Lelkében szelíd óriás volt... - 25 éve hunyt el dr. Németh Alajos, Sopron könnyes dátumainak ismerője

– Dr. Németh Alajos édesanyám testvére volt, amikor nyugdíjazása után visszakerült Sopronba, egy háztartásban éltünk, de már gyerekkoromtól kezdve nagyon sokat voltam vele. Óriási ember volt, lelkében gazdag, aki mindig a mások érdekeit tartotta fontosabbnak, s aki minden körülmények között megőrizte derűjét és egyensúlyát – emlékezik nagybátyjára Varga Mária. Dr. Németh Alajos élete és személyisége nemcsak családtagjaiban hagyott mély nyomokat; hívei és tanítványai is szívesen emlékeznek rá, több más írása mellett három fontos könyvet is hagyott az utókorra. 

Varga Máriának diktálta le egykor dr. Németh Alajos visszaemlékezéseit. Könyvei ma is fontos kordokumentumok.

– A Papok a rács mögött című könyvét az internálása alatt írta, aztán évtizedekig rejtegette a kéziratot, bízva abban, hogy egyszer a vele szenvedő rabtársak is kézbe vehetik majd. Teljesült a vágya. A másik két kötetet már nekem diktálta le, miután visszatérhetett Sopronba. A Sopron könnyes-véres dátumai a második világháború borzalmairól szól, mint szemtanú vezeti végig az olvasót a város utcáin, a bombatámadások utáni borzalmakon. Éppen e könyv kapcsán tudom, hogy ő volt az, aki a tömegsírok fölött imát mondott minden elhunytért. Mesélte, hogy a város megbízásából az úgynevezett hullaeltakarító brigád szedte össze a halottakat, s ők egy Lakits János nevű tűzoltóval minden tömegsírba került áldozatot megpróbáltak azonosítani. Mindent feljegyeztek, hogy később a hozzátartozók tudják, hol nyugszanak szeretteik. Az 1947-es exhumálások során ezek a jegyzetek segítettek az újratemetésben. A Szent Mihály-temetőben 261-en, az evangélikusban 242-en, a zsidó sírkertben 219-en leltek így végső nyugalomra – sorolja ma is fejből az adatokat Varga Mária. Ugyanígy ismeri a harmadik könyv, a Sóhajok palotája történetét is...

A Várkerület képe a bombatámadás után dr. Németh Alajos felvételén.

– A nagyapám volt Sopronkőhidán főfegyőr, Alajos bácsi gyakorlatilag a börtönben töltötte gyermekéveit. A fegyház történetét dolgozta fel; az intézmény megnyitásától 1945-ig írt ismertetőt, az első fegyőrök, édesapja és az akkor még élő Babella Vilmos igazgató emlékeit – írásos és személyes –, valamint levéltári és egyéb anyagokat kutatva. A könyv értékét növeli, hogy az intézményről szóló iratok mind elégtek – emlékezik Mária néni, aki mindig szeretettel és büszkén gondol nagybátyjára. 

– Hosszú ideig volt a Szent György-templom papja, a háború után internálták, aztán falvakban teljesíthetett szolgálatot. 1974-ben vonult nyugállományba, de nyugdíjasként is ellátta a soproni Orsolya-templom igazgatását egészen 1991-ig. Kivételes személyiség volt, idén huszonöt éve, hogy a földi világból elköltözött – zárta visszaemlékezését az unokahúg. 

1944. december 6-án súlyos bombatámadás érte Sopront, erre a napra azóta is az áldozatok emléke előtti főhajtással emlékezik a város. Dr. Németh Alajos könyvében 310 nevet jegyzett fel, akik aznap vesztették életüket, de a sebesülések miatt ennél is több áldozatot szedett a háborús tragédia. A bombázás egyházi épületeket, műemlékeket, középületeket, gyárakat és több száz család otthonát semmisítette meg.