a két ország teljes lakosságához viszonyítva a líbiaiak aránya jóval magasabb az al-Kaidában. Más érdekesség is kiderül a szindzsári aktákból: a listán szereplő líbiaiak 85 százaléka öngyilkos merénylőnek jelentkezett, s csak 13 százalékuk akart egyszerű harcos lenni. A szélsőségesek több mint 60 százaléka a keleti országrészben fekvő Dernát, csaknem 24 százaléka pedig a szintén keleti Bengázit jelölte meg lakóhelyeként az adatlapon.

Az elmúlt napokban e két városban heves Kadhafi-ellenes tüntetések zajlottak. Jóllehet a Stratfor szerint egyelőre valószínűtlen, hogy a radikális iszlamisták valamiképpen uralmuk alá hajthatnák Líbiát, ha a Kadhafi-rendszer megbukik és az ország átmenetileg káoszba süllyed, az iszlamisták sokkal kedvezőbb környezetben tevékenykedhetnek, mint az előző évtizedekben. Amennyiben a rendszer fennmarad, de polgárháború tör ki az ország keleti és nyugati országrésze között, a szélsőségesek ugyancsak kedvükre halászhatnak a zavarosban. Ha Kadhafi - vagy a helyére lépő valamely más személy - esetleg képes is lenne helyreállítani a rendet, még mindig számolni kell azzal, hogy a fegyverraktárakat kifosztó dzsihádistákkal sokkal nehezebb lesz elbánni, mint korábban bármikor.

Ily módon pedig évek óta nem tapasztalt veszélyt jelenthetnek. Mindez rossz előjel a Nyugat líbiai érdekeltségei számára, hiszen itt az elmúlt években nem kellett olyan biztonsági kockázatokkal számolniuk, mint például Algériában vagy Jemenben. Amennyiben a líbiaiak valóban magukévá teszik azt az elképzelést, hogy a líbiai államot támogató - távoli ellenségeket - támadnak, úgy nem lehetetlen, hogy multinacionális olajtársaságok, külföldi diplomáciai képviseletek, esetleg külföldi vállalatok és szállodák is a célpontjaik között lehetnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyiptom megtiltotta az arany kivitelét

Miniszteri rendelet tiltja az arany kivitelét Egyiptomból minden formában, beleértve az ékszert és a… Tovább olvasom