Kisalföld logö

2017. 11. 24. péntek - Emma 3°C | 8°C Még több cikk.

Szuzi is szeret bulizni

Néhány héttel ezelőtt kaptam egy meghívót a Mozgássérültek Heves Megyei Egyesületének gyöngyösi csoportjától, amelynek tagja vagyok. A környékbeli sérültek ifjúsági csoportjának megalakuló rendezvényére invitáltak bennünket. A rendezvény célja az volt, hogy összeismertessék egymással a környéken, különböző sérüléssel élő fiatalokat. E célból játékos, zenés, táncos, vidám klubdélutánt szerveztek.

Édesanyám kísért el a nagy esemény színhelyére, Gyöngyösre. A teremben elsőként köszöntő hangzott el, majd megtudtuk, mi lesz a délutáni program. Először is kisorsolták mindenkinek a táncpartnerét. Nekem egy körülbelül 13–14 éves kisfiú jutott, akivel illett a nyitótáncot elropnom. A nyitótánc után persze mindenkinek szabad volt a pálya. A szervezők igyekeztek mindenkit bevonni a táncmulatságba, még azokat is, akik kevésbé tudtak mozogni. Édesanyámmal is rengeteget táncoltam. Idejét sem tudom, mikor táncoltam ennyit utoljára – talán egy családi nyaralás alkalmával, valamikor réges-régen. Ez a délután igazán felszabadító volt, mert nem kellett attól tartanom, hogy a másságom miatt megbámulnak, és nem kellett elviselnem a furcsálló, esetleges megvető pillantásokat sem. Itt mindenki egyforma volt.
Egy igazi parti nem létezhet vidám fejtörő játékok, finom ételek és italok nélkül. A kitűnő szervezők mindenről gondoskodtak. Itt semmiből nem volt hiány.

Szeretném, ha ilyen és ehhez hasonló rendezvények az országban mindenütt előfordulnának, rendszeresen ismétlődnének, mert tudni kell: mi, sérültek is éppúgy szeretünk szórakozni, bulizni, mint egészséges társaink. Nekünk is jogunk van ahhoz, hogy kikapcsolódjunk, felszabadultan tudjunk nevetni.

A legjobb barátnőm mondta nekem egyszer, amikor nagyon le voltam törve az állapotom miatt, hogy mi, sérültek vagy bármilyen mássággal élők azért vagyunk itt a Föld nevű bolygón, hogy ne hagyjuk kiveszni az emberekből, ebből a világból az emberséget. Nos, ez bebizonyosodott azon a szombat délutánon is. Mi, másak, igaz, hogy nagy árat fizetünk mindezért, de azt hiszem: megéri! Mi is nagyon sok mindent kapunk, amit lehet, hogy máskülönben nem kapnánk meg. Azok az emberek pedig, akik sérültekkel foglalkoznak, sokkal, de sokkal elhivatottabbak és szolgálatkészebbek, egyszerűen megszállottabbak, mint az átlagemberek. Ők szenvedélyes segíteni akarók – és mi, mássággal élők ezért örök hálával tartozunk nekik. Elgondolkodom azon sokszor, hogy vajon ezek az emberek honnan merítik az erőt, energiát mindehhez. Talán épp ezekből a délutánokból.

Nagy Éva

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mától látható a mozikban A herceg haladéka című film

A héten tartják Tímár Péter legújabb filmjének, A herceg haladékának országos premierjét: Kulka… Tovább olvasom