Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

Szívmelengető

Jó volt megélni azt, hogy az empátia nem veszett ki az emberekből.
Az utóbbi hetekben rendszeresen kaptunk napi jelentést arról, hogy aktuálisan éppen milyen sok embert mentettek meg az országban a kihűléstől, fagyhaláltól. Ha összesítenénk a napi hetven-kétszáz sikeres akcióról szóló beszámolókat, végül valószínűleg sokkal nagyobb számot kapnánk, mint ahányan egész Európában a fagy áldozatai lettek.

A zord napok érdekes velejárója volt az is, amit az egyik polgármester mesélt. Azt mondta, érkezett hozzá egy kérés a hatóság helyi képviselőjétől, hogy adja meg az egyedül élő idős, veszélyeztetett lakosok névsorát. Miután egyébként is naprakész volt ebben, megadta. Kis idő múlva aztán ezt a listát egy neki címzett, fővárosból érkező hivatalos levélben látta viszont, amiben arra hívták fel a figyelmét, hogy kik azok az egyedül élő, idős, veszélyeztetett emberek a faluban, akikre az extrém hideg napokban jobban kellene figyelniük.

Valóban lehet, hogy az egyszeri idős nénihez hasonlóan, akit a buzgó gyerekek annak ellenére is átsegítettek a zebrán az út túlsó oldalára, hogy esze ágában sem volt átmenni, úgy az elmúlt hetekben begyűjtötték esetleg azt is, aki csak egy cigit akart elszívni a szabad ég alatt.

Akárhogy is volt, a végeredmény az érdekes. Most, hogy talán már tényleg kifelé megyünk a farkasordító hidegből, elmondhatjuk, hogy valóban jóval kevesebb áldozatuk lett a fagyos napoknak, mint amennyi lehetett volna. Köszönhető ez a hosszú, fárasztó szolgálatokat lelkiismeretesen végigdolgozó mentőknek, a katasztrófavédelem munkatársainak, a rendőröknek, a segélyszervezeteknek. Köszönhető a szociális munkásoknak, az önkormányzatok dolgozóinak, a megnyitott melegedőhelyeknek. A kormányzati hozzáállásnak. Köszönhető annak, hogy odafigyeltünk egymásra, és aki elesett, felsegítettük.

Nem volt jó átélni ezeket a csontig hatoló fagyokat, de annál jobb volt megélni azt, hogy az empátia nem veszett ki az emberekből. Bele tudták élni magukat mások helyzetébe. Tüzelőt vittek a kihűlt kályhába, felolvasztották az elfagyott vezetéket, gulyást főztek a hajléktalannak.
Együtt lélegzett az ország.

Szeretnék biztos lenni abban, hogy nem kellenek újabb nagy fagyok vagy éppen kibírhatatlannak tűnő hőhullámok ahhoz, hogy ez természetessé váljon.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pofára esés

Az elmúlt időszak nagy tanulságai számomra a megcsúszással kapcsolatosak. Sok magyar esett hasra… Tovább olvasom