Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 18°C Még több cikk.

Nyitva tartás

Mintha a múzeumok valami titkos maffiába tömörültek volna a bankokkal, utóbbiaknak ugyanis a fenti tény szintén nem tűnik fel, s elvárják, hogy a munkán kívüli teendőit mindenki szigorúan munkaidőben intézze el.


„Sikerült meggyőznie a főnökét arról, hogy pusztán azzal megduplázhatnák a profitot, ha kinyitják a bejárati ajtót és engedik bejönni a vevőket" – ez a Woody Allen-idézet jutott eszembe, amikor a két ünnep között elmentem megnézni egy kiállítást a megyei Xántus János Múzeumba. Mert ugye mikor menjen az ember kulturálódni, mint amikor szabadságon van és ráér – egyébként hétköznap volt –, gondolván, hogy nyilván másoknak is leginkább ilyenkor van idejük a városban andalogni. Úgy tűnik, ez a városban andalgókon kívül senkit nem érdekel, ugyanis a múzeumban csukott ajtókra találtam; az ünnepek között nem kívántak látogatókat fogadni. Gyakran máskor sem, történt ez ugyanis alig két hónappal azután, hogy a mindenszentekkori hosszú hétvégén ugyanígy jártam.

Alaposabban tanulmányozva a múzeum nyitva tartását, felmerül a kérdés, várnak-e egyáltalán látogatókat az intézménybe, hiszen az leginkább akkor van nyitva – szigorúan 8 és 16 óra között –, amikor épeszű ember dolgozik, tanul vagy legfeljebb ügyeket intéz. Mintha a múzeumok valami titkos maffiába tömörültek volna a bankokkal, utóbbiaknak ugyanis a fenti tény szintén nem tűnik fel, s elvárják, hogy a munkán kívüli teendőit mindenki szigorúan munkaidőben intézze el. Igaz, bankba előbb-utóbb mindenki eljut valahogy, mert muszáj, de a múzeum talán csak azzal tudná jobban elriasztani a potenciális közönségét, ha kulcsra zárná a kaput és mondjuk öregek otthonának álcázná magát.

Persze értem én, hogy drága a fűtés és a teremőr, de nem kell kultúrmarketing-szakembernek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: aki azt akarja, hogy az emberek bejöjjenek, nosza, nézze meg, mikor tudnak egyáltalán múzeumba menni! (Feltételezve, hogy a múzeumok az állagmegóváson és értékőrzésen kívül az értékek közvetítését is feladatuknak érzik.) Ha ezt senki nem teszi meg, és a működést öncélúan a hivatali munkaidőhöz igazítják, ne csodálkozzanak, ha senki sem téved be. (Egyébként meg a legtöbben szívesen lemondanánk cserébe mondjuk a kedd délelőtti nyitva tartásról, amikor valószínűleg nem tolonganak tömegek a múzeum kapuja előtt, ergo sokkal inkább pénzkidobásnak minősül.)

Én türelmes vagyok, és szerencsére megtehetem, hogy harmadszor is megpróbálok bejutni, s csak reménykedem, hogy egyszer eljön az idő, amikor úgy érezhetjük, a múzeum nem poros értékraktár csupán, hanem értünk, látogatókért (is) van.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Petárdák után

Elég nekünk a Financial Times minapi szerkesztőségi blogja, miszerint „Magyarország a saját… Tovább olvasom