Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Szívet azért mégsem cseréltek

Ezerötszáz jelentős – már elhunyt és még élő – magyar személyiség életrajzát, pályafutását mutatja be gazdag képillusztrációval a decemberben megjelent Amerikai magyarok arcképcsarnoka című könyv. Győri „érdekeltséget” is találunk benne.
Székely Imre győri származású grafikusművészt. Első grafikái, linóleummetszetei még középiskolás korában lapunkban, a Kisalföld ifjúsági oldalán jelentek meg. Útja azóta szó szerint is messze vezetett. Ma Kanadában, British Columbia fővárosában, Victoriában él és alkot, ám szülővárosát nem felejtette el, időről időre híreket kapunk tőle. Így tudtunk beszámolni róla, amikor fogadta őt az emigráns magyar művészek képviseletében II. János Pál pápa, vagy amikor a Kanadában élő magyarok nevében, a befogadás köszöneteképpen egy képét adhatta át személyesen Jean Crétien miniszterelnöknek.

Székely Imre most egy teljes oldalt kapott az Amerikai magyarok arcképcsarnoka című könyvben, amelyet a Médiamix Kiadó gondozásában Salgótarjánban az American Hungarian Panorama, a tengerentúli magyarság képes magazinja (főszerkesztő Tanka László) adott a karácsony előtti könyvpiacra. (A korábbi, Magyar Amerika című könyv sikeres volt itthon és a tengerentúlon egyaránt.)
A könyvbe ezerötszáz, Amerikában élt vagy élő kiemelkedő magyar személyiség került. Csupán jelzésül néhány közülük: Teller Ede, Neumann János, George Cukor, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, George Pataki, Soros György. A képzőművészek között, ilyen nevek mellett, mint Moholy Nagy László, ott szerepel a győri származású Székely Imre.

„A történet azzal kezdődött, hogy három évvel ezelőtt felkért a Torontói Független Magyar Rádió riportere (a szintén győri »érdekeltségű«, neves színművész fia), Bede-Fazekas Zsolt egy riport készítésére" – írja lapunknak küldött internetes levelében Székely Imre. Ezt az interjút hallotta dr. Magyar Tamás Torontóban élő fogorvos, aki ott a Rákóczi Alapítvány egyik vezetője, s az említett Panorama munkatársa is. A kapcsolat egyik eredménye egy háromhetes kiállítás lett Torontóban, a Katolikus Fiatalok Világtalálkozójának idején, ezt aztán számos meghívás, interjú követte – a sor eddigi végén most ott áll az említett könyv.

„Az emigrációs élet nagyon nehéz. Mély gyökereket tép ki, amelyek vagy megindulnak újra, vagy nem. Eszembe jut a régi sláger: szívet cseréljen, aki hazát cserél... Természetesen ebbe a könyvbe mindenki nem kerülhetett bele, nem is ez volt a cél. Ez egy keresztmetszet rólunk, szellemi híd az óhaza felé. Sajnálom, hogy a victoriai magyarok közül a képzőművészetnél kimaradt Fischer Jutka, az irodalmiaknál pedig Butz István... Jó érzés ebben a könyvben lenni, büszke lenni magyarságunkra" – írta a Kisalföldnek Székely Imre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Koncz Zsuzsa játékai

Koncz Zsuzsa négy év alkotói szünet után ismét hallatja a hangját. Ki nevet a végén címmel öntötte… Tovább olvasom