Stephen King: Álom doktor

Szerző: Stephen King
Cím: Álom doktor (A ragyogás 2.)
Kiadó: Európa
Megjelenés éve: 2015 (1. kiadás: 2014)
Oldalszám: 704

Most, amikor utánajártam, meglepve szembesültem vele, hogy egyidős vagyok A ragyogással. Ez a közérdeklődésre számot aligha tartó információ annyit azért jelez számomra, hogy a jó Stephen King bő három és fél évtizeden váratta a folytatással saját táborát.

Utóbbiba minden bizonnyal nem csupán a rajongói, de ügynökei, kiadója és családtagjai is beletartoznak – én a szkeptikusok torát erősítem. Jelentem, az első pár alkalommal, amikor az Álom doktor néven tárgyiasult kötet a könyvesboltokban szembejött velem, ellen is tudtam állni a kísértésnek, és hagytam Danny Torrance-t békében nyugodni a nosztalgia farvizén.

„Időről időre (…) azon kaptam magam, hogy Danny Torrance életkorát számítgatom, és töprengek, vajon hol él most. Nem is szólva az édesanyjáról, akit a pusztító hajlamú Jack Torrance ellátatlanul hátrahagyott. (…) Valamikor 2009-ben egy gyógyulóban lévő alkoholista barátomtól a következő aforizmát hallottam: »Ha egy függő személy fuldoklik, valaki másnak az élete pereg le előtte.« Úgy éreztem, ez a mondás túlontúligaz hozzá, hogy vicces legyen, és azt hiszem, ezen a ponton vált az Álom doktor megkerülhetetlenné. Hajtott a kíváncsiság. Hogy szorongva fogtam-e a könyv megírásához? Ezt nyugodtan elhihetik.” – így emlékszik a Pillanatra a szerző, és hasonlóképpen érzi ezt az olvasó is.

Tekintsünk el a mozitól, Kubrick erőszaktételéről az eredeti történeten, az Álom doktor ott igyekszik folytatni a sztorit, ahol a fonalat letettük. Ekképpen kizárhatnánk az előzmények nem ismerőit a folytatásból, ez mégsem történik meg. Valahol pedig jól jött volna ez, a kinyújtott nyelv az értetlenkedők felé, King azonban úgy akarta, hogy jelen könyve önmagában is megállja a helyét. Danny nem felejt, de közben őrzi a Torrance-család „hagyományait”: egy erőszakos, részeges disznó válik belőle is, mintegy akaratlanul. Mivel azonban ez nem a Nagy Buta Valóság, hanem egy hőstörténet, természetesen jön a mindent átíró fordulat, egy város és egy kislány képében, akiknek hatására ez az elveszett lélek képes felülemelkedni önmagán.

Alapvetően szerethető túlzásoktól hemzseg a kötet, a sötét oldalt megszemélyesítő Igaz Kötés minden elemében „fantasztikus”, de a kislány, Abra is inkább boszorkány a maga nemében, mint a Ragyogás Dannyjéhez hasonlatos, sarokba szorított áldozat. Ha így nézzük, az Álom doktor sokkalta erőszakosabb, mint elődje, a valóságtól végképp elrugaszkodott alaptéma azonban elviselhetővé teszi mindezt. Abra és Danny mellett számos kedvelhető figura fordul meg itt, és profán tanulságokból sincs hiány. Annak idején a Ragyogás emelte ki Kinget a horror-ponyvából, a színvonalat pedig az Álom doktor is lazán hozza. Ahogy a szerző Goyát idézi: „Az ész álma szörnyetegeket szül”, ez pedig itt a rémálom folytatása, felháborítóan kerek happy enddel.

Még ha másra is vágytam, ha ezzel kell beérnünk, én beérem ezzel a következő 35 évben.