Áldozatot vállalt az edzői karrierért a győri klubnál Tamás Gábor

 - Győri fiúként hogyan került a magyar és a győri sikersportág közelébe?
- Tízéves voltam az akkori Fekete István Általános Iskolában, amikor szóltak, hogy jön Horváth István, azaz Szöcsi bácsi utánpótlást toborozni. Nekem nem kellett kétszer szólni, szerettem a vizet, a Duna és a Rába mellett a Balatont is, így nem volt kérdés, hogy belekóstoljak a kajakos világ rejtelmeibe.

- Milyen eredményeket ért el versenyzőként?
- Magas voltam, erős felépítésű, csakúgy, mint manapság. Hamar jöttek a sikerek, az utánpótlás bajnoki címek, a serdülő válogatottság. Igazából a családi hátterem kedvezőtlen alakulása kényszerített eggyel hátrébb lépni a versenysportból. Így aztán a felnőtt karrierem kimaradt, esélyem sem volt rá, hogy érett kajakosként eredményes legyek. Tizennyolc évesen megéreztem, hogy nem a versenyzés teremti meg nálam a jövő alapjait.

- Hátat fordított a győri vízi telepnek?
- Teljesen soha, de az egzisztenciám végett ki kellett próbálnom magam a kereskedelemben, és nyugodt szívvel mondhatom, két multi cégnél is eljutottam a vezetői szintig. Húsz évet dolgoztam, megalapoztam a hátteremet, és közben azért lejártam a kajak-kenuzók közé, mert nem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd visszatérek korábbi szeretett sportágamhoz.

- Miként jött el a lehetőség?
- Egyszer összeszedtem minden bátorságomat, és beszéltem az akkori elnökkel, Kadler Gusztávval egy esetleges edzői pálya esélyéről. Válasza alapján megkaptam a motivációt arra, hogy előttem is kinyílhat majd az oktatói pálya kapuja. Beiratkoztam harminchárom évesen a Testnevelési Egyetemre, és hat félév alapján megszereztem a szakedzői diplomát. Kevesebb boldog kajakos edző lehetett nálam, amikor 2014-ben főállású edzőként egy nyolc-tizenegy évesekből álló tizenkét tagú győri csoporttal elkezdhettem a munkát.

- Kilenc év tapasztalatai alapján: megérte a pályamódosítás?
- Mozgalmasan telt el ez a majdnem évtizednyi idő. A csoport három év alatt nyolcvantagúra duzzadt. Naponta több foglalkozást is tartottam, szakmai szempontok szerint külön választottam a tanítványokat: az egyik csoportba a versenyzést elsődlegesnek tartók tartoztak, a másikba az inkább csak a rendszeres, tartalmas szabadidős elfoglaltságra törekvők. Most öt éve, hogy a teljesítmények fokozása érdekében a minőségi edzések kerültek előtérbe. Nem dolgozhattunk rosszul, mert jöttek a bajnoki címek. Mukus Balázs, Tamás Gergő nyerte az elsőt, aztán követte a nemzetközi eredményesség is Mitring Olivér, Tóth Gergő, a lányom, Tamás Lilla Virág és a fiam, Tamás Gergő révén. Az évtized elején a negyven ország kilencszáz sportolóját felvonultató pozsonyi Olimpiai Reménységek Versenyéről két ezüstérem mellett Tamás Gergő ötszáz egyesben és négyesben is aranyérmet hozott haza.

- Mit remél Tamás Gábor kajakos edző a jövőtől?
- A közeliről azt, hogy büszke lehetek Gergő fiamra, mert olimpiai szám csapattagja a július 5-8. közötti olaszországi ifjúsági világbajnokságon. Őt egy hétre rá követi Horvátországban Ivancsó Tamás és Nyíri Donát az ifjúsági maratoni kontinens viadalon. Július végén Portugáliában lesz a síkvizi Európa-bajnokság, ott a Németh Gergő kollégámmal közösen felkészített Gombás Aliz képvisel bennünket. Jó helyzetben vagyunk tehát, a cél, hogy neveltjeim majd a felnőttek mezőnyében is kvalifikálják magukat a világversenyeken. A magam részéről úgy érzem, jó helyen vagyok, mind a parton, mind a motorcsónakban, és bízom benne, hogy ez még sokáig nem változik.