Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 21°C | 31°C Még több cikk.

''Győr jobb esélyekkel indul''

A 2007–2013 közötti időszakra szóló második Nemzeti Fejlesztési Terv alapvető váltást jelenthet megyénknek.
– Harmadik polgármesteri ciklusából csak egy év van hátra. Az önkormányzati vezetők talán még soha nem panaszkodtak annyit, mint az utóbbi három évben. Győr életében is ez az időszak a legnehezebb?

– Aki a problémákra csak úgy reagál, hogy panaszkodik, nem alkalmas polgármesternek. Hangsúlyozom: a nehézségeket fel kell mérni, de ha ennek kizárólag nyavalygás a vége, az nincs rendben. Mindegyik ciklus más, számomra mégis úgy tűnik, hogy az 1994–1998-as az első két évben pénzügyi, az 1998–2002-es politikai szempontból volt nehezebb. Most is vannak gondok, mindenekelőtt az uniós csatlakozásból adódó igen komoly szerkezeti és koncepcióváltás, és az ezzel járó pénzügyi átrendezések.

– Az európai uniós támogatásokért rendkívül kiélezett a verseny, amiben a megye egyelőre nem áll túl jól. Győr hogyan teljesít?

Balogh József
– Ez nem klasszikus értelemben vett verseny, mert eleve korlátozottabb forrásokra számíthatunk Nyugat-Dunántúlon, így Győrben is. Háboroghatunk, de egyelőre ez van. A 2007 és 2013 közötti időszakra szóló második Nemzeti Fejlesztési Terv alapvető váltást jelenthet, amelynek Győr egyértelműen haszonélvezője lehet: nemcsak a hátrányos helyzetű térségek fejlesztésére koncentrál, hanem a versenyképességi pólusok kijelölése révén a fejlődőképes települések számára is jelentős összegeket biztosít. Döntés ebben még nem született, de a kormányzati szándék az, hogy az EU-pénzek többségét fejlesztési tervek útján, és ne pusztán pályázatok révén osszák le. Ez így helyes, tudniillik a pályázatok kitermeltek egy olyan réteget, amely nagyon jól tud pályázatokat írni, pénzt is szerez, de a tervek megvalósíthatóságával nagy bajok vannak.


– Sokkal jobbnak tartom, ha a pályázatok körét szűkítik, és tudatos, jól átgondolt fejlesztési tervek alapján osztják el a pénzek nagyobb részét – folytatta Balogh József győri polgármester. Más pályán folyik tehát a verseny, amelyben Győr jobb esélyekkel indul, mint eddig. A város jövője így még biztatóbb.

– Nem fél attól, hogy a kiszoruló városok megfúrják azt a tervet, miszerint Győr a kedvezményezettek közé kerül?

– Bennünket gyakran fúrnak, ami a verseny, a rivalizálás természetes velejárója. Bizonyos fokig farkastörvények uralkodnak: több babér terem annak, aki okosabb, élelmesebb, ügyesebb, mint annak, aki zseniális koncepciókat kiagyalván az íróasztal mellett tátott szájjal a sült galambot várja. Az élet ennél sokkal bonyolultabb. Nekünk nemcsak jó elképzeléseink vannak, hanem megfelelő kapcsolatokkal, érdekérvényesítő lehetőségekkel is bírunk, ami jelentősen javítja a város versenyképességét.

– Számos nagyberuházást – a szennyvíztisztítót, a Nádor aluljárót, a volt zsinagógát – jövőre adnak át Győrben. Véletlenről van szó vagy a választási év miatt időzítették így?

– Nem egészen véletlen, de nem a választásokkal van összefüggésben. Pontosan az az indok, amit az előbb említettem, hogy az EU-csatlakozás, a pénzügyi és a szervezeti keretek kialakítása várakozásra, mondhatnám, erőgyűjtésre késztetett bennünket. Miután a fő vonalak 2007-ig már láthatóak, most tudunk nagyobb pénzeket lehívni, hiteleket felvenni, elképzeléseket megvalósítani. A rendszer és a kép most állt össze.

– A közüzemi díjak minimális díjemelésével sem a szavazatszerzés a cél?

– Nem tagadom, hogy az eddigi ciklusokban azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy a választások időszakában nem borzoljuk a kedélyeket elhalasztható díjemelésekkel. Az ilyen kényszerhelyzetek persze ösztönzik a vállalatokat arra is, hogy tartalékokat tárjanak fel és takarékosan gazdálkodjanak. Kétségtelen, hogy van ebben taktikai megfontolás, mert részben az ellenzék, részben a sajtó hisztérikusan fogadja az áremeléseket, meg hát senki sem örül, akinek fizetnie kell. Gyakorlatias emberekként ezt tudomásul vesszük, s az ilyen kellemetlenségtől megkíméljük magunkat. De rögtön hozzáteszem: a győri közszolgáltatások díjai hazai viszonylatban nem magasak. A távhődíj egyértelműen, a víz- és a csatornadíj valamivel az országos átlag alatt van. A köztisztasági szolgáltatások tarifája ugyan átlag feletti, de az is igaz, hogy az átlagosnál többet is nyújtunk a nagyobb díjtételért. Az önkormányzati cégek és a Kisalföld Volán a maguk kategóriájá ban egyértelműen a legjobbak közé tartoznak.

– A korábbi ciklusokhoz képest új elem, hogy az önkormányzat rászánta magát fejlesztési hitelfelvételre, így kölcsönből futja az aluljáróra, útépítésekre és -korszerűsítésekre. Nem aggódik emiatt?

– A hiteleket kizárólag közlekedési célokra vesszük fel, ami a város legsúlyosabb kezelendő problémája. Persze jelentős állami forrásokat is szereztünk – például a Fehérvári út új bevezetőszakaszának megépítéséhez –, de a gondok megoldásához sem az állam, sem az önkormányzat szokásos erőforrásai nem elegendők. Minden kölcsön rizikóval jár. A kockázatelemzést a bankok végzik: ha nekem bárki tud mutatni olyan várost, amelyik tizenöt évre minden különösebb biztosíték nélkül olyan hitelt kap, amelynek kamata jelenleg 2,6 százalék, megemelem a kalapom. Ez a bizalom a városnak és a városvezetésnek szól. Az önkormányzat hitelállománya 2007 elején az akkori költségvetés tizenöt-húsz százalékát teszi ki, ami jelentős nagyságú, de kezelhető. A húszszázalékos határt szerintem nem szabad túllépni.

– Nem tart attól, hogy ezekkel a lépésekkel túlságosan leszűkítik a következő – lehet, hogy éppen baloldali – városvezetés lehetőségeit?

– A következő városvezetés mozgástere bizonyos fokig természetesen kisebb lesz. De mindjárt hozzáteszem: mi nem felesleges dolgokra veszünk fel hitelt, hanem olyan súlyos problémák kezelésére, amelyeket pillanatnyilag gyorsan, határozottan más módon nem tudunk megoldani. Ebben az esetben indokoltak és helyénvalók ezek a döntések.

– A szemléletváltás nem sokkal azután lett nyilvánvaló, hogy több értelmiségi – így például Rechnitzer János professzor vagy a Fészek Klub – szokatlanul élesen bírálta a városvezetést, mondván, hogy Győr elkényelmesedett, előnyét behozták. Van összefüggés a kritikák és a nagy horderejű bejelentések között?

– A bírálatokra mindig odafigyelünk, és bizonyos fokig el is fogadjuk azokat, de nem ezekre adott válaszként hoztuk meg a döntéseket. A terveket már 2002 körül kialakítottuk. A kritikák jókor jöttek: megerősítették azt az elképzelésünket, hogy jelentős külső erőforrásokat kell bevonnunk. Egymásra is mosolyogtunk, hogy na, nem is baj, ha a hitel hiányáért bírálnak bennünket, mert hamarosan előjövünk a farbával, és akkor ezek az emberek nem kritizálni, hanem helyeselni fognak.

– Másfél éve határozottan tiltakozott az ellen, hogy Győr fejlődése megrekedt. Ezt a véleményét most is tartja?

– A statisztikai adatok a szokásosnál kisebb ütemű fejlődést mutattak akkoriban a város esetében, ez tény. Azért tiltakoztam, mert ennek két oka volt. Egyrészt készítettük elő a 2005–2006-os fejlesztési terveket, másrészt a városban igen jelentős gazdasági szerkezetváltás következett be, ami leépüléssel is járt, de megújulással is párosult. Nem kis részben az EU-csatlakozás miatt felerősödtek a visszafejlődési folyamatok. Ilyen mértékben erre nem számítottam, de túlesünk rajta.

Győrben a gazdasági szerkezetváltás jó irányba halad, még ha ez nem kis egyéni egzisztenciális nehézségekkel is jár. Mi tudunk alternatívát nyújtani: az érintettek átképezhetik magukat állami-önkormányzati segítséggel, és új, korszerű munkahelyek várják őket. Az önkormányzat nem állhat ki tartósan versenyképtelen, leszállóágban lévő iparágak megőrzése mellett, legfeljebb lassíthatja a negatív folyamatokat. Ezt megtesszük, mert a negyvenöt év feletti korosztályra tekintettel kell lennünk. Győrött tehát 2003–2004 az erőgyűjtés időszaka volt, és most újra dinamikus fejlődés előtt állunk.

– A jobboldali képviselők több esetben éppen amiatt kritizálták a városvezetést, mert szerintük keveset tesz a gyárbezárások és a leépítések ellen. Mindent megtettek, amit lehetett?

– A lelkiismeretem nyugodt, ráadásul több esetben ellenzéki képviselőtársainkkal összefogva cselekedtünk. Eljártunk kormányzati szerveknél, befolyásos magánvállalkozói csoportoknál azért, hogy a leépítések negatív egzisztenciális hatásait időben kicsit elhúzzuk, és ezzel az embereknek lehetőséget adjunk, hogy jobban felkészüljenek az új helyzetre.

– A legutóbbi közgyűlésen részben azzal indokolta a hitelfelvételek szükségességét, hogy Győrt sokszor ki akarják húzni a támogatási programokból, mert túl jó helyzetben van, és ez súlyos anyagi hátrányokat jelent. Mit értett ez alatt?

– Győr szekere jól fut, a magyar városok között irigylésre méltó helyzetben van, de amikor kevesen sajnálnak bennünket, és sokan irigykednek, az kártékony lehet. A regionális fejlesztési tanácsban és országos szinten számos esetben belebotlok olyan – szerintem teljesen szubjektív, és alapvetően az irigységre visszavezethető – gáncsoskodásokba, amikor csak az az ellenérv, hogy Győr gazdag, ne adjunk neki pénzt. Ezt nem panaszként mondom, mert nekem ezeket az ügyeket el kell rendezni. Nem ennek ellensúlyozására vettünk fel hitelt, de legalább most már azt tudjuk mondani, hogy nem megy annyira jól a dolgunk, mert lám-lám, kölcsönünk is van.

– Másfél éve a Kisalföldnek adott interjújában jelentette be, hogy nem jelölteti magát polgármesternek 2006-ban. Úgy tudjuk, vannak, akik biztatják, hogy gondolja meg magát. Hajlik rá?

– Valóban többen győzködnek, hogy gondoljam meg a polgármesteri tisztségből való visszavonulásomat. Figyelek az ilyen véleményekre, de jelenlegi álláspontom szerint nem kívánom akkori kijelentésemet felülvizsgálni. Arra koncentrálok, hogy 2006 októberéig sikerrel valósítsuk meg a város előtt álló feladatokat.

„ Az önkormányzat nem állhat ki tartósan versenyképtelen, leszállóágban lévő iparágak megőrzése mellett, legfeljebb lassíthatja a negatív folyamatokat. Ezt megtesszük, mert a negyvenöt év feletti korosztályra tekintettel kell lennünk."

„ Győr szekere jól fut, a magyar városok között irigylésre méltó helyzetben van, de amikor kevesen sajnálnak bennünket, és sokan irigykednek, az kártékony lehet. A regionális fejlesztési tanácsban és országos szinten számos esetben belebotlok olyan – szerintem teljesen szubjektív, és alapvetően az irigységre visszavezethető – gáncsoskodásokba, amikor csak az az ellenérv, hogy Győr gazdag, ne adjunk neki pénzt."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ezer ember él a város szélén

Újvárost némi borúlátással Győr mostohatestvérének nevezik, amely több városrészből áll. Tovább olvasom