Természeti kincseink

2009.09.25. 18:50

Töltéstava apró lakói

Az augusztus vége, szeptember eleje nem mindenki számára jelenti az elmúlást…Sok állat ilyenkor kezdi meg éves aktivitását vagy éppen szaporodási időszakát.

Ezúttal Töltéstavára kalauzolom az olvasót, ahol tavaly ilyenkor egy kisebb csapattal hazánk legnagyobb pókjának rejtekhelyét indultunk felkutatni.

A társaság a győri állomáson bepréselődött az autóba, hogy eldöcögjön a nem messzi Töltéstavára. A helyszínen volt magyartanárom fogadott minket, kinek köszönhetően tudtam meg, hogy arra felé gyakoriak ezek a nyolclábú ritkaságok. Mikor kiszálltunk az autóból a nyolclábú helyett egy négylábú ritkaság fogadott minket: láttam már kutyába kicsit, nagyot, kövéret, soványat, szépet és rondát, de ilyen hiperaktív „utcagyőztes" kinézetű kutyaformájú ebet még soha. Mikor megemésztettük az egyébként kenyérre kenhető jószág látványát - megrohamoztuk a kert végi lucernást hórihorgas oroszlányi barátommal, pókász kollégámmal.

A cselőpókok közül hazánkban két faj ismert - a pokoli- és a szongáriai cselőpók - melyek védettek is. Töltéstaván az utóbbi fajt találhatjuk meg. A cselőpókok tárnalakók. Ez annyit jelent, hogy lakhelyül nem hálót szőnek, hanem egy 20-30 cm mély lukat (tárnát) fúrnak a földbe és ott töltik életük bizonyos szakaszát. Sokak számára hihetetlen sajátos élőhelyük. Mikor erről mesélek, ezekről a dolgokról azt hiszik, valami Holdbéli fajról beszélek, persze ha egyáltalán beszámíthatónak találnak. Néha tényleg hihetetlen az élővilág sokfélesége: nem véletlen hogy sokan küzdünk megmaradásáért.

cselópók

Az utódokat hátán cipelő cselópók

Tehát ilyen tárnákat kerestünk a kert végében. Nem lehet összekeverni semmivel. Szép, szabályos két-három cm átmérőjű nyílásokról van szó, amik függőlegesen nyúlnak a föld alá és a nyílás körül pókfonadékot találunk. Ha a prédaállat ebbe a pókfonadékba kerül, a rezgések miatt érzékeli a lakó, hogy házhoz jött az ebéd.

Ha pókokról beszélünk muszáj szót ejteni a hozzájuk kötődő ellenszenvről is. Előszeretettel használják fel a filmesek ezeket az állatokat félelemkeltésre, egy kis borzongásra. Amit én legutóbb láttam az Arachnofóbia - vagy valami hasonló - című filmben, kétségkívül megmosolyogtató. Persze a sztori is nonszensz volt, hogy egy trópusi madárpók megerőszakol egy keresztes pókot és rosszcsont utódok születnek belőle. Az erőszak szót nem véletlen használtam. Tudni kell, hogy a hím pókok szaporító szerve nagyon összetett, finom képletekből áll - mely nem is a klasszikus hímtag, de erről majd máskor - melyek pontosan a nőstény fajtársuk ivarnyílásába helyezhető be. A filmbéli tarantulla és keresztes pók esete pontosan olyan, mint mikor a három éves kisgyerek egy kockát próbál beilleszteni egy háromszög alakú résbe és persze sehogy se jön össze. Na, mindegy attól nem kell félni, hogy egy trópusi nyaralásból hazatérve egy potyautas pók erőszakot követ el a kertvégi cselőpókjainkon. Igaz ebben a gazdasági helyzetben attól se kell tartani, hogy a trópusokon fogunk nyaralni:)

Körbe jártuk még a falut, és több kertet is meglátogattunk keresett pókunk után kutatva nem kevés sikerrel. Különben a megyében viszonylag sokfelé megtalálható ez a faj. A Szigetköz több pontján, illetve a Fertő-tó szikes pusztáin. Elsősorban az orosz sztyeppe lakója, a Fertő-tónál van elterjedésének legnyugatibb pontja.

Érdekessége még a fajnak - ezt már gyöngyöző korsó sör mellett magyaráztuk kísérőinknek - maga az életciklusa. Egy adott évben a póknak több generációjával is találkozhatunk, mely nem annyira általános a nyolclábúaknál. Tavasszal kelnek ki a coconból (petecsomó), ekkor a nőstényre kapaszkodva láthatjuk őket. Ekkor szét is szélednek és a nőstény elpusztul. Az utódok ezt követően vedlenek - akár nyolc, kilenc alkalommal is. Mire beköszönt a tél már rendelkeznek tárnával, s ide behúzódva vészelik át a hideget. A következő év tavaszán válnak ivaréretté, ekkor derül ki nemi identitásuk, amit első pillantásra laikusa is megfigyelhet: a nőstények a tárnában maradnak, míg a hímek kóborló életmódra térnek át. A párzás időszaka szeptemberre tehető, a hímek felkeresik a nőstények tárnáit. A párzás után a hím elpusztul. A nőstény elvermeli magát a tárnába, tavasszal cocont rak, amiből kikelnek az utódok, ezután a nőstény elpusztul, majd kezdődik minden előről....

Ezek is érdekelhetik