Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 23°C Még több cikk.

Gyereket, albérletbe???

Sajátos magyar mentalitás ugyanis, hogy ha valakinek harmincévesen nincs saját lakása, arra úgy néznek, mintha földönfutó lenne.


Soha nem örültem még ennyire annak, hogy albérletben élek. Sőt, egyáltalán nem örültem neki, annak ellenére, hogy a szívem mélyén nem tartottam abnormálisnak, ha valaki harmincévesen, jelentős családi segítség nélkül nem tud felmutatni egy saját tulajdonú ingatlant. Pedig sokak szerint annak kellett volna éreznem, sajátos magyar mentalitás ugyanis, hogy ha valakinek harmincévesen nincs saját lakása, arra úgy néznek, mintha földönfutó lenne – keressen egyébként bármilyen jól. A legfelháborítóbb a gyakran elhangzó, döbbent „Gyereket szülnél albérletbe???" kérdés volt, aminek azóta sem találtam semmilyen gyermek-egészségügyi alátámasztását, hiszen semmi nem utal arra, hogy ingatlantulajdoni lap hiányában bármelyik kisgyerek megállna a fejlődésben. Ennek ellenére néhányan hajlamosak voltak úgy nézni rám, mintha legalábbis kukázó hajléktalanként, a híd alá akartam volna bővíteni a családot... Egyébként az idő is engem igazolt: több, albérletbe (vagy ami még rosszabb: a nagyszülőkhöz) született barátom felnőtt egészségben és boldogságban, s köszönik, azóta is jól vannak.

Értem én, hogy ennek a berögzült szemléletnek történelmi okai (is) vannak, de igazságtalannak tartom pusztán négyzetméterekre váltani egy fiatal élet sikerét (vagy sikertelenségét), s lesajnáló pillantásokkal illetni az (akár igényes, belvárosközeli, jól felszerelt) albérletben „tengődőket".
Most örülök, mert ha én is osztanám a fentieket, akkor nem 50, hanem 120 ezer forintot fizetnék havonta a lakásomért, s ennek nagy részét sem a lakás értékére, hanem az árfolyam-különbözetre és a kamatokra fizetném ki. S nem lenne meg az a szabadságom, hogy ha rosszabbra fordul a helyzet, legfeljebb összehúzzuk magunkat, s váltunk egy kisebb albérletre, hanem azt számolgatnám éjszakánként, hány milliót bukunk, ha eladjuk a sajátot. Ha egyáltalán.

Nem mondom, hogy „na ugye!", mert egyrészt engem is kiborít, hogy barátaim, kedves ismerőseim mennek majdnem tönkre a hiteltörlesztés súlya alatt roskadozva, másrészt álszentség lenne azt mondanom, hogy pusztán a bölcs megfontoltság tartott vissza az ingatlanvásárlástól. (Sokkal prózaibb oka volt, de ezt most hagyjuk.)

Európa fejlettebb országaiban rajtunk csodálkoznak, ott ugyanis teljesen természetes, hogy még a felső-középosztálybeli családok is bérlakásban élnek. Nyilván összefügg ezzel, hogy a mobilitás is sokkal nagyobb, s míg nálunk a szomszéd városba sem szívesen költöznek el az emberek, külföldön egy jobb munkalehetőség hiányában gond nélkül váltanak lakóhelyet. (Tekintve, hogy a saját ingatlan fokozza a „röghözkötöttséget", lehetne firtatni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de nem sok értelme van. S tudom azt is, hogy sokszor nem csak választás kérdése a dolog.)

Lakást pedig akkor vesznek, amikor telik rá – legalábbis nagyrészt –, s nem az utolsó fillérig kicentizve, kockáztatva, hogy az első családi probléma esetén a fejükre omlik az egész konstrukció. Igaz, a hitelválságra és az árfolyamok ilyen mértékű változására senki sem számított, de arra azért megtanít minket, hogy ne nyújtózkodjunk (sokkal) tovább, mint ameddig a takarónk ér. Legalábbis térd fölé ne érjen az a takaró.

Olvasóink írták

  • 7. Pikulics 2011. szeptember 04. 02:43
    „6. miracle 2011.09.03. 22:14
    "külföldön egy jobb munkalehetőség hiányában gond nélkül váltanak lakóhelyet."
    Elég hülye szokás."

    Nos, akkor is ez van. Amerikában meg extrém módon. Ott sokan nem házat, hanem lakókocsit vesznek, hogy rugalmasak legyenek, hiszen bérlakás ott gyakorlatilag alig létezik. Nyugat-Európa meg bérlakásokra épül akkor is, ha ott is megtalálhatók a szellemileg röghöz kötöttek. De ök kihalásra vannak itélve, hiszen az "örök" munkahely,ahol fiatalon belép az ember és onnan megy nyugdijba, már szintén a multé. Lehet a változásokat követni, meg lehet mozdulatlanul belehalni. Mint a dinoszauruszok, akik nem tudtak alkalmazkodni.”
  • 6. miracle 2011. szeptember 03. 22:14
    „"külföldön egy jobb munkalehetőség hiányában gond nélkül váltanak lakóhelyet."
    Elég hülye szokás.
    Először is, hogy tényleg jobb-e az majd utólag derül ki, nem előre (a pénz nem minden).
    Másodszor otthagyni egy megszokottat mind az otthon, mind a munkahely szempontjából elég kockázatos és érzelmileg is megviselő. Nem is beszélve pl a gyerekről, aki emiatt majd úgy cserélgeti az iskolákat, mint más az alsó gatyát.”
  • 5. Pikulics 2011. szeptember 03. 19:37
    „"Európa fejlettebb országaiban rajtunk csodálkoznak, ott ugyanis teljesen természetes, hogy még a felső-középosztálybeli családok is bérlakásban élnek. "
    Kedves Luca!
    Csak azt felejti el megemliteni, hogy ott müködik, a legkisebb helyeken is, a bérlakás épités. Mig itt? Legfeljebb az etnikumhoz tartozóknak van kilátásuk bérlakásra, aminek sem a bérét, sem a rezsijét fizetni nem képesek, vagy nem is akarják.
    Svájcban a fizetésem 20%-a volt a lakbér, lenne mit elérni, de nem igy.
    Egy fiatal házaspár itthon mit tud elérni?
    A WC lehuzóját!”
  • 4. Anyuka32 2011. szeptember 03. 17:52
    „Itt teljes mértékben Lucával értek egyet! Valószínűleg ebből a korosztályból élünk a legtöbben albérletben. Nem tudom tényleg albérletben lakik e, de tökéletesen látja a helyzetet!”
  • 3. thermál 2011. szeptember 03. 11:11
    „Kedves P. L. Mit ért Ön albérleten? Egy szoba, bútor vagy anélkül, egy normál lakást 55 nm - alapter. vagy egy házat mindennel? Tudom milyen 20 nm. - en újszülöttel, ami senkinek sem jó, csak a tulajnak. A normális az, hogy megfüzethető albérletben kedhessék az életet a fiatalok. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, ha már igy alakult a bankok, a az adósok együttműködéséből, az államnak (jogállam) megoldást kell találnia nem pedig törvény és igéretek tömegét zúdítani a bajba került emberekre.”
  • 2. miracle 2011. szeptember 03. 11:06
    „"akkor nem 50, hanem 120 ezer forintot fizetnék havonta a lakásomért"
    Érdekes én 50 ezret fizetek a házért is. És tudom, hogy minden javítgatás, fejlesztés, hozzáépítés, fű, kert, hinta stb az enyém lesz és marad. Az albérlet csak olyan, mint egy panzióba hazamenni minden este, sőt rosszabb.”
  • 1. btl 2011. szeptember 03. 06:19
    „Könnyű arról cikkezni, milyen jó is albérletben lakni. 22 évig éltem albérletben, és örültem volna, ha az önkormányzati bérlakásokról legalább álmodhatok. Mármint a megfizethetőekről. A lakásrészlet 10.000 Ft-al kevesebb, mint a bérleti díj volt, és ez legalább az enyém.
    Gyerekről meg annyit, hogy amikor egy kolleganőm állapotos lett, alig találtak megfelelő albérletet, mert gyerekkel nem kellettek szinte sehova.
    Azt látom megoldásnak, hogy elérhető áron legyenek önkormányzati bérlakások, akkor az ember tud gyűjteni, mert nem megy el minden pénze a más lakására. így a hitelrész se lenne olyan magas. A másik, hogy nem lenne szabad olyan magas hitelszázalékra adni lakést, ahogy ezt tették még pár éve (80-90%), akkor nem állna most sok család a csőd szélén.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mesterműre várva

Az egész hóbelevanc tőkéstül-hozamostul aligha haladja meg a háromezermilliárd forintot, így ez… Tovább olvasom