Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Bemutatóra kész a Sorstalanság

Feszültséget, izgalmat és szépséget garantál Koltai Lajos az elkészült Sorstalanság című filmben.
Koltai Lajos
– Közel vagyunk az igazság pillanatához – mondta Koltai Lajos rendező tegnap, mielőtt húszperces részt a sajtó elé tárt elkészült filmjéből, a Sorstalanságból.

– Boldog vagyok és szorongok, gyomorszájamban érzem már, hogy közelít február 10., az országos premier napja.

Karnyújtásnyira a bemutatótól feszültséget, izgalmat és szépséget ígér Koltai Lajos, aki első filmes rendezőként vállalkozott a Nobel-díjas irodalmi mű adaptációjára. A nemzetközi érdeklődéssel várt alkotásban a rendező arra törekedett, hogy ne essen bele azokba a hibákba, amiket más holokausztábrázolások elkövettek. Fontos volt számára, hogy rendkívül pontos és hiteles legyen mindaz, amit a vészkorszakból megmutat. Ígéri, hogy a holokauszt egyre fogyó túlélői és leszármazottaik nem kapnak hamis képet a történtekről.

– Minden, amit tényszerűen tudunk, a fotóarchívumokból származik, kamera ugyanis soha nem volt a táboron belül, nincsen mozgóképes dokumentáció a rabéletről. A témával foglalkozó tudósok meg vannak győződve arról, hogy maradtak fenn tekercsek, azaz forgattak a barakkokon belül, de ezek az anyagok el vannak süllyesztve valahová. Nekünk tehát egyedül fekete-fehér fényképek álltak rendelkezésünkre, a szem élménye, amelyhez a történet folyamán a lehető legközelebb akartunk kerülni.

Nem mutathattunk be más világot, mint ami az emlékezetben él. A cselekmény előrehaladásával a kép elszíntelenedik, hiszen a holokausztélmény a nézők számára világszerte fekete-fehér, de legalábbis nagyon kevéssé színes. A felszabadulás után természetesen az oroszok és az amerikaiak is sokat forgattak színesben, de az már egy másik világot, a tábor utáni életet ábrázolja.

Megfordul a világ

A forgatókönyvhöz mindig Kertész Imre regénye volt a kiindulási pont. A film legnagyobb erénye, hogy tiszta képekkel beszél. Tisztán válaszolja meg a kérdést, amire igazából nincsen válasz: „Hogyan történhetett meg mindez?" Elmesél egy életet, amely egyfajta lehetetlenséget sugall, nevezetesen azt, hogy a mai világban bármi, bármikor megtörténhet az emberrel: bárkit, bármikor le lehet szállítani egy buszról; bárkit, bármikor arra lehet kényszeríteni, hogy féljen.

A Sorstalanság nem akar többet mondani, megelégszik azzal, hogy felkészítsen a rosszra, hiszen ami ebben a világban bekövetkezhet, az jó nem lehet. Koltai nem holokausztfilmet készített, csupán egy fiú történetét mesélte el. Elkezdte követni Köves Gyurit, mert érdekes és szimpatikus ember, érdemes arra, hogy kíváncsiak legyünk a sorsára. Követte a fiú lelkét, akár egy dokumentumfilmben, miközben bekerült egy olyan világba, melynek nem akar részese lenni.

„ Szeretném, ha te rendeznéd a filmet"

Miután Koltai elolvasta a regényt, szeretett volna személyesen találkozni Kertész Imrével, hogy elmondhassa, mennyire tetszett az írása. Kertész Imre örömmel fogadta a megkeresést. Koltai elmondott mindent, amit a regényről gondolt, majd Kertész elővette a Sorstalanság első forgatókönyv-változatát, melynek fejlécén a következő állt: „Írta Kertész Imre, Spiró György társaságában". Azt kérte, hogy az elolvasás után mihamarabb jelentkezzen.

Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy meg lehet-e filmesíteni a könyvet. Abban hamar egyetértett Koltai és Kertész, hogy a regény alapvonása a linearitás, nem pedig a csapongás, hiszen nincsenek benne csattanók, és a katarzisok nem a felszínen, hanem a főhős lelkében történnek meg. Nincsen a történetben egy attraktív kulcsjelenet, amire az egész filmet fel lehetne húzni, ehelyett a dolgok csendben, lépésről lépésre – egész egyszerűen – megtörténnek. Filmesként nehéz dolog lemondani a megható nagyjelenetekről, és csendben maradva, egy lelket követve letapogatni a történetet. Ezt a kihívást vállalta Koltai Lajos.

Miután kifejtette a gondolatait a linearitással kapcsolatban, Kertész Imre a következőket mondta: „Én azt írtam meg, amit az imént elmondtál. Szeretném, ha te rendeznéd a filmet." Közösen hozzákezdtek egy új változat elkészítéséhez, melyben az első könnycsepp megszületésétől kezdve minden emocionális lépcsőfokot egymásra építettek. Mivel az író pontosan tisztában van az irodalom és film közötti különbséggel, a 10–15 oldalanként elkészült forgatókönyvrészleteket elküldte a rendezőnek, akit innentől a vízióira bízott, nem szólt bele a munkába.

Leépülés diétán

Az operatőrként már Oscarra jelölt rendező érthetően nagy súlyt fektetett a film színvilágára. A pontos környezetrajz visszaadásán túl a személyes, fizikai és lelki változás ábrázolását tartotta a legfontosabbnak. A Sorstalanság állapotfilm: leépüléstörténet és szenvedéstörténet egyben. Elsősorban a főszereplő, Köves Gyuri leépülését követi, de természetesen hangsúlyos az őt kísérő, majd egyenként eltűnő, esetleg elpusztuló mellékszereplők párhuzamos sorsa is.

Több orvos véleményét kikérték arról, hogy ezt a folyamatot lehet-e hitelesen ábrázolni, és az ő javaslatukra a főszereplő Nagy Marcellt egy szülőkkel egyeztetett „leépülési diétára" fogták. Koltai szigorúan kérte, hogy a büfébuszokat a lehető legmesszebb állítsák fel a tábortól, nehogy étellel a kézben bóklásszanak emberek a díszletek között.

A koncentrációs táborok boldogsága

„ Egyszer meghaltam már, hogy élnem lehessen – s talán ez az én igaz történetem. Ha így van, akkor e gyermekhalálból született művet a sok millió halottnak ajánlom, s mindazoknak, akik e halottakra még emlékeznek" – mondta Kertész Imre 2002. december 7-én, a Svéd Akadémia ülésén, az irodalmi Nobel-díj átadó ünnepségén. Koltai Lajos rendező a regény ajánlását szem előtt tartva érzelmileg vezeti végig a nézőt Köves Gyuri életében, s hogy sikerült-e neki a regény lelki alaptézisét, a koncentrációs táborok boldogságát megmutatni a filmes változatban, az a már bemutatott húsz perc után feltételezhető: szomorúan szép, derűsen könnyes és fájdalmasan valódi – érzelmekre ható és értelmet háborító.
(Koltai Lajos rendezővel és Nagy Marcell főszereplővel a szombati Sziesztában olvashatnak interjút.)

A Sorstalanság számokban

150: Magyar filmben soha korábban nem volt ennyi – mintegy 150 – beszélő szereplő, soha korábban nem építettek ekkora díszletet.
3: A film három ország, Magyarország, Németország, Nagy-Britannia koprodukciójában készült.
59: 11 forgatási héten, 59 napon át forgattak.
10.000: hozzávetőleg 10.000 statiszta, a legtöbb egy nap 500 fő volt Rákosrendezőn.
100: átlagban 100 fős stáb dolgozott a helyszíneken.
500: a végefőcímen 500 fős a szereplők és munkatársak listája.
70.000: az exponált nyersanyag hossza 70.000 méter.

Kertész Imre a forgatáson

A második műtermi napon a szerző is ellátogatott a forgatásra, meghatottan sétált a bútorozott díszletben és dicsérte Koltai Lajost, hogy milyen fantasztikus tárgyakat talált, a szoba teljesen korhűre sikeredett. Kertész először a monitoron nézte a felvételt a rendező székében, majd egy „képen kívüli" fotelban figyelt. Haza sem akart menni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sültpaprika-krémes pizza

Alig néhány hozzávalóból percek alatt összeüthetjük vacsorára ezt az olaszos jellegű pizzát, a la… Tovább olvasom