Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Válságban a diákok zsebpénze

Győr-Moson-Sopron - „Csökken a zsebpénz reálértéke" – a középiskolás szájából elhangzó mondat szakszerűsége meglepő, az pedig elgondolkodtató, mennyire foglalkoztatja a húszhoz közelieket a válság. Az iskolákban beszélnek is nekik arról, hogyan készülhetnek fel hatásaira.

– A szüleim közalkalmazottak, mivel ők kevesebb pénzt kapnak, én is kevesebbet kapok tőlük, ha nekik nincs tizenharmadik havi, nekem se – mondta a szakközépiskolás Gábor, aki alkalmanként diákmunkát vállalva keres olyan forintokat, amiket saját kedvére költhet el. Osztályában azonban az egyedüli, aki már most ilyen közvetlenül a zsebpénzén megérzi a gazdasági válság hatását. A többiek még ugyanannyit kapnak havonta, mint eddig, öt- és tízezer forint közötti összeget. Viszont azt észrevették, hogy ez a pénz kevesebbet ér.

– A zsebpénz nem nő, de az árak igen. Többnyire kaját, számítógép-alkatrészeket veszünk rajta és főleg utóbbiak egyre többe kerülnek. Csökken a zsebpénzünk reálértéke – fogalmazott István egészen szakszerűen, mivel gazdasági informatikus szakra jár.

István  tanóráin is szó esett arról, hogy míg a reklámok eddig rengeteg hitelfelvételi lehetőséget hirdettek, most már inkább betéteket ajánlanak, azaz a „kölcsönből élés" helyett megtakarításokra ösztönöznek. Viszont a diák szerint az iskolásoknak nem jön össze annyi pénzük, amit érdemes lenne takarékosan gyűjtögetni, ami bankban kamatozhatna, amit sokkal ügyesebben oszthatnának be, mint eddig. Abban is biztos, hogy a válság java még most jön, hatását jövőre szüleik és így ők is jobban megérezhetik. Renáta például egyáltalán nem kap pénzt, mert neki a tanév idején is van rendszeres bevétele, diákmunkája, egy civil szervezetnél időseket tanít internetezni.

„Valószínűleg szegényebbek leszünk."

Ki tudja, mire végzünk, lesz-e esélyünk munkát találni, vége lesz-e egyáltalán addigra a válságnak?

A középiskolások gondolatai azt igazolják, amit Domonkos László, a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola igazgatója is mond: igenis foglalkoztatja a húszhoz közelieket ez a téma. Tapasztalata szerint főként az érdekli őket, mit jelenthet a recesszió az ő életük szempontjából. Ezért igyekezett több osztályban is – nem csak azokban, amelyek közgazdaságtant tanulnak – beszélni a gazdasági válságról. Már csak azért is, mert előbb-utóbb megérezhetik annak következményeit, hogy szüleik nehéz helyzetbe kerülnek vagy aggodalommal tekintenek a jövőbe.

Azt mindenképp el akarta magyarázni nekik, hogy mi miatt kezdődtek a globális pénzügyi gondok, hogy az amerikai ingatlanpiac a túl könnyű hitelhez jutás miatt került válságba. Azért beszél a diákoknak erről, mert ez az egyik tanulsága a történteknek és a fiatalokon múlhat, hogy többször hasonló ne ismétlődjön meg. Saját életükre vetítve is levonhatnak azonban szerinte emellett tanulságokat, például hogy az eladósodás veszélyes lehet. Felhívta mindezzel arra is a figyelmüket, hogy a pénzzel érdemes megfontoltan, informáltan bánniuk, mert akár „dolgozhat" is helyettük. Viszont a gazdagság viszonylagos és példaként meg szokta említeni, hogy lehet valakinek húsz háza, ha épp egyik sem eladható.

– Hogyan készülhetnek arra tanulóink, hogy felnőttként majd a jelenlegihez hasonlító helyzetben is boldoguljanak? Mi épp ebben tudjuk őket segíteni, hogy jövedelemszerző képességük minél jobb legyen majd. Sokat számít ugyanis ebből a szempontból mindaz, amit elsajátítanak, amit a szakmai tárgyakból tanulnak. Most a válság miatt könnyebb is tanulásra ösztönözni őket, de azt is meg kell tanulniuk, hogy alkalmasak legyenek a váltásra. Többféle tudást érdemes megszerezniük és ha kell, tudni kell váltaniuk. Ez lehet a mai tizenéveseknek a válság legfontosabb tanulsága" – szögezte le Domonkos László.

Olvasóink írták

  • 2. fmoni20 2008. december 19. 08:02
    „Hát nem tudom sajnálni őket! Én 23 éves vagyok, de soha nem kaptam zsebpénzt, pláne havi rendszerességgel. Főleg nem 10000Ft-ot. Édesanyám örült ha fizetéstől fizetésig elboldogultunk (az egy keresetből).
    2002-óta diákmunkából veszem meg magamnak, amire szükségem van (ruha, tankönyv, irószer, stb.). És ebből spórolok még a (szülinapi, névnapi, karácsonyi) ajándékokra, természetesen nem nagy dolgokra.

    Majd ha őket is "csak" az édesanyjuk nevelné, akkor biztosan örülnének annak is, hogy van mit enniük!”
  • 1. lgk 2008. december 18. 08:02
    „;(
    Elmorzsolok értük pár könnyet. Havi tizes után még sírnak, hogy keveset kapnak? 15 évvel ezelőtt kb heti 200 forintot kaptam. Nem kéne cigarettára, colára meg csokoládéra költeni (naponta)! A Jedlik meg elég rossz példa rá szerintem. Az oda járó diákok nagy részének családja valahogy nem létminimumból próbál kijönni. Nézzenek meg, egy másik középiskolát, vagy szakmunkásképzőt, aztán vessék össze az eredményeket. Utána lehet sírni, hogy ki mennyiből próbál kijönni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Püspöki szeretetút karácsony előtt

Győr - Karácsonyi szeretetútjának első állomásaként Pápai Lajos megyés püspök tegnap a győri Anya-,… Tovább olvasom