Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Az emlékezés koszorúit és kavicsait helyezték el a győr-szigeti zsidó temető emlékoszlopánál, előtte pedig a ravatalozóban tartott gyászmegemlékezést a hitközség. Vezetője, Villányi Tibor emlékeztetett beszédében a 600 ezer hittestvére tragédiájára, köztük a győri és Győr környéki 4500 áldozatra. „Megrendüléssel gondolunk a gettókban szenvedőkre, a bábákkal motoztatott zsidó asszonyok szégyenteljes megaláztatására, a csendőrnyomozók által kincskeresés címén halálra vert férfiakra, nőkre, a vagonba préselt, s Birkenauban gázba fojtott százezrekre, akiknek többsége idős ember, nő és gyermek volt – mondta a megemlékezést megnyitó Villányi Tibor.

A megemlékezésen a református egyház és a Hit Gyülekezete is képviseltette magát. Fotó: Bertleff

A szónok szerint a világot, az országot azért is kell a közel hetven évvel ezelőtti időszakra emlékeztetni, mert hazánkban egyre többször hangzanak el olyan szavak az utcán s a parlamentben, amiket a túlélők jól ismernek, s amelyekből kinőtt a zsidóság tragédiája. Beszédébe foglalta a volt főrabbit, Schweitzer Józsefet ért utcai atrocitást is, hozzátéve: megnyugtató volt a köztársasági elnök „gyors, nem patikamérlegen mért, politikusi, hanem emberi, európai, elítélő beszéde". Ugyanakkor az igazi megnyugvást az jelenti, ha a parlament olyan törvényeket hoz és tartat be, amelyek nem engednek uszítani, gyalázkodni békés, tisztességes magyar polgárok ellen azért, „mert vallásuk az első monoteista vallás" – fűzte hozzá.

A szót átvevő Deutsch Róbert főrabbi úgy fogalmazott: 68 év alatt események sokasága emlékeztetett azokra az időkre, amikor az ember ok nélkül ölt. „Nem felejthettünk, de nem is engedtek minket felejteni." A szenvedést a bűntelen gyerekek szenvedésén át próbálta láttatni a hittestvérekkel. „Ezeket a gyerekeket megcsalták, becsapták a felnőttek. Mert azt hitték, hogy amíg mellettük van az édesapjuk, az erősségük, amíg foghatják a mama kezét, nem lehet bajuk és aztán édesanyjuk kezét fogva kellett belélegezniük a halált. Beszélhetünk arról, amikor a gázkamra előszobájában nyugtalankodó ötéves kislánykát így csendesítették: »táncolj nekünk egy kicsit, aztán mindjárt megyünk a nagymamához«. S a csöppség gyönyörűn pördült és fordult, de nem fejezhette be a táncát, mert a gázkamrába hajtották. Csalódtak a gyerekek a felnőttekben, a felnőttek pedig az emberiségben, mert mindezt ember tette az emberrel" – fogalmazott a főrabbi.