Kisalföld logö

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 3°C | 12°C Még több cikk.

Színtisztán magyar

Önmagában nem vagyok ellensége annak, hogy csináljanak rendet a „magyar", a „hazai" és az egyéb termékmegnevezések között, amiket most szeptembertől – ténylegesen csak egy év múlva – szigorú feltételek szerint lehet használni. Valóban kezdett kialakulni a káosz, kicsit az 1990-es évet juttatva eszembe, amikor minden győri kéregető erdélyi menekültnek adta ki magát, mert úgy hallotta, hogy ez a nyerő. A vásárlónak ma a magyar paradicsom láttán dobban meg a szíve, s akár Bánk bán békétlenjei a merániakat, úgy tenné kegyvesztetté az olasz zöldséget, ha ugyan mindegy volna neki hó végén az a negyvenszázalékos árkülönbség.

A gyártók hamar rájöttek, hogy a honszeretet a kulcs a vásárló szívéhez, egyre több terméken jelent meg kontrollálatlanul a „magyar" jelző, s hogy jobban fogyjon március 15-e előtt a szalámi, még Ferenc József képmását is nemzetiszínű szalag ölelte át, amit százötven évvel ezelőtt az emigráció növekvő aggodalommal figyelt volna. A magyarnál is magyarabbak versenye mindeközben persze azért volt visszás, mert alig akad olyan hazai áru a polcokon, amelyben ne lenne import-adalékanyag. Majd miután a rendelet megszületett, kiderült, hogy még a dunai halról sem tudjuk, vajon tényleg magyar folyószakaszon fogták-e ki vagy pedig a Nyugat ellen folytatott szabadságharcunkban az ellentétes oldalon ficánkolt, amennyiben feljebb keveredett bele a szákba. Egyedül a gyümölcsről, a zöldségről mondható meg biztosan, hogy színtisztán magyar vagy importtermék, nagyon egyszerűen: ami magyar, az drága, ami hazai, az drága, ami import, az megfizethető.

Miért van ez így? – teszem fel a kérdést, miközben már pironkodom is csekély szakértelmem miatt, mert ha értenék hozzá, nyilván nem kérdeznék rá evidens dolgokra. De laikus vagyok, és csak azt látom, hogy a termelők és a kereskedők egymásra mutogatnak, mindegyik a saját rárakodó költségeire hivatkozik, de a végére senki nem tudja megmondani, miért olcsóbb negyven százalékkal az a paradicsom, amit Dél-Európában bocsátottak útnak, miközben itthon a benzinár az egyik fő mumusa a nagybani piacnak. Miért olcsóbb az élet Törökországban, Görögországban, Kínában, Tunéziában, amikor laikusként úgy gondolnám: másutt is kereskedők rakják polcra a gyümölcsöt, termelők öntözik, permetezik s becézgetik gondosan, dallamos olasz szavakkal a pattanó rügyet.

Miért van az, hogy evidenciaként kell elfogadni: a magyar gyümölcs drágább? Miért van az, hogy amikor büszke arckifejezéssel magyar árut veszek, egyben missziót vállalok a hazai kereskedőkért, akiknek a kezei között – és én nem értek hozzá, miért és hogyan, de –, valahogy mégiscsak rárakódik az a haszon, ami a külföldi gyümölcsre nem.
Tudom, hogy van erre magyarázat, több is, mint kellene. De néha kívülállóként vagy laikusként érdemes nézni a dolgokat, s aki ebben innen nézve is logikát talál, annak valóban teremjen magyar rizs a hurkájába.

Olvasóink írták

  • 1. szekelyse50 2012. szeptember 05. 16:35
    „EZ VALÓBAN ÍGY VAN.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rasszizmus?

Tovább olvasom