Kisalföld logö

2017. 02. 25. szombat - Géza -1°C | 8°C Még több cikk.

Pályát módosítva lettek művészek

A színházi és a zenei életben Szegeden is sok olyan népszerű művész dolgozik, aki eredetileg egészen más szakmát tanult, s csak hosszabb-rövidebb kitérő után, pályamódosítással lett azzá, ami. Építészek, tanárok, jogászok vagy orvosok döntöttek úgy: sutba dobják megszerezett diplomájukat, és inkább karmesternek, énekesnek, színésznek állnak.
Altorjay Tamás szerint sok a hasonlóság a zene és az építészet között. Fotó: Frank Yvette
– Ötödéves voltam a műegyetemen, amikor énekelni kezdtem. Addigra érlelődött meg bennem, hogy a szeretett építészeti tanulmányok mellett valami hiányzik még az életemből – mondja Altorjay Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának basszistája. – Miután akkoriban meg is nősültem, nagyon óvatosan váltottam pályát, a kettőt egy ideig párhuzamosan csináltam, munka mellett végeztem az énekesi tanulmányaimat. Építészként 1982-ben szereztem diplomát, utána négy éven át egy tervezőirodában dolgoztam, majd a Vedres szakközépiskolában tanítottam. Noha már 1989 óta szólistaként léptem fel a színházban, csak 1993-ban lettem főállású magánénekes, és 1996-ig visszajártam óraadóként tanítani. Az átmeneti időszakban számtalanszor elgondolkoztam azon, hogy vajon jól döntök-e, ha a kiszámíthatatlanabb pályát választom. Az építészethez sem lettem hűtlen, főként a rokonságnak manapság is szoktam műszaki átalakításokhoz kisebb tervezéseket vállalni, olyanokat, amelyek nem engedélykötelesek. Ennyi „ujjgyakorlatra" szükségem van. Kamarai tagsághoz kötött komolyabb munkákat már nem érné meg elvállalni. A feleségemnek is szoktam segíteni, aki ingatlanközvetítéssel foglalkozik, és a műszaki felméréskor jól jön neki az én szaktudásom.
Altorjay Tamás úgy véli: sok a hasonlóság a zene és az építészet között. Például ahogyan a zenében is fontosak a forma és a tartalom egységességét kifejező arányosságok, úgy az építészetben is. Nem véletlenül szokták az építészetet megfagyott zenének hívni.

Réti Attila 23 éves korában kezdett énekelni tanulni, s tanár volt, mikor először színpadra lépett. Fotó: Schmidt Andrea
– Tizenegy éves koromtól kezdve statisztáltam a színházban, megszerettem ezt a világot, és sokáig színésznek készültem – meséli a baritonista Réti Attila. – Sokat szavaltam, iskolai rendezvényeken is felléptem. Szenvedélyes lemezgyűjtő voltam, s ha nem volt otthon senki, együtt énekeltem a sztárokkal. Harmadikos gimnazista koromban édesapám véletlenül meghallotta, hogy a Nyugat lánya egyik részletét énekelem, és felkiáltott: Fiam, neked van hangod! Villámcsapásszerűen hasított belém, hogy operaénekes is lehetnék. Csakhogy nem tanultam zenét, így szóba sem jöhetett a Zeneakadémia. Mivel jól ment a nyelvtanulás, magyar–francia szakra jelentkeztem a szegedi bölcsészkarra, noha akkor már tudtam: nem akarok életem végéig tanítani. 23 éves voltam, amikor megkezdtem az énektanulmányaimat a Király-König Péter Zeneiskolában.

Miután az egyetemen megszereztem a tanári diplomát, három évig az akkor alapított Deák gimnáziumban tanítottam, utána két évig a Ságvári gyakorló általános iskolában. Amikor Gregor József zeneigazgatósága idején először színpadra léphettem, még tanár voltam. A pályakorrekció számomra nem jelentett dilemmát, erősen hittem abban, hogy sikerülnie kell. A bölcsészkaron tanultaknak ma is hasznát veszem, biztonsággal tájékozódom az operához is kapcsolódó irodalmi, történelmi, művészeti kérdésekben. Az alapos nyelvtudás pedig óriási előny, amikor olasz és francia műveket énekelek. A pályamódosítás inkább azért jelentett nehézséget számomra, mert sok mindent be kellett hoznom. Mivel nem jártam a Zeneakadémiára, nem énekeltem együtt soha senkivel, nem volt gyakorlatom a kamaramuzsikálásban, ezt a színházban kellett megtanulnom – mondja Réti Attila, akit legközelebb A trubadúrban, Luna grófként láthat a szegedi közönség, márciusban pedig Japánba utazik koncertkörútra.

Lukács Ervint a zenélésben nem segítette az orvosi diploma. Fotó: DM/DV fotó
Lukács Ervin
karmester, aki évekig a szegedi szimfonikusok művészeti vezetője volt, azt mesélte: a zenélésben ugyan nem segítette az orvosi diplomája, abban viszont igen, hogy a látóköre így sokkal tágabb lett, mintha szakbarbárként csak egy területről lettek volna alapos ismeretei.
A karmesteri szakmáról egyébként is úgy véli: ötven százaléka pszichológia, márpedig azt komolyan tanult az egyetemen, és ez nagyon hasznosnak bizonyult. A Kossuth-díjas dirigens orvosi diplomájának csak akkor vette hasznát, amikor behívták katonának, és a seregben gyógyító munkát kellett végeznie. Mivel több mint fél évszázada tanulta az orvoslást, mára szinte mindent elfelejtett. Olyannyira, hogy ha valami baj van, először ő kezd el kiabálni: orvost, orvost!


Váltottak

Gyüdi Sándornak, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató-karnagyának a pályája rendhagyó módon indult, hiszen először matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, és csak azután végezte el a Zeneakadémiát. Eredeti szakmájában nem dolgozott, hiszen fiatalon a színház karigazgatója lett. Szikora János rendezőről, a szegedi teátrum egykori művészeti vezetőjéről, a jelenlegi szolnoki színigazgatóról köztudott, hogy jogi diplomával is rendelkezik, s nemigen lehet őt szerződésekkel, jogi praktikákkal megvezetni. Ugyancsak jogásznak tanult Szervét Tibor színművész, akit a színházban és a szabadtérin is láthatott a szegedi közönség. Dunai Tamás színművész Szegeden lett magyar–francia szakos középiskolai tanár, Angyal Mária rendező pedig angol szakon szerzett először diplomát. Az Operaház Szegeden is sokat vendégszerepelt tenoristája, Csák József egyben építész, és a műegyetemen is tanít, kollégája, Rácz István pedig orvosi praxisát cserélte a világot jelentő deszkákra. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elárverezik a képeket

Elárverezik a soproni karácsonyi vásáron bemutatott adventi naptár képeit a Pannonia Galériában… Tovább olvasom