Sopron - Magához vonz, de nem fogad be?

A szabad határátlépés lehetősége, a jobb munkalehetőség és életfeltételek reménye az utóbbi években megsokszorozta a városba érkezők számát. 2011. május 1-jétől Ausztria hivatalosan is megnyitotta munkaerőpiacát a 2004-ben EU taggá vált kelet-közép-európai országok munkavállalói, így a magyar munkavállalók előtt is. Felmerülhet a kérdés: hogy viszonyul a tősgyökeres soproni lakosság a „bevándorláshoz" – ahhoz, hogy az országon belüli migráció célpontja lett a város?

Soproni születésű lakosként úgy tapasztalom, hogy bár Sopron mint határmenti kisváros nyitottá vált földrajzilag és a munkaerő szabad vándorlása szempontjából, de ezt a nyitást nem követte a helyiek hozzáállása – az itteni lakosok, mintegy ellenreakcióként, inkább bezárkóznak.

Természetesen ez a zárkózottság nagyon sok mindentől függ – személyiségtől, végzettségtől, korosztálytól, személyes beállítódástól, emberi kapcsolatoktól. A idősebb helyieket talán jobban felzaklatja, hogy szeretett városuk átalakul, a fiatalok, bár rugalmasabbak, ők a munkaerő piaci konkurenciától tarthatnak. Azok a soproniak, akik már több éve kijárnak dolgozni, sokszor féltik a munkahelyüket és elutasítóan kezelik azokat, akik a városba érkező „újként", „idegenként" próbálják megalapozni az életüket.

A városba érkező „idegenek" érzékelik a soproniak elutasító magatartását. Ezért könnyebben s talán szívesebben alakítanak ki kapcsolatot olyan lakosokkal, akik szintén máshonnal jöttek, ahogy ezt V. Zoltán története is alátámasztja: Zoltán Az ország másik végéből érkezett.

Egy barátja kérésére jött Sopronba, eleinte csak egyedül. Munkát kapott Ausztriában, s többekkel együtt közösen bérelt albérletet Sopronban, ahonnan kéthetente visszajárt a családjához. Mivel szorgalmasan dolgozott, előléptették, s az idő elteltével lehetősége nyílt egy saját kis lakás megvásárlására – így a családja, felesége és gyermeke is követhette. Elmondása szerint nagyon nehéz volt az első időszak, de most is így döntene.

Nehézséget jelentett, hogy Ausztriában a kollégák – osztrákok, magyarok gyanakodva figyelték. Őket aztán megnyerte szakértelmével, a jól végzett munkával. De hogyan nyerhetők meg a soproni lakosok, akik továbbra is az idegent látják benne? Napi ügyintézések miatt szükségképpen soproniakkal is van kapcsolata, de baráti időtöltésre, egy-egy fárasztó nap utáni beszélgetésre, iszogatásra mégis a máshonnan érkezőkkel ül össze. „Még kialakulhat. Nem zárkózóm el, de nem is erőltetem." – mondja a soproniakkal való kapcsolatáról.

Érdemes azon elgondolkodni, hogy „bevándorlás" hoz nagyon sok új lehetőséget is az itt lévő cégeknek, vállalkozásoknak. Bizonyos iparágakban (építőipar, lakáspiac, élelmiszeripar, szolgáltatások) nagy ívű fejlődést mutatkozik, ami gazdaságilag egyértelműen pozitív hatással van a városra. Ezzel együtt komoly hiány mutatkozik szakképzett munkaerőből az osztrák munkaerőpiac elszívó hatása miatt, s ez gátja lehet a fejlődésnek.

Felmerül a kérdés, hogy mennyi az újonnan érkezőt képes befogadni a város? , Továbbra is el tudja majd látni szociális kötelezettségeit – a régi és új lakosok felé. A város lakossága jelenleg 75.000 körül mozog és várhatóan a következő években tovább emelkedik. A változás eddig zökkenőmentesnek mondható, bár a kérdésekre az idő fogja megadni a választ.