Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia 0°C | 6°C

Testnevelő tanárból logisztikai tanácsadó

Két névjegyet csúsztat a kezembe. Egyiken mint a szolnoki székhelyű Bodex kereskedőház kereskedelmi és marketingigazgatója, másikon mint minőségbiztosítási, disztribúciós autógyártási szakember szerepel. Közben ő az a Csaba László, aki pécsi létére győri sportosztály vezetője volt a rendszerváltás után, majd hirtelen váltással uszodaigazgató lett. Később az egykori sportbúvár Németországba szegődött negyvenes fejjel dolgozni.
Hazatérve az Audiban a Dialog Hungaria Kft.-ben az autószerelés kiszolgálásának háttérmunkáját irányította, felügyelte. Majd egy huszárvágással, miután felveszi végkielégítését, az ország túlsó végén vállal vezetői beosztásokat. Most éppen Citroënek eladása a főprofilja. Karriertörténet, méghozzá logisztikus. Nem?

– Édesapám azzal indított el az érettségi után az életbe: „Fiam, a rest mindig kétszer fárad, az idősebbek és a hagyományok tisztelete nélkül nem működik semmi sem, »leben és leben lassen, élni és élni hagyni« és embernek maradni az emberek között!" És ha már az idézeteknél vagyunk, Seneca mondta, hogy a legjobb dolgokat is meg kell kérdőjelezni, hogy tökéletesebbek legyenek. Ehhez tartom magam, és próbálok a munkámban, de a családommal is logikusan, logisztikusan élni. A mai világban, a racionalizálás világában, ha kimondjuk, ha
nem, mindenki azt keresi, miből  tudna pénzt csinálni. Akik a legnagyobb nyereségre törekednek, azoknak a lehető legésszerűbben kell kihasználniuk minden adottságukat. Emberi erőforrást, anyagi javakat.
– A logisztikusi életmód viszonylag későn jelentkezett az életében.
– Szinte gyakorlatilag teljesen véletlen, hogy erre a pályára kerültem. Mikor már annyi pofont kaptam a közéletben, amire azt mondtam, tényleg elegem volt mindenből, elmentem külföldre dolgozni. Gyakorlatilag raktári munkásként kezdtem.
– Hány éves volt akkor?
– Negyven. Otthagytam a tanári pályát, a GYÁÉV-uszoda igazgatói állását. A közéletet.
– Nem tartott attól, ami egy ismeretlen terepen várt önre?
– Nagyon korán meghaltak a szüleim. Nem volt, aki meghúzza a malac farkát, hogy adjon két forintot. Dolgoztam Pécsett az uránbányában, ha holnap ásnom kell, ások, nem izgatott a dolog tehát. Egyetlenegy lebeg a szemem előtt, a családomat el kell tartani. Németországban aztán olyan ismerősökre tettem szert, akik barátsága később óriási szerencsének bizonyult. Részben a javukra is írható, hogy elnyertem az Audiban a Dialog Hungaria igazgatói állását. Az Audi TT-gyártás logisztikai munkáját. Persze kellett más is. Gépészüzemmérnök vagyok,  kiröhögtek a Testnevelési Főiskolán, amikor elvégeztem a targoncásvizsgát. A felvételimben óriási szerepe volt ennek. Azért vettek fel a németek, mert igazgatóként tudtam targoncázni. Nem azért, mert mekkora tudásom volt, ez őket nem izgatta. Hozták a teljes munkafolyamatot, technológiát,
egyebet. Nekik olyan valaki kellett, aki csapatember. Aki irányítani tud. Azt merem mondani, targoncás tanárként lettem a megbízott üzletigazgató. Ezután kezdtem el nyitott szemmel járni.
– Nagyot ugrottunk időben a németországi rakodómunkától az Audi TT-ig. Közben mi történt? 
– Nagy volt a pofám, hogy el kell menni külföldre, de a távolság megviselt. Németországból ritkán tudtam hazajönni.
– De a német nyelvet bírta?
– Nem annyira jól, mint amennyire gátlástalanul beszélek. Megértetem magam. Szóval, amikor letelt végre a munkám külföldön, hazajöttem és
elnyertem a győri Metro Áruházban a sport-játék osztály vezetői állását. Az elsők között targoncáztam, nyolc-kilenc hónapig. Aztán német ismerősökön, akikről már beszéltem, és egy fejvadász cég segítségével kerültem az Audiba. Amikor aztán már olyan sokat kerestem, hogy
nem érte meg tovább alkalmazniuk engem, akkor barátságban
megváltunk egymástól. Ezután a Philipsben nyertem el egy állást. Raktár és a raktári anyag kiszolgálása volt a feladatom. Ezt nyolc hónapig csináltam.
Aztán egy német cég magyar vállalatánál váltók adagolását szerveztem meg. Tizenötezer helyett hatvanezer váltót csináltunk meg. De mégsem jöttünk ki egymással. Így kerültem a Mezőgépbe Szolnokra. Majd
később jelenlegi munkahelyemre. Citroën-eladással, ingatlanforgalmazással, cégek beindításával foglalkozom.
– Megkóstolta rendesen a magyar és a külföldi valóságot is. Mit gondol?
– Úgy érzem sokan vizet prédikálnak és bort isznak. O. K. Egy minisztériumnak rangjának kell lenni, de azzal nem értek egyet, hogy csak Audival járhatnak az államtitkárok. Azt látom, a nagy cégeknek annyi pénzük van a monopolhelyzetükből adódóan, hogy mindent megcsinálhatnak, amit akarnak. A kisebbeknek a felzárkózás nagy falat. Ezért is kezdtem el azzal foglalkozni, hogy őket felzárkóztassam. Logisztika, szervezés, szerkezetátalakítás, minőségbiztosítás. Tényleg megtanultam a németektől, hogy például egy fuvarozónak talicskát
kell venni első lépésként. Aztán ha megy a bolt, még egyet. Aztán a harmadikat, és mindegyikkel dolgozni, dolgoztatni. A magyar vállalkozó első lépésként vesz egy diplomatatáskát és egy mobiltelefont, lízingel
egy huszonöt tonnás kamiont. Ehhez kezd munkát keresni. Ennek költségei vannak. Szóval azzal kezdi a vállalkozását, hogy mínuszokat termel.
– Pedig azt mondják, hitelből működik a világ.
– Igen, de a hitel egy rabszolgaság.
– Nem tudok olyan országot, vállalatot, amely ne venne fel hitelt.
– Nem vitatom. De nekünk nincsenek tartalékaink. Szóval ekkor máris abban a mezsgyében vagyunk, amit más szánt nekünk. Pécsi születésűként huszonöt év győri háttérrel úgy gondolom, bár kényszerpályán vagyunk, de mi is éppen olyan jók vagyunk, vagy lehetünk, mint az európai vállalkozók. Ehhez nem kell más, mint egy kis szervezés, bonyolítás, minősítés, logisztika.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Járai: magasabb lehet a fizetési mérleg hiánya

Nincs szükség változtatásra a monetáris politikában, ha a kormány képes lesz a tervezett és az… Tovább olvasom