Ennyit dolgozik a magyar

A legfrissebb OECD-statisztika szerint egy magyar dolgozó évente átlagosan 1740 órát tölt munkával. A szlovákoknál, az osztrákoknál, a németeknél többet dolgozunk, de messze nem a miénk a legmagasabb szám.  

Ha most bármelyikünket megkérdeznék, hogy mennyit dolgozunk, nem sokan mondanánk azt, hogy „lehetne többet is". A fáradtságérzet szubjektív, a számok nem azok; az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 36 állammal) a napokban publikálta a legfrissebb adatsorát. 

 Eszerint egy magyar dolgozó évente átlagosan 1740 órát tölt munkával. Ez magas szám, még akkor is, ha a mexikóiak átlagosan 2257 órát dolgoznak – igaz, ők a csúcstartók. Minket nyilvánvalóan az érdekel a legjobban, hogy a szomszédos országokban mennyi a penzum: Szlovákiában 1714 órát dolgoznak az emberek, Ausztriában 1511-et, a csehek 1776- ot; Szlovéniában 1655-öt, Németországban pedig 1356-ot. Az OECD-átlag egyébként 1746, vagyis mi ennél hat órával kevesebbet dolgozunk – évente, átlagban. 

A Pénzcentrum internetes szakportál heti munkaórabontásban is megnézte a számokat, eszerint Magyarországon egy átlagos munkavállaló 39,7 órát dolgozott egy héten 2017-ben, s 2016-hoz képest 0,1 órával nőtt az átlagosan a munkában töltött idő. Az OECD adatait nemek szerint is felbontották, s az derült ki, hogy Magyarországon a férfiak átlagosan 40,2 órát dolgoznak egy héten, a nők pedig 39,1-et. Megjegyezték ugyanakkor, a magyar nők az OECD-országok lakói közül meglepően sokat dolgoznak. Az összesített listán 2017-ben csupán 6 ország női dolgoztak átlagosan többet egy héten, mint a magyarok. Ezek között egyetlen európai ország sincs. Az adatok alapján tehát elmondható, hogy az OECD statisztikáiban szereplő európai országok közül nálunk dolgoznak hetente átlagosan a legtöbbet a nők.

A fémipari szakmákban általában három műszakban dolgoznak. Fotó: Illusztráció

A különbségek ráadásul elég nagyok, ugyanis míg például egy magyar nő 2017-ben egy héten átlagosan 39,1 órát dolgozott, addig egy holland 24,6-et. Ez egy héten mérve majdnem 15 órás, azaz két nettó 8 órás munkanapos különbség.

 A győri Széchenyi István Egyetemen tanító dr. Bugovics Zoltán csípőből adja a magyarázatot: Magyarországon nem épült ki olyan szinten a szociális háttérintézmény-rendszer, ami a nők otthon maradását vagy otthonról való dolgozását támogatná. Ezért a magas óraszám nálunk.

 A férfiaknál a statisztika nem tudja kimutatni a feketemunkát, márpedig annak létezése nem titok, így a szociológus azt gyanítja, a mértnél magasabb számot ad a valóság. 

A munka megítélésében – illetve az értékrendszerben, ami a munkát, az életet, az egészséget jelenti – sokkal inkább dél-kelet-európai módon gondolkodunk; nem nyugatiasan. Gyakorlati részről viszont épp az ellenkezőjét produkáljuk: az amerikaiakra jellemző individualista módon dolgozunk (ahogy szokás mondani, magunknak kaparjuk ki a gesztenyét), holott a csoportos, egymást kiegészítő munkafolyamat sokkal hatékonyabb lenne. A hatékonyság az a kulcsszó, amelyet nem először s vélhetően nem utoljára emlegetnek – a statisztikán túl maguk a vállalatvezetők is.