Interjú a Győrben bemutatott Bánk bán világhírű címszereplőjével - "Tudom, hol a szívem, mik az igazi értékek"

Székelyföldi tartózkodás után érkezett meg Győrbe. Milyen volt otthon?

Jó.

Nagy a hó arrafelé?

Akad.

Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a szülőföldjére érve töltődik fel a piszkos világ után.

A piszkos világot a nagyvilágra értettem, ahol sokat énekeltem, és olyan ideológiákkal találkoztam, olyan elképzelésekkel, olyan beteg konstrukciókban láttam a szeretett műfajomat, hallottam szidni nemzetemet, hogy könnyen hoztam meg a döntésemet: hazatérek. Tudom, hol a szívem, mik az igazi értékek. Nekem ott kezdődik a szabadság, ahol az ember a nemzetiségét büszkén gyakorolhatja. És senki ne mondhassa neki, hogy mit magyarkodsz. Székelyföldön például, ha kicsit arrébb megyek és sok a román, akkor bizony rám szólnak. Tartsuk tiszteletben egymást.

A boksztól az éneklésig

Hogyan lesz valaki Székelyföld közepén, Gyergyóremetén operaénekes? Egy kistelepülésen valakinek ez a gyermekkori álma?

Na, azt senkinek ne mondja mifelénk, hogy Gyergyóremete kicsi, mert arrafelé talán ez a legnagyobb falu. Gyergyóremete varázslatos, ahol igaz magyar emberek laknak. Számomra a mennyország. Csak jót tudok mondani róla, talán azért is, mert az aranyéveket, a gyermekkoromat töltöttem ott, így tökéletesnek maradt meg az emlékezetemben. De valóban hihetetlen energiával élő, fejlődő település. Visszatérve a kérdéshez: nekem az opera kijelölt út volt, nem volt választásom. Nem voltam jó matekból, a verekedésen kívül – bokszoltam, dzsúdóztam, karatéztam – csak a zene érdekelt. Ennek a nyelvét értettem meg minden erőfeszítés nélkül. A szüleim ügyesen terelgettek. Amikor a gimnázium végén megnézték, hogy miből van a legjobb jegyem, és kiderült, hogy énekből, akkor egyértelművé vált, hogy merre tovább.

Átnézve a pályafutását, csak kapkodtam a fejem, fantasztikus helyeken járt, fantasztikus emberekkel találkozott. Csak egy történet: a londoni királyi családban, Vilmos herceggel beszélgetve említette, hogy erdélyi származású, mire kiderült, hogy a család székelyföldi birtokán megforduló Vilmos személyesen ismer egy másik Molnárt, aki történetesen az ön bátyja... Hogy is volt ez?

Így valahogy. A bátyám nagyszerű prímás, táncház- és népzenész, mindketten tiszta forrásból fakadunk. Tiszta forrásúnak vallom magam, mert nem volt túl sok előképzésem, egyből a legnagyobb mesterektől tanulhattam. Igyekszem kottahűnek lenni, teljes mértékben átadni magam az előadásnak.

Jöttmentként bizonyítani

Mi adott erőt, amikor fellépett a világ legnagyobb színpadain?

Megmondom őszintén, bőséges ebéd volt. Belekóstolhattam a világ kulturális svédasztalának kínálatába és jóllaktam, talán meg is ülte a gyomromat. De az a fajta ember vagyok, akinek kellemesen fáj otthon lenni, mindig hazavágyik, és minden jót az övéinek akar elmondani vagy éppen elénekelni. Gyűlölöm azt a vélekedést, hogy Magyarországról el kell menni és külföldön kell érvényesülni. Bennem is megvolt, hogy kipróbáljam magam kint, vitt a tehetségem, és valóban csúcs a Metropolitanben, a Covent Gardenben vagy a Bastille-ban fellépni, de amikor az ember bebizonyította, hogy jó, nagyon jó, akkor jöjjön haza és itthon legyen nagyon jó.

Más itthon?

Más. Valóban nehezebb boldogulni, tényleg akad nem egy, még középszerűnek sem mondható személy, aki kulturális intézményt vezethet. Várom a kulturális élet megtisztulását, hogy ezeket az intézményeinket olyan vezesse, akinek igazi hitvallása van.

Időnként azért felhívják New Yorkból, érkezik felkérés a legnagyobb külföldi operáktól?

Természetesen. Lett volna több lehetőségem is. Aztán jött a pandémia, és azt mondtam magamnak: Levikém, otthon kell boldogulni. A kultúra mutathatna példát, de sajnos a legtöbbeknél a pénz mozgat mindent. Én itt vagyok Győrben, jóval alacsonyabb a gázsim, mint külföldön, ám sokkal jobban örülnek nekem, nagyon várnak, megbecsülnek. A magyar nemzet igazi energiái a vidékből erednek, ahol ezért én tényleg szeretettel, szerelemből lépek fel.

Hazám, hazám elcsukló hanggal

Tudom, hogy a Bánk bán kiemelt fontosságú az életében.

A mű a nemzeti összetartozás évfordulójára készült el, a bemutatót a csíksomlyói nyeregben tartották. A helyszínválasztás nem véletlen, mutatja a mű szakralitását, elképesztő erejét. Életem egyik legnagyobb dobása lesz úgy elénekelni idén Trianon évfordulóján, június 4-én székelyként, Székelyföldön a Hazám, hazámat, hogy nem csuklik el a hangom.

Tenor vagy bariton átirat? Énekesi szempontból melyek a főbb különbségek?

Simándy József nagy kedvencem, de a mai kor szellemének kicsit más kell. A színpadon jobban kell mozogni, kell egy kiállás. Örülök, hogy diákoknak is megszervezték, hogy láthassák az előadást, nekik is kell egy új Bánk bán, hálát adok, hogy ez én lehetek. Tenor vagy bariton, mindegy, lényeg a karakter, a mű üzenete, hogy egy igazi hazafi szólaljon meg.

Mi az opera szerepe ma?

Az opera filter, mint a telefonokon a szépia stílus, amely alapjaiban változtatja meg a fényképeket. Aki operán keresztül gondolkozik, érez, megnemesedik. Bármivel találkozik az életben, nagyvonalúbban áll hozzá. Tudja, hogy hova vezet a macbethi őrülés vagy Don Giovanni csélcsap élete. Sok mindenre megtanít. Shakespeare művei operán keresztül még jobban beleivódnak az emberbe, mert több érzékszervünket használjuk. Ha hang is társul a tartalomhoz, méghozzá nem akármilyen, akkor jobban működik.

Románia első magyar nyelvű magánének szakán tanít, amely az ön kezdeményezésére és segítségével jött létre.

Azért is tudtam lemondani a külföldi karrieremről, mert tudtam, hogy az én habitusommal a nemzetemnek többet tehetek, ha fiatalokat nevelek ki. Elképesztően tehetségesek, az erőforrásaik hihetetlenek. Sok Molnár Leventét szeretnék, hogy akiket szeretettel elengedünk, befutnak egy tizenöt éves nemzetközi karriert, felépítik magukat, megkeresik a pénzt, aztán hazajönnek és itthon csillognak.