Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 21°C Még több cikk.

Rózsák és mécsesláng ég és föld között

Győr - Egy év telt el a tragédia óta, egy éve az apát Görögországban érte utol a szörnyű hír: motorosbalesetben elvesztette 29 éves fiát. A férfi alatt „megindult a föld", azonnal hazajött. Fájdalma az eltelt hónapokban sem enyhült, ő akart beszélni velem.
Miközben visszahallom a lépcsőházban a cipőm kopogását, azon gondolkodom, mit mondjak, milyen titka lehet, amit egy év elteltével is szeretne megosztani velem. Csalódnom kell. A férfi – amellett, hogy világgá ordítaná legszívesebben a fájdalmát – ragaszkodik az inkognitójához. Talán a hátterét, válását, különélésének körülményeit „burkolja" ezzel, azután mégis megered a nyelve: mesél a fiairól, mennyire szerette őket. Mit tett és mit áldozott fel a családi komfortért. Mennyire ragaszkodott volna akkor is hozzájuk, amikor elváltak ők, a szülők, akik immár külön utakon, mégis egy boldogabb életet remélve hozták meg visszafordíthatatlan döntésüket.

Egy éve, június 8-án Győrben, a Kodály Zoltán utcában a belső sávban haladt a Szigethy Attila út felé egy személyautó. Vezetője hirtelen átkormányzott a jobbra kanyarodó sávba. Ott éppen akkor ért oda egy Honda motorkerékpár s a két jármű összeütközött, majd a motor az útpadkáról 29 éves vezetőjével együtt a villanyoszlopnak csapódott. Az ütéstől leszakadt a motoros karja, s a fiatalember a helyszínen elvérzett. 

Két szál rózsa és a villanyoszlop tövében elhelyezett mécses emlékeztet a 29 éves H. P. egy évvel ezelőtt történt tragédiájára. Fotó: Bertleff András
Két szál rózsa és a villanyoszlop tövében elhelyezett mécses emlékeztet a 29 éves H. P. egy évvel ezelőtt történt tragédiájára. Fotó: Bertleff András

A fájó emlékek kapcsán a Győrben élő apa nem tud, nem is akar megálljt parancsolni a könnyeinek. Hogy gépjárműoktatóként mennyi balesetet látott, még többről hallott, de soha nem tudta volna elképzelni, hogy kisebbik fiával, pont velük ez történjen.

Hallgatom, miközben érzem, bárhol is élne a világban, tenger a fájdalma, az emlékek minduntalan utolérik.

– Írja meg, mennyire szerettem őt és hogy a kimondatlan szavak a legnehezebbek – kér csendesen. – Ha elmondtam volna neki, mennyire szeretem, talán könnyebb volna most. Csak a reményem maradt, egyszer majd találkozunk. S akkor talán megbeszéljük azt, amire nem kerítettünk időt, helyet itt e földi létben...

Olvasóink írták

  • 2. egy régi barát 2008. június 12. 13:53
    „Kicsit érdekes ez a történet! Nem kellene ilyen sajtónyilvánosság a gyászhoz! Az ember a fájdalmát nem szokta "publikáltatni".
    Sokan úgy tudják, hogy az "édesapa" annyira szerette a családját, hogy sokszor a fiai védték meg tőle az édesanyjukat! Milyen családért hozott áldozatról beszél az, aki ilyenre képes? Csak magát nyugtatja és a saját lelkiismeretét. Szerette volna akkor a fiát, amikor még élt!

    Nyugodj békében Peti! Fentről adj elég erőt a továbbiakhoz azoknak akik valóban a családod voltak, az édesanyádnak, a testvérednek, a szerelmednek!”
  • 1. móni 2008. június 11. 10:59
    „Nem ismertem személyesen a fiút, csak a bátyját,de rettenetes érzés volt látni rajta a testvére elvesztése utáni mérhetetlen fájdalmat.Nem is igazán tudtam mit mondani neki, mert elszorult a torkom.Magam is napokig sírtam,ha két pici fiamra és a lányomra néztem, mert elképzeltem,hogy 20-25 évvel ezelött az elhunyt fiú is így játszogatott a testvéreivel.Ráadásul legkisebb fiam születésnapja pont június 8-án van,ezért, ha akarnám sem tudnám elfelejteni ezt a szörnyű balesetet.Őszinte és nagyon mély részvétem a családnak.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Maguk keresnek szakmunkás-utánpótlást

Győr - Tíz „vasas" cég összefogásával áprilisban alakult meg Győrött a Professio konzorcium… Tovább olvasom