Kisalföld logö

2017. 11. 24. péntek - Emma 3°C | 8°C Még több cikk.

A fókák népe

Legyünk bár a kör közepén elkényelmesedett fókák, a döntések elől nem menekülhetünk.
A mese ismert a vadászról és a fókákról. A vadász egyesével szedi le a fókákat, akik csak ülnek egy helyben. Ha összefognának, fél fogukra nem lenne elég a vadász, enélkül azonban egyesével áldozatul esnek. Mert mindegyik azt gondolja: velem úgysem történhet baj, még csak a külső sorokat vadásszák.

Ismerős ez napjaink Európájában? Vagy ismerős volt a Münchenből visszatérő Chamberlain esetében? „Egy emberöltőre biztosítottam a békét Európában" – hangzott a mese akkoriban. Aztán a politikus fókák csak nézték, hogy a vadász hogy szedi le az egész földrészt, egyesével. Sem Európa, sem a politikusok nem változtak. Elég csak a görög, ukrán kérdésre gondolni, vagy akár a népvándorlásra. Mert ez utóbbi bizony az, és a politikus fókák nem bírnak dönteni egyik ügyben sem.
Majd csak lesz valami, még csak a szélső sorokat vadászták le, csak a szélső sorokban zajlik egy európai háború, még csak a szélső sorok gazdasága dől be lassan, még csak a szélső országokat lepi el a senki által nem kívánt emberáradat. A legkövérebb fókák, akik döntéshelyzetben vannak és a tömeg közepén hevernek, nem döntenek, mert kényelmesek. Rosszabb esetben a nem döntés az érdekük.

Egyelőre. Aztán majd jön a vadász, mert az meg éhes. Megszűnik a fókapopuláció és a kultúra is, mert a vadász ráerőlteti a megmaradt fókákra a saját ízlését.

Legyünk bár a kör közepén elkényelmesedett fókák, a döntések elől nem menekülhetünk. Rendezni kellene végre közös dolgainkat, mert a vadász kérlelhetetlenül jön! 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az út szélén

Az egyes esetekben ki így dönt, ki úgy. Az előítéletei alapján. Tovább olvasom