Kisalföld logö

2017. 01. 24. kedd - Timót -6°C | -3°C Még több cikk.

A győri műszíves, akiért az egész ország szorított

Győr - Pápai András betegségét tíz évvel ezelőtt diagnosztizálták: a szívelégtelenség miatt már ekkor leszázalékolták volna. Az életerős férfi azonban nem tudta magát tétlenségre ítélni, még évekig készítette a győri evezősök hajóit. A 2002-es árvízkor már súlyosabb volt az állapota, mégis ő mentette a csónakokat: élete volt a sport és a hajók, amelyeket készített.
A fia mentette meg először

A család sorsát a 2003-as év pecsételte meg, egyik éjszaka a feleség arra ébredt, hogy férje furcsán veszi a levegőt. „Felkapcsoltam a lámpát, s láttam: Bandi haldoklik. Ösztönösen lekapcsoltam a villanyt, hátha csak álmodom, de már kiáltottam is a fiamnak, Andrásnak. Mint kiderült, ő mentette meg édesapja életét, akit életben tartott, míg kiértek a rohammentők."

Imáimban nemegyszer kértem az Istent, hogy ezért a pillanatért, Andrásért, s persze a másik fiunkért, Gergőért segítsen neki.
Győrben az orvosok már akkor azt mondták, hogy az apa sajnos menthetetlen, de a család nem akarta, nem tudta elfogadni a kegyetlen tényt. Budapesten pacemakert ültettek a beteg testébe, ami nem hozta meg a kívánt eredményt. Egy másik kórházban azonban sikerült úgy beállítani a gyógyszeres kezelését, hogy tavaly tavaszig stabil volt az állapota. Pápai András míg tudta, gondozta a kertet: a takaros győri családi ház most is rendezett, a bimbózó virágok a szakértő kezek munkáját hirdetik.

„Bíznia kell bennünk"

A nyári hónapok azonban már egyre nehezebben teltek, elmaradtak a barátokkal töltött délutánok, a rövid séták is: a nagyapának a könyvek jelentették az egyetlen kikapcsolódást. Először szeptemberben vetődött fel, hogy elkerülhetetlen a szívátültetés; a kórházi átszervezések azonban a budapesti intézményeket is érintették, így végül novemberben került fel a várólistára. Az őszi vizit azonban mégis jelentős pillanat volt a család életében: ekkor készült ugyanis egy fotó Andrásról (minden transzplantációra váró betegről készül), amit hónapokkal később, a műszív beültetése előtt mutatott meg neki a professzor: „Szeretne még egyszer így kinézni, András?" – kérdezte a betegtől. Pápai András azt válaszolta: „Igen." „Akkor nagyon meg kell bíznia bennünk." A győri család pedig bízott a végső pillanatig.

Az első unoka születését a családban mindenki csodaként élte meg, a nagypapa már betegen várta a második érkezését, akit sajnos már nem láthat: a nyáron születik.


Két órán múlott

De ne ugorjunk ekkorát az időben: novembertől tehát bármikor érkezhetett volna hívás Győrbe, hogy menni kell a klinikára. Pápai András neve mellé egy csillag került, ami azt jelentette, hogy sürgősséggel kell találni neki szívet, de egyelőre nem jött a hívás. A karácsony is véget ért, újév napján a család az ünnepi asztal mellett beszélgetett, amikor a beteg szív ismét megállt. A második pacemaker már képes volt újraindítani a szívet: most is tette a dolgát. A nagyapa azonban eszméletét vesztette a súlyos roham során, a fejét is beverte. Mentőt hívtak hozzá, de végül nem kellett kórházba vinni. Két órával később megcsörrent a telefon:
„Két óra – ennyin múlott, hogy akkor nem kapta meg egy huszonhét éves fiatalember szívét. Akkor nem éltük meg annyira drámaian, hogy az orvosok a roham után nem vállalták a transzplantációt, de most ezerszer felteszem magamnak a kérdést – s talán a professzorok is, akik megismerték és küzdeni tudásáért megszerették a férjemet – , hogy mi lett volna, ha mégis megkapja akkor azt a szívet..."

Az egyre betegebb Andrást a roham utáni napokban Budapestre szállították, s onnantól már nem hagyhatta el a kórházat. A szív egyre kevésbé tudott működni, a férfi már vesedialízisre is szorult. „Teltek a napok, Bandi egyre gyengébb lett, s én láttam, fogy az ereje. Nem volt egyértelmű az orvosok között sem, hogy a műszív lehet-e az egyetlen esély számára, de közösen úgy döntöttünk, hogy vágjunk bele. Emlékszem, azt mondta akkor nekem: onnan már nincs visszaút. Én kérdeztem: csillagom, honnan nincs? De nem válaszolt."

Nem tudom, jól döntöttünk-e, de többen mondják, s talán igaz is, hogy a várakozásban elfogyott volna az ereje, szívet pedig nem találtak neki.

Nehéz napok voltak

A műtétről február 15-én beszámolt az ország valamennyi napilapja, orvosi szenzáció volt, Pápaiéknak pedig a remény, hogy a mosolygós férjet és apát visszakapják. „Az első napok nagyon nehezek voltak: miközben olvastuk a lapokban, hogy a férjem jobban van, mi láttuk a küzdelmet, amit önmagával, az orvosok pedig a folyamatos vérzéssel vívnak. Az első éjjel többször felnyitották a mellkasát, később vissza sem tudták varrni, mert újra elindult a vérzés. Aztán a harmadik naptól jobban lett, az ötödik után fel is tudták ébreszteni. Alig hallhatóan tudott csak beszélni, de az első mondata az volt, hogy mi lett a babával. A második unokájára gondolt, akit augusztusra várunk, s ő nyilván azt gondolta, akkora idő kiesett az életéből. Pedig csak egy hét telt el."

Szabolcs professzor, az orvoscsapat vezetője egyetlen pillanatig sem áltatta a családot, s ők tudták is, hogy az apa élete továbbra is egy hajszálon függ. Két héttel később sajnos újra vérezni kezdett a szív környéki egyik ér, s ezt a vérzést már nem tudták elállítani az orvosok. Hiába kerestek neki szívet végül már az Eurotransplant segítségével is, nem sikerült találni.

Marika végül egy fali domborművet mutat, ő vette még a régiségpiacon: a Máriát és Jézust ábrázoló fafaragás nem volt szép, mert műanyag alapú festékkel vonták be. András megígérte neki, hogy lecsiszolja, s akkor szép lesz; a munkát el is kezdte, de betegsége miatt mindenki elfeledkezett róla. Felesége néhány napja találta meg a kis domborművet, amikor az üres lakásban az emlékeket rendszerezte. Akkor szembesült vele, hogy Pápai András nagybetegen, de kitartó munkával megszabadította a ronda buroktól a két alakot. Majdnem végzett, csak a kisdeden maradt egy kevés a régi festékből, amely mint egy könnycsepp gördül végig Jézus arcán.

Olvasóink írták

  • 1. Énk 2008. március 14. 10:30
    „Milyen szomorú történet.
    Nyugodjon békében!


    Családjának, békés, nyugodt, boldog életetet!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győr: Elterelik a buszokat a tizenötödikei ünnepségek miatt

Győr - A megyei és a győri önkormányzat közös megemlékezése alkalmából a rendezvények időtartama… Tovább olvasom