Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Tini ismét belépett a hatvanas évekbe

Tini idén betöltötte a hatvanat. Bródy János, az Illés és a Fonográf együttes tagja, dalszerzője, hat szólólemez alkotója néha furcsa hangulatban érzi magát, amikor a retrodivat erősödésének jeleit látja.
Bródy villamosmérnöki diplomával hivatásos zenész, dalszövegíró. Fotó: Tésik Attila
Tini idén betöltötte a hatvanat. Bródy János, az Illés és a Fonográf együttes tagja, dalszerzője, hat szólólemez alkotója néha furcsa hangulatban érzi magát, amikor a retrodivat erősödésének jeleit látja. Például: koncertjét Vásárhelyen az Emlékpont elé szervezik, ahhoz a múzeumhoz, ahol a csatos bambit is meg lehet nézni. Az augusztus 18-i koncert előtt néhány perccel Bródy arról nyilatkozott lapunknak, hogy érzi magát ismét a hatvanas években, mikor találkozott utoljára a Szörényi fivérekkel. Kifejtette, mi a különbség a 68-as táncdalfesztivál és a 2006-os Megasztár között, és elmondta, miről írt kórusművet Tolcsvay Lászlóval.

– Első szólólemezén, az 1980-ban megjelent Hungarian blues-on hallható a Vásárhely című szerzemény, amely úgy kezdődik, hogy „Vásárhely fölött az ég se nem tiszta, se nem kék". Milyen volt az ég akkor Vásárhely fölött, és milyen most?
– Ha jól tudnám kezelni a médiát, akkor most nyilván azt mondanám, hogy igen, ez egy hódmezővásárhelyi dal, és köszöntök minden vásárhelyit. Pedig a Vásárhely nem erről a városról, hanem Marosvásárhelyről szól. A hetvenes években arra az erdélyi településre volt jellemző az a hangulat, amely engem annyira megérintett, hogy a dalt meg kellett írnom. Ez a meghasonlottság dala: nagyon remélem, hogy ez a hangulat a mai Hódmezővásárhelyre nem jellemző.

Bródy kedvencei

Városok: Budapest, London, New York, Los Angeles, Sidney
Filmek: Szelíd motorosok, Rövidre vágva, Hair, Forrest Gump, A napfény íze
Dalok: Bob Dylan: Blowing In The Wind, John Lennon: Imagine, Paul McCartney: Yesterday, Eagles: Hotel California, Simon & Garfunkel: Bridge Over Troubled Water
Könyvek: Joseph Heller: A 22-es csapdája, Kurt Vonnegut: Macskabölcső, Jack Kerouac: Az úton, Michael Shermer: Hogyan hiszünk, Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
Ital: vörösbor
Étel: vajas-piritós rozskenyér

– A magyar könnyűzene világszínvonalú – ezt a mondatot adták nemrég az ön szájába. Érdekesen hangzik most, amikor a tehetségkutató műsorok révén tényleg ráirányul a figyelem a könnyűzenére, ugyanakkor az elemzések arról szólnak, hogy az új kedvenceket gyorsan el is felejti a közönség.
– Bizonyára mondtam ilyet, hiszen a magyar könnyűzenének tényleg vannak olyan egyéniségei, akiknek a munkája világszínvonalú. Érdekes jelenség, hogy a nagyvilágban igazi sikereket elérő magyar művészek Magyarországon sokszor nem annyira népszerűek, ugyanakkor a magyar közönség számára nagyon rokonszenves előadók másutt nem mindig tudnak bizonyítani. Nagyon változatos ez a műfaj. Manapság egészen különleges kísérletek tanúi lehetünk, tudok olyan magyar zenekarról, amely másfél évvel ezelőtt Angliába költözött, és éppen most kezd sikeressé válni. Új helyzet ez, egészen más, mint amiben mi nőttünk fel.

– Az Illés együttes 1968-ban megnyerte a táncdalfesztivált az Amikor én még kissrác voltam című dallal. Fél ország azt a műsort nézte – éppúgy, mint most a Megasztárt. Szavazni akkor is lehetett, most is. Mi a különbség?

– Számomra épp az nem tetszik benne, amiben más. Jelentős előadói egyéniségek tűnnek föl a televízióban, megérdemlik a reflektorfényt. De nem látok igazán új, eredeti műveket. Szívesen néznék olyan műsort, amelyben nem az előadók versenyeznek, hanem a dalok, az alkotó egyéniségek.

– A Kockázatok és mellékhatások, a legutóbbi szólóalbum 2001-ben jelent meg, most már aktuális lenne a következő. Milyen életérzésről ír dalt ma Bródy János?

– Tolcsvay Lacival most fejeztük be közös kórusművünket, amelyet a Honvéd Együttes ad elő valamikor októberben. Egy mondat a szabadságról – ez a címe; nem titkoltan Illyés Gyula legendás versére is utalva próbál a szabadság lehetséges esélyeiről és korlátairól beszélni, szerintem jól sikerült. Persze, dolgozom, de a legutóbbi album dalai még mindig aktuálisak.

– Koncertjét az Emlékpont előtti térre szervezték. Ez a hely és kiállítás, míg elkészült, viták kereszttüzében állt. Hogy tetszik az Emlékpont?

– Benéztem néhány terembe – arra nem volt idő, hogy alaposan végignézzem, de látom, tényleg érdekes és izgalmasan berendezett kiállítás.

Névjegy

Bródy János 1946. április 5-én született, érettségi után, 1964-ben lépett be az Illés zenekarba, és a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1969-ben diplomázott – de inkább főállású zenész, dalszövegíró lett. Az Illés 1973-as föloszlása után a Fonográfban zenélt 1984-ig. Színházi munkái közül legjelentősebb a Szörényi Leventével közösen írt István, a király (1983). Első szólóalbuma, a Hungarian Blues 1980-ban jelent meg. Aztán a Ne szólj, szám, a Hang nélkül, Az utca másik oldalán, majd a Kockázatok és mellékhatások (2001) című lemez következett. Liszt-, Huszka Jenő-, Fényes Szabolcs- és Kossuth-díjas, idén megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

– Milyen érzés ismét belépni a hatvanas évekbe?

– Én tényleg a hatvanas évek gyermekének tartom magam: akkor eszméltem, akkor alakult ki az ízlésem, és most, némi iróniával, furcsa hangulatban állapítom meg, hogy azok a hatvanas évek mennyire vonzóak a mai fiatalság számára. Nagyon trendi most a retró, az egyik kislányom is utazik a régi zenekarokra. Közben pedig az akkori dalaim felnőtt korúak lettek, és ezt akkor is megállapíthattam, amikor a hatvanadik születésnapom alkalmából a Madách Színházban születésnapi koncertet rendeztek nekem. Nagyon kedves meglepetés ért, a Volt egyszer egy csapat című musical sztárjai, tehetséges fiatalok, Kocsák Tibor hangszerelésével az én dalaimat énekelték – nekem. Nagyon jólesett, sajnálom, hogy ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt. Még szerencse, hogy a Duna Tévé felvette, és szeptemberben sugározni fog ebből egy adást.

– Miközben mi Hódmezővásárhelyen beszélgetünk, a Szörényi testvérek a szomszédban, Szegeden most nézik meg a szabadtéri játékokról szóló kiállítást. Milyen gyakran találkoznak mostanában?

– Nem tudtam róla, hogy erre járnak. Azért találkozunk olykor. Egy éve mi nyitottuk meg a Sziget fesztivált. Épp az idei Sziget nyitányán jutott eszembe, hogy tavaly egy egész jó hangulatú koncertet adtunk. Legutóbb akkor találkoztunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogy legyünk tökéletes barátnők?

Milyen figyelmes tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollégáim egy… Tovább olvasom