Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 6°C Még több cikk.

Felállni, akár száz pofon után is!

A sors keményen próbálja Molnár Gábort. A 22 éves fiatalember sokszor hitte azt, hogy "elfogyott", aztán mégis kapott új lehetőséget, hogy továbbmehessen a kitűzött célja felé. Mostani nehézségeiben is azt reméli: a segítő szeretet jóvoltából hamarosan saját otthonra lelhet.
Segítő forintok

Ahogy a gimnáziumi évek alatt, úgy az érettségi után sem hagyta magára Molnár Gábort a Waldorf-közösség. Hogy lakásgondja mielőbb megoldódjon, tanárai gyűjtést szerveztek, hogy a tehetséges fiatalember házat vásárolhasson magának. A segítő forintokat a Győri Waldorf Egyesület 10700031-25114801-51100005 számú számlájára várják.
Alig múlt 22 éves, de állami nevelt gyerekként, kamaszként, utógondozott fiatalemberként pokoljárás Molnár Gábor élete.

Sorsa úgy alakult, hogy igazából sosem volt családja, soha nem volt igazi otthona. Édesanyja lemondott róla, majd ismét magához vette, egy ideig édesapjánál lakott, az utóbbi években pedig a GYIVI biztosított számára lakhatást, amely, miután befejezte tanulmányait, most szűnt meg.


– Kemény éveket éltem át. Volt, mikor elgyengültem, elhagytam magam, nem láttam kiutat, de végül mégis tudtam egyre előbbre menni és lehetőségeimhez, körülményeimhez mérten megvalósítottam a céljaimat. Például elkezdtem a Kovács Margit művészeti iskolát, képeimből kiállítást rendeztem, sokat rajzoltam, a fafaragó szakra jártam.

Egyre jobban fejlődtem, csiszolódott a tudásom, stílusom – idézte fel az elmúlt éveket a könnyektől olykor-olykor elcsukló hangon Molnár Gábor. – Pofonokat kaptam az élettől bőven, elhagyott az első nagy szerelmem, a sorozatos hiányzások miatt eltanácsoltak az iskolából és még sorolhatnám.

Elmentem dolgozni, de a próbaidő után nem hosszabbították meg a munkaviszonyomat. Megint pofára estem. Mindenképpen szerettem volna leérettségizni, továbbtanulni.

Jelentkeztem a Waldorf-iskolába, ott a tanáraim meglátták, hogy bizonyítani szeretnék, bíztak bennem, felvettek. Bennem munkált a bizonyítási vágy, hogy muszáj, muszáj valamit letenni az asztalra.

A tizenegyedik évfolyamot Gábor osztályelsőként végezte, két tanév alatt három anyagát teljesítette a gimnáziumban, hat tantárgyból – köztük történelemből emelt szinten – leérettségizett és Kurcsis László grafikusművész segítségével, tanácsaival a waldorfos mestermunkáját is elkészítette a néha már kilátástalannak tűnő körülmények között. A tanulás mellett folyamatosan dolgozott, a "párhuzamos élet" nagy megterhelést jelentett számára, előfordult, hogy az óra alatt a fáradtságtól elaludt, ahogy fogalmazott: úgy érezte, elfogyott.

– Nagyon sokat köszönhetek az iskolának. Ez volt életemben az első olyan hely, ahol igazán elfogadtak, és mindenben segítettek, megértették a problémáimat, mellém álltak: Márkus Andrea, Ferenczy Júlia, Kurcsis László, de anyagilag, érzelmileg ismét padlóra kerültem, ráadásul június végétől megszűnt a GYIVI-s lakhatásom.

Mivel állami utógondozott voltam, ezért az állam biztosít úgynevezett otthonteremtési támogatást. Ezt az intézetben töltött évekhez arányosítják, én tíz nap híján négy évet töltöttem ott, ezért csak kilencszáz-tizenhétezer forintot kapok – említette a fiatalember. – Tánczi Tibor tanár úr segített találni egy kis házat Győr közelében, amit megvehetnék, de az árához még hiányzik háromszázezer forint, illetve az épületet állapota miatt fel is kell újítani.

Szüleim segíteni nem tudnak, de a volt waldorfos tanáraim ismét mellém álltak. Körtelefonokkal, e-mailekkel segítséget szerveztek. Ez ad reményt, erőt ahhoz, hogy hamarosan fedél lehet a fejem fölött, és nem tudom hányadszor felállva a földről, újrakezdhetem az életemet, és a saját otthonomban lakhatok, dolgozhatok, nyugodt lélekkel alkothatok és kiállításokon mutathatom meg azt, ami bennem munkál, amit szeretnék elmondani mindenkinek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Búcsú Hőgye Attilától - fotók

Isten Veled, Hőgye Attila, Medve, - ahogyan becéztünk. Tovább olvasom