Kisalföld logö

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Haza a mélyben

Láthatatlanok, akik napi gondokkal küzdenek, akiket agyonnyomnak a közüzemi díjak meg a törlesztőrészletek, akiknek szerény bevételeik egészét felemészti hónapról hónapra az életben maradás.


Benne vagyunk az adventben, bronzult a vasárnap. Ragyognak a fák az utak mentén, a sétálóutcán a fokhagymás lángos illata a forralt boréval kergetőzik, a harmonika hangjai közé furulya- és hegedűszó vegyül. A kávéházak zsúfolásig teltek, az árusok házacskái előtt karácsonyra válogatnak ajándékot boldog emberek. A plázákban mozdulni sem lehet, szabad parkolóhely elvétve, ha akad, mindenütt fények, díszek és csillogás. Nyílnak a pénztárcák, kopognak a PIN kódok, a felszínen a három éve tartó gazdasági válságnak nyoma sincs. Bár azt csak mindenki maga tudja, hogy a lelke mélyén mi lakik.

Ez a látható világ. Olyan, mintha nem is lenne mellette a másik, a szomorú, a reménytelen, a kiszolgáltatott. Mert nem korzóznak azok, akiknek enni sincs mit, nem ülnek be kávéházakba, akiknek fűteni sincs mivel, nem tolonganak a parkolóhelyeken, akiknek a buszjegy is megfizethetetlen.

Láthatatlanok, akik napi gondokkal küzdenek, akiket agyonnyomnak a közüzemi díjak meg a törlesztőrészletek, akiknek szerény bevételeik egészét felemészti hónapról hónapra az életben maradás. Láthatatlan az idősek sokasága, a csendes falvak mélyén egyedül élők, a betegek, a minimálbéren tengődők, a munkanélküliek. Láthatatlanok, pedig sokan vannak a szegénység különféle bugyraiban a meg- vagy felkapaszkodás minden reménye nélkül. Nincs év, hogy néhány százan ne fagynának meg közülük, s többségüket nem az utcán, hanem saját fűtetlen otthonukban éri a vég. S hogy milyen így élni, azt kénytelen volt megtanulni hárommillió magyar, köztük hatszázezer gyerek, akik szintén úgy születtek, hogy voltak álmaik, meg hittek abban, hogy élni emberi módon lehet. És nem lehet. Nekik nem lehet.

Remélem, nincs igazam és csak a szomorúság mondatja velem, de itt mintha valami végérvényesen elromlott volna. S ha van igazi bűne a rendszerváltás utáni politikai elitnek, akkor éppen ez az. Mármint hogy a harmadik köztársaság kikiáltása, huszonkét év szabadsága és visszakapott önrendelkezése után – s ez már, ne felejtsük, több mint a fele annak, amit az ország az átkosnak nevezett szocializmusban lehúzott – e hazában kilátástalannak láthatja a sorsát majdnem minden harmadik magyar. Közöny van. Az illúzió lett oda. Már nem mozgat hegyeket a remény, hogy lehet haza a magasban. Csak egy, ami biztos tapasztalás: mi még a győzelmeinket is el tudjuk veszíteni...

Olvasóink írták

  • 2. anikopeter 2011. december 06. 12:32
    „Ezúton kívánom a Kisalföldnek, hogy az Új évben a közölt cikkek színvonalát illetően ez legyen a mérce.”
  • 1. Anyuka32 2011. december 06. 06:47
    „Kár, hogy ezeket a láthatatlanokat kevesen látjuk. Nagyon jó jegyzet, gratulálok az írójának!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Obstrukció

Az obstrukció egy döntési folyamat hátráltatása jogszerű, de felesleges tevékenységekkel. Tovább olvasom