Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Pikáns Zsoltár a dívák sorsáról

Pikáns Zsoltár – Mezei Mária válogatott válaszai címmel mutatja be műsorát Pápai Erika színművésznő csütörtökön este hét órakor a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy-termében.
Több szerepben is láthatjuk Pápai Erikát a Győri Nemzeti Színházban. A Lila ákácban Bizonyosnét, a nagyvilági dámát, a Csárdáskirálynőben Cecíliát, Ferdinánd főherceg feleségét alakítja. Nem meglepő, hogy néhány estén át ismét dívaként tűnik föl: ezúttal Mezei Mária élettörténetén alapuló műsorában. Az általa és róla írt emlékek, édes és keserű, fanyar és humoros élet-szilánkokon át mutatja be a színésznők örök sorsát. Győrben most láthatjuk először a tíz évvel ezelőtt született zenés darabot. A művésznővel a bemutató előtt beszélgettünk.

– Miért és hogyan jött létre a Pikáns Zsoltár?

– Van egy generáció, akiknek nagyon sokat mond egy színésznő neve, és van, akinek semmit. Elmúlik tíz, húsz év, és sokan elfelejtik a színészeket: a jelennek élünk és dolgozunk, majd emlékként megmarad pár film, hang- és tévéfelvétel. Kell-e, hogy maradjon ennél több? Egyrészt ezért alkottuk meg az előadást. Ha valaki ismerte és tudja, ki volt Mezei Mária, miért volt különösen izgalmas jelensége a kornak, akkor nyilván más szemmel nézi. Aki nem, annak még izgalmasabb felfedezés lesz.

– Kiket választott alkotótársul?

– Ez egy baráti beszélgetésekből kialakult előadás. Szigethy Gábor rendezővel, aki a Mezei Mária-hagyaték gondozója, és akivel a Vígszínházban több mint egy évtizedet együtt dolgoztam, egy kiállításon kezdtünk erről beszélni. Fantasztikus fölfedezés volt: egy ötven évvel ezelőtt élt színésznő élete milyen hihetetlenül összecseng az én sorsom történéseivel. Közel egy éven át hozta Gábor a Mezei-dokumentumokat, az írásait, az interjúkat, a könyveit. Ami a legérdekesebb volt, azt beválogattuk. Közben valahogy kikristályosodott Mezei Mária sorsa, és azok a stációk, amelyek egy mindenkori színésznő életével együtt rezegnek. Mindez természetesen az én személyiségemen keresztül jön át. A muzsikus szerepét Kaposi Gergely, a színház zeneigazgatója vállalta, az újságírót maga Szigethy Gábor alakítja, aki írta és rendezte is az előadást. A zenei részt úgy állítottam össze, hogy a filmekből, fellépésekből ismert dalok – Tíz óra múlt, Utolsó pohár, Száz füstkarika száll, francia sanzonok – mellett a korszak slágerei is felcsendüljenek, többek közt Karády Katalintól. A ruháim pedig eredeti, Mezei Mária szekrényéből származó ruhák.


Pillanatkép a színésznő öltözőjéből: Pápai Erika, a háttérben Szigethy Gábor. Fotó: Szlovák Judit
Pillanatkép a színésznő öltözőjéből: Pápai Erika, a háttérben Szigethy Gábor. Fotó: Szlovák Judit



– Mit láthatunk a nyolcvan perc alatt?

– Egy teljes sorsot. Egy művész, egy nő sorsát. A kis sztárból, a kezdő színésznőből hogyan lesz ember, igazi színésznő, hogyan viszi előre az útja, miként találja meg az élete értelmét, hogyan látja magát egyszer csak kívülről. „Az évek és a sokasodó ráncok mögött fejlődik a színész igazi arca, személyes üzenetének hordozója, e titkos arc felmutatása a cél" – mondja Mezei Mária. Ezek nem csak egy színésznőnek, de minden ember életének meghatározó és igaz mondatai. Egy olyan politikai-történelmi közegbe ágyazott sors, ami – akármilyen megdöbbentő – 1989-től szinte ugyanúgy zajlik... Látjuk, a politika milyen erősen befolyásolja a művésztársadalom életét, egyszerűen nem lehet kivonni magát senkinek alóla, és az embernek válaszokat kell adnia. Hagyja-e magát sodortatni, vagy elfogadja a feltételeket – és ha igen, hogyan.

– Ez valóban általános érvényű történetnek hangzik.

– Az előadásban például el sem hangzik Mezei neve, Latinovits nevét is kihagytuk belőle. Fontos szereplő Cziffra György, az egyik legjelentősebb magyar zongoraművész, aki akkoriban politikai okokból és nehéz természete miatt egyaránt mellőzött volt, a megélhetéséért küzdött, éjszakai bárokban, esztrádműsorokban lépett föl. De ezekben a lokálokban Mezei Máriát ő kísérte zongorán, aki, miután előadott egy sanzont vagy kuplét, utána elénekelt egy zsoltárt, vagy éjfélkor elmondott egy Ady-verset... Arra keressük a választ: hogyan tudja egy színész elérni, amire rendeltetett, a saját érzéseit, gondolatait milyen formában tudja eljuttatni a közönséghez. Cziffra György akkor is óriás, ha a Café de Paris-ban lép föl, Mezei Mária pedig akkor is önmaga, ha lokálokban kuplékat énekel... Néha szívszorító, hová nem került. És nem egy makulátlan hősnőről van szó: emberek vagyunk, minden tulajdonságunkkal együtt. Csak vannak olyan helyzetek – a háború, ’56 – amikor mindezek élesebben, tisztábban kiderülnek. Én a színészi pályámon ugyanezeket a történeteket éltem át. De nekem ez mindig nagy erőt adott. Valahol felkönnyít, megtisztít, hogy „veled is megtörtént", és ennek ellenére menni kell tovább. Senkinek sem olyan egysíkúan rózsaszínű az élete, mint ahogy a bulvárlapokban, a szappanoperákban megjelenik. Éppen ezért az előadás nagyon szórakoztató és egyáltalán nem szomorú. Zeneileg is sokszínű, sokat lehet nevetni rajta. Mint a sorsunkon: tele van csillogó és tragikomikus, egyszerre drámai és vicces pillanatokkal.

Olvasóink írták

  • 1. CafeDiva 2010. február 22. 12:04
    „Mélyentisztelt Művésznő, nagy ajándék, h itt játszik nálunk, h láthatjuk, miként varázsol estéről estére. Igazi Díva, Igazi Nő, Igazi Színésznő. A szavak legnemesebb értelmében. Várom az új bemutatót, sok sikert!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝Én nem ismerek semmilyen Forgácsot˝

Tartozásrendezésről szóló levél érkezett már másodszor a tényői Tóth Lajosné címére. A címzett… Tovább olvasom